HTML

Prága 120 napban

Erasmus ösztöndíjjal fél évet töltök Prágában.

Friss topikok

Címkék

rövid hét, hosszú éjszakák

2011.10.02. 23:38 dr.feketeleves

Sziasztok! Ismét itt vagyok, mivel rohamos ütemben eltelt egy újabb hét. Most nem írok újabb tudnivalókat a városról, mert ez a hét leginkább a csapatépítésről szólt inkább, ezért bele is kezdek a kis történeteimbe.

Hétfőn 9-re kellett a suliba mennem cseh alap órára. Már nagyon vártam ezt az órát, mert minimális szinten jó lenne, ha értenék valamit ebből a nyelvből és nem csak tippelgetném, hogy a hajléktalan aprót kér, a pénztáros pedig a Billa kártyámról érdeklődik. Viszont ezen az órán nem tanultam egy szót se csehül, mivel elmaradt, így változott a program. Egy pár csoporttársammal elmentünk kávézni és közben megbeszéltük, hogy ki mit tud a cseh drogfogyasztási szabályokról, illetve a helyi prostitúcióról. Ebben a témában én voltam a legtájokozotabb, mivel a csehekkel való kocsmázás során megbeszéltük, hogy drogozni csak otthon lehet, kúrvázni meg csak a bárokban (bár szerintem ebből mindkettő elméleti síkon működik így). Napközben megpróbáltam értelmezni az otthoni matek óra anyagát, amit végül csak nagyobb segítséggel tudtam felfogni. Itt meg kell említenem Ágnes szaktársam nevét, aki szorgalmasan bescanneli nekem az anyagot és türelmesen el is magyarázza nekem. Köszönöm! Este meglátogattuk a vasárnapi parki mulatságon nagyban reklámozott Propaganda Pubot. Itt minden hétfőn csak 20 korona, azaz 230 forint a sör és nem 360, mint általában mindenhol, tehát valószínű a jövőben a bejegyzéseim ezzel a kocsmával fognak kezdődni. Egyébként erre a helyre szerintem leginkább hasonló külföldi diákok járnak, mint mi, ennél fogva nagyon jó a hangulat. Nekem ezt az estét kicsit komolyabb hangulatban sikerült eltölteni, mivel az osztrákok a második világháborúba való csatlakozásunkról és az Osztrák-Magyar Monarchiáról kérdezősködtek tőlem. Mint kiderült ez egy fontos beszélgetés volt, mert rájöttek, hogy nem csak egy hülye gyerek vagyok, aki csak inni tud, hanem valamennyi elképzelésem, meg véleményem is van a világról.  

Kedden ismét sulival kezdtem a napot, de most még óránk is volt, ami kicsit bonyolultabbá tette az életvitelemet. Az órát gazdasági angolként nevezték el, ami abból áll, hogy különböző görbéken keresztül, angol szakszavakkal mikró ökonómiát tanulunk, amitől már magyarul is irtóztam. Egyébként az óra jól felépített, izgalmas hétköznapi témákat beszéltünk át csoportosan és az esetek nagy részében meg is értettem, hogy miről van szó. Mivel német barátaim hozzám vágtak egy jegyet, hogy menjek velük hajókázni, így suli után rohanás volt haza, hogy le ne késsük az indulást. Hazafelé velem tartott egy francia lány, mert felajánlottam neki, hogy jöhet velem, ha nem akarja magát halálra unni a suliban. Szerencsétlen csajszi itt hagyta a telóját a fürdőszobában, tehát szegény szobatársamat kellett ugrasztani, hogy ugorjon érte haza, nehogy valaki ellopja. A hajókázás egész jó volt, Prága a folyóról is csodaszép. A gond az volt, hogy dél óta nem ettem semmit és így inni sem akartam sokat. Gondoltam egy sör elég lesz nekem, majd az utána levő partyban iszom még egyet. Hát nem így lett. Mikor megittam a sörömet egyből a kezembe nyomtak egy másikat és két különböző emberrel kellett vodkáznom ezután. A hajóról lefelé már eléggé szédültem, de szerencsére valami benzinkútnál sikerült megvacsoráznom. Éjfél körül a társaság felével odaértünk a buliba. Hatalmas területen rengeteg ember volt, akiknek valami amatőr dj szolgáltatta a zenét(ezt azért mondom, mert még az is azt mondta, hogy szar, aki egyébként a stílust szereti). Én ettől függetlenül egész jól elvoltam. A többiek már rég leléptek, amikor én még egy mosolygós lánykával táncolgattam, akiről kiderült, hogy barátja van. Ezt egyébként ezen a bulin lehetett látni az embereken, mert a piros felső a tilosat, a zöld pedig a szabadot jelentette. Mivel színtévesztő vagyok, így halvány fogalmam sem volt, ott a sötétben, hogy a lányon milyen színű a felső. A hazafelé útban még az volt az érdekes, hogy a buli nem egészen a centrumba volt, de még így sem találkoztam rosszarcú emberekkel, sem az aluljáróba, sem a kivilágítatlan parkban. Valamit szerintem jól csinálnak vagy nekem volt mázlim.

