Ismét itt vagyok. Túl vagyok az első hetemen, az első kocsmázásaimon és az első megfázásomon (bár azon még nem egészen). Mielőtt elkezdenék mesélni a kalandjaimról pár szót, mesélek a városban tapasztalt dolgokról is, hátha jól jöhet azoknak, akik beneveznének egy hétvégére.
Kezdjük ott, hogy a város tényleg csodaszép, rengeteg régi típusú jól rendbetartott épületekkel. Az épületek mellett gyakran furcsa szobrokkal is találkozhatunk, pl. segg fejű babák, vagy deréknál forgó szemben álló, pisilő két férfialak szökőkútként megcsinálva. Az egészet kicsit szerintem elrontja az a tudat, hogy rajtad kívül évi 20 millió külföldi csinál ugyan olyan képeket a városról, mint te. Ez egyébként az utcán is érezhető, mivel a főbb tereken nem nagyon hallasz cseheket, de minden féle más nemzetiséget megtalálhatsz. A főbb terekről még azt is érdemes tudni, hogy ott a legegyszerűbb drogokhoz jutni. Este nyolc órakörül ez úgy működik, mint nálunk szilveszter környékén a petárdaárusítás. Aki nem akar venni, az is tudja, hogy kinél mi van az utcán. Ami még furcsa ebben a rendszerben, hogy a legtöbb helyen nem beszélnek nyelveket, ennek ellenére a Vencel téri dillerek, mind perfekt angollal vannak megáldva. Van még egy hasonló rendszerű kínai piacos megoldás itt. Ha bemész a plázába (amelyik olyan, mint a Westend, csak itt Palládiumnak hívják), ott az illatszeres, hajvasalós, műkörmös emberkék leszólítanak, hogy ugyan próbáld már ki a szuper terméket, majd vedd meg.
Beszélek nektek kicsit az árakról is. Ahogy észrevettem a legtöbb dolog kb. 5%-al drágább, mint nálunk. Ilyen például a cigi, ami 700 forintnál kezdődik (mondjuk, az állam elvileg rendesen megadóztatja a dohány termékeket), a plázás kajákra, ami körettel együtt több, mint 1200 ft, vagy a zsömlére és még sorolhatnám. Egyetlen hatalmas pozítímuva van az áraknak, a sör olcsó. Egy Kozel 200 Ft környékén mozog és szerintem a legdrágább sör az a Plzen, ezért akár 300 forintot is elkérnek. Sajnos a legtöbb kocsmába azért itt is drágább, de sör árakban a szórakozóhelyeken sem mennek 600 forint fölé (ez okból kifolyólag, szerintem több sört iszom, mint vizet). Az árak mellett meg kell említenem, hogy normál esetben egy diákmunkás bére itt 800- vagy inkább 1200-ft per óra.
Még van pár érdekesség, amivel itt találkoztam. Itt leginkább villamosok közlekednek, 3 metróvonal van, hasonló rendszerben , mint nálunk. Szerintem szinte mindent meglehet közelíteni fél órán belül az itteni tömegközlekedéssel (feltéve, ha megtalálod a közelebbi megállót). A metrókhoz visszatérve annyit mondanék, hogy szélesebb, folyton változik a mélység, ahol közlekedik (sőt a sulimnál igazából 10 méter magasan utazhatunk) és eddig még nem volt rajta tömegnyomor. A mozgólépcsőn pedig mindenki jobb oldalon áll. A gyalogosoknak itt elég vicces sorsuk van, mivel a lámpaváltásra van, hogy perceket kell várniuk, ennek ellenére a legtöbb átjárón még a magamfajta sportos alak sem jut át a piros előtt.
Most mesélek nektek kicsit a hetemről is. Elöljáróban elárulnám, hogy több mint 20 különféle nemzetiségű emberrel dumáltam a héten és kb. 4 különböző csapattal pacsiztam. Na jó, kezdem az elején.
Vasárnap lepacsiztam a cseh szobatársammal. Barátságos, meg talpra esett srácnak tűnik, de nem az a „ki ha én nem” típus. Ő ajánlotta nekem, hogy főzés helyett menjek inkább diákmenzára, ahol meglehet kajálni kétfogásos elfogadható kaját, ízetlen teával 800 forintból. Hétfőn ezzel kezdtem a napomat, hogy elmentem a menzára, ahol senki sem beszélt angolul, de mivel volt ISIC kártyám, amin nem volt pénz (mivel nem lehet rá tenni, csak erre nem jöttek rá kapásból), így megengedték, hogy egyek. Felhívták rá a figyelmemet, hogy másnap 10 órakor regisztrálhatok, amire végül nem került sor. Hazafelé még felderítettem a helyi Westendet, ahol leszólított egy mély hangú csajszi. Először nem értettem, hogy itt ilyen lazán flörtölnek az emberek, aztán rájöttem, hogy csak az arcápolót akarta rámsózni. Estére a program egy kocsmázás volt, a Facebookon lévő Erasmus csoporttal, akikből senkit nem ismertem. Úgy voltam vele, hogy csak ki szúrom a kocsmába, ha egy csoport angolul beszél. Igaziból a kocsmába tényleg kiszúrtam, hogy szinte minden csoport angolul beszél és nem kevés group ült a helyen. Mivel elég messze voltam a lakásunktól, így nem akartam csak úgy simán hazajönni, úgyhogy beültem egy vidám csoporthoz, akik amerikaiak voltak nagy részben egy egész más programmal. Dumáltam velük 20 percet aztán úgy döntöttem, hogy megtalálom azt a csapatot, amelyikhez jöttem. Kiszúrtam egy csinos lányt, akiről kiderült, hogy magyar és a Corvinuson tanul és végül az ő bandájukban maradtam. Mint kiderült ez a helyi kolesz kisebb csoportja. Kiderült, hogy az ő koleszuk kb. 10 000 forinttal olcsóbb, mint a lakás ahol vagyok és 50-szer kényelmesebb ezen kívül party minden este. Az egyetlen cink vele, hogy kibaszott messze van mindentől. A csoportból még németekkel dumálgattam, főként a gazdasági helyzetünkről, meg arról hogy miért nagy a rasszizmus (ezt ők mondták) az országunkban.
Kedden nap közben nem történt velem semmi érdekfeszítő. Estére meghívattam magam egy másik magyar lánnyal ugyan abba a koliba, amelyiknek a kocsmájába voltunk. Szóval be lettem csempészve a koliba, ahol az első pár mondatváltás után kezdtem sejteni, hogy az angol nyelvtudásom az nem lesz túl sok dologra elég. A magyar lányt annyira nem tartottam jó arcnak, úgyhogy az első lehetőségnél csatlakoztam egy másik szobához, ahol a svédek hadarását hallgattam több órán keresztül (fogalmam sincs miről). Ezek után lementünk egy clubba, ahol „nation 2 nation” party volt. Addigra úgy lefáradtam a figyelésbe, hogy nem volt túl sok energiám semmire se. Erre sajnos csak akkor jöttem rá, amikor leültem fűzni egy cseh lányt. Természetesen az első adandó alkalomnál lerázott, ettől függetlenül csodáltam a kitartását, mert valami ritka szar szöveggel próbálkoztam. A party egyébként 1 órára eléggé West Balkános lett, azaz 20 perc kellett, hogy átjuthassak a-ból b-be. Végül hajnal 3 felé leléptem, aztán szerencsémre egy vonal éjszakai háztól házig vitt.
Szerdán az előző napokkal ellentétben végre kisütött a nap. Nekiindultam a városnak, hogy béreljek valahol egy bringát, ami végül nem jött össze, mert minden mást megtaláltam, csak a kölcsönzőt nem. Este a szobatársam meghívott sörözni a haverjaival. 3 cseh gyerek mellett megtanultam az első fontos mondatot „dobre prcka”- azaz jó a segge. Fény derült arra is, hogy itt a cseheknél nem egészen olyan a drog kultúra, mint Amszterdamba. Itt csak otthon téphetsz be, viszont saját használat 15 gramm. Kiderült az is, hogy itt is egész furcsa dialektusokban beszélnek az emberek, de itt legalább megértik egymást, nem úgy mint más országokban.
Csütörtökön végre mehettem suliba. Már nagyon vártam, mert volt, hogy nap közben annyira unatkoztam, hogy elővettem a matekot. Lényeg, hogy kaptunk ocsmány zöld színű pólót, hideg kaját piával, iskolába beléptető kártyát (amit még nem egészen értek, hogy mire jó), a helyi bkv-ra diákkedvezményes kártyát, dossziét, órarendet… Persze extra dolgokról fogalmuk sem volt, például, hogy hol van ehető kaja a közelben vagy milyen sportokra van lehetőség a suliban és mennyiért. Mivel le akartam pacsizni a legtöbb emberrel az osztályban, így végigszoptam azt a másfél órát, amíg mindenki kiváltja a bérletét, ugyan annál a jegypénztárnál. Hála a német nyelvtudásomnak egy óra alatt már nem csak én, hanem a németajkúak is félig németül, félig angolul beszéltek velem. Estére megbeszéltünk egy találkozót, aminek közelében volt egy „nemzetközi party”. Én már előre féltem az egésztől, de végül lényegesen jobb lett, mint az előző. Lepacsiztam egy aranyos spanyol lánykával, meg az osztrákokkal, úgyhogy végül hatalmasat tomboltunk. A tömeg elviselhető volt, a sörömet a csoporttársaim fizették, kiakaszthattam egy hülye picsát, aki úgy mondta Prágáról, hogy szebb, mint Budapest, hogy nem is járt nálunk. Hazafelé még énekeltünk, meg táncoltunk az utcán a spanyol csapattal, aztán szerencsére innen is hazajutottam egy vonallal.
Pénteken megint a menzán kajáltam, de most muszáj volt beregisztrálnom. Tippem se volt a rendszerről és még mindig nem szereztek nyelveket beszélő személyzetet, úgyhogy a néni beregisztrált, közel 2200 forintért. A menza kártyámon kishíjján Kodolányi János lettem, de szerencsére ráismertem, hogy a nevem helyére írja a sulimat. Szóltam neki, hogy az nem frankó, az alatta levőt nézze, erre elkezdte írni névnek, hogy főiskola… Végül átlendültünk ezen a kommunikációs hibán és sikeresen megebédeltem. Este Dóri elhívott magukkal iszogatni. Természetesen nem mondhattam nemet, annak ellenére, hogy rohadtul megfáztam a csütörtöki partyn. Az elején 5-en voltunk (2 spanyol lány+ egy Robi nevezetű sráccal 3-an magyarok). Robival jól megdumáltuk a világ dolgait, amíg Dóri szórakoztatta a többieket. Később megérkeztek többen is, akkor már mi is nyitottabbak voltunk a többiek felé. Jó volt, mert a csoportban mindenki saját nyelvén oltotta a másik (de pl. a franciáknál Robi hatására nemzetközi szó lett a „lófasz”). A szigetről, ahol ültünk láthattunk 2 helyen is tűzijátékot, megtapasztalhattuk, hogy mennyire hideg tud lenni Prága estére és rájöttünk, hogy a spanyolok azért nem tudnak jól angolul, mert nincs aki tanítsa őket). Hazafelé még Dóri meghívott magához filmet nézni. Megnéztük a „Fegyverneppert”, ami engem lekötött, viszont a vendéglátóm bealudt rajta. Végül a lakótársaival engedtettem ki magam, akik meggyanúsítottak, azzal hogy lefárasztottam fizikailag a lányt. A szomorú tény az, hogy több mint egy hete „szűz” vagyok, tehát ez a dolog nem történt meg.
Szombaton találtam egy hirdetést a neten lakásügyben. Aznapra meg is beszéltem a találkát a kedves hangú német lánykával. Odafelé sikeresen eltévedtem, tehát fél óra helyett másfelet utaztam. Rohadt jó kis kecó lett volna, de sajnos nem akartak végül befogadni. Gondolom azért nem, mert diák vagyok, fél évig maradok csak és nem anyanyelven beszélem a németet. Este összeszedtük a sulis bandát és lementünk egy „sör múzeum” nevű helyre. Erről azt kell tudni, hogy gyönyörű a felszolgáló lány és minden nap ott dolgozik, ezen kívül 20 vagy 30 különböző sörből választhatsz (talán utolsó nap benyúlom az itallapot és akkor tudok pontosabb infót adni) és elég nagy ahhoz, hogy akár 15-en is leülhessetek egy helyen. Az árak 450- és 800 forint között voltak, ami mindenki másnak rohadt olcsó volt rajtam kívül. Természetesen 1-2 sör után már nagyon jó volt a hangulat. Meghívtak az osztrákok magukhoz másnap ebédre, belementek többen is egy érme körbeégetős játékba (aminek reméljük az lesz az eredménye, hogy az osztrák gyerek hétfőn oda megy egy cseh lányhoz és elmondja neki, hogy mennyire szereti és szeretné vele tölteni az éjszakát). A fogadáshoz hozzátenném, hogy szerintem a gyerek nem meri megcsinálni. Egyébként full jó arc, beszéltünk arról, hogy ha taxizik, hogyan vágja át a külföldieket és azt is felajánlotta, hogy ha megyek Berlinbe, akkor szerez nekem ingyen szállást. Végül hajnal 2 felé hazamentem.
Vasárnap reggel rohadtul fájt a fejem, úgyhogy bevettem egy Panadolt. Ez után átmentem az osztrákokhoz, ahol sörrel indítottuk az ebédet és végül az én hazai pálinkámmal végeztük. Szóval fejenként 5 felessel és két sörrel, meg valami tésztával a gyomrunkban lementünk egy szigetre találkozni más Ersmusosokkal. Elég hamar sikerült oldódnom (még capoeiráztam is egy portugál sráccal, mondjuk nem túl sokáig, mert rohadtul szédültem). Közben felajánlotta nekem az egyik német, hogy bevisz ingyen valami partyba jövő héten, Dóri invitált estére bulizni, aztán végül elindultam a spanyolokkal kocsmázni. Ez egy kimondottan rossz döntés volt, mert mindenki a saját nyelvén beszélt, aki meg próbálkozott velem társalogni, azzal legtöbb esetben nem értettük meg egymást. Mivel fogalmuk sem volt, hogy hova megyünk és mindig várnunk kellett valakire, így egy idő után inkább leléptem, hogy megírhassam nektek a blogomat, így kicsit már józanabb állapotban. Holnaptól kezdődik a sulim, úgyhogy a következő bejegyzésemet már csehül fogom írni.