Szerdán ünnepnapot tartottak az országban, mivel Vencel névnap volt. Róla azt kell tudni, hogy 922-ben vette át az ország vezetését. Ő hozta be az országba a kereszténységet és a német mintára való kormányzást. Ezen kívül a város egyik legfelkapottabb terét róla nevezték el. Kíváncsi voltam, hogy ilyenkor milyen rendezvények vannak a városban, így megfűztem az egyik német lányt a csoportomból, hogy sétáljunk egy kicsit. Igaziból a Vencel téren csak unalmas, nem túl rendezett lovagi színházi játékot láthattunk. Idő közben megbeszéltük a német iskolarendszert, amit még mindig nem értek és megkaptam azt is, hogy 5 év múlva komolyabb leszek (majd kiderül). Mikor elköszöntem a lánytól, még felhívtam az osztrákokat, hogy igyunk egy jó sört. Ez után rohannom kellett haza, mert megígértem a szüleimnek, hogy adok magamról életjelet.

Kiderült, hogy jelenleg Prágában van kiállítva az idei Word Press, úgyhogy csütörtökön ez volt a fő program. Dórival nagy nehezen megtaláltuk a kiállítást. Idén is elég megdöbbentő képekkel találkozhattam, kiderült, hogy Németországban is volt hasonló para, mint nálunk a West Balkánban és láthattam az év legdurvább öngyilkosságát is, ami Budapesten történt.  A kiállítás után megnéztem a helyi Filmművészeti kocsmáját mielőtt hazamentem volna vacsorázni. Vacsi után indultam a Propagandába a csoporttársaimmal alapozni az esti bulira. Tudtam, hogy nem lesz hosszú ez az este, mivel másnap suliba kellett mennem, de ettől függetlenül így is 3-ra értem haza. A szórakozó hely, ahol voltunk a Károly-híd lábánál volt, sok táncteremmel, rendezett terasszal és fantasztikus kilátással a kivilágított városra. Az emberek csak lézengtek a helyen, úgyhogy nem volt túl nagy buli, amíg ott voltunk, de ettől függetlenül nagyon jól elbeszélgettünk Dóri csoporttársaival. Hazafelé átsétáltunk az üres Károly-hídon, ami hatalmas élmény, már csak azért is, mert napközben egymást lökdösik a turisták. Hazafelé kiderült egy plusz infó, a régebben említett pisilő szobrokról (régebben sms-t lehetett küldeni nekik, amitől a telefonszámot beleformálták a vízbe). Elborult egy fazon lehetett a tervező.

Pénteken reggel management órával kezdtem, egy erőteljesen cseh akcentusú tanárral. Ezt az órát sokkal kevésbé értettem, mint az előzőt és sokkal fáradtabb is voltam, úgyhogy a második órán kihívásvolt, hogy ne aludjak el. Szerencsére az óra után kialudtam magam itthon, ezzel felkészülve az esti lakásavató bulira. A Franciák új lakásba költöztek,ami hatalmas és az erkélyéről belátni a város unalmasabb részét . Éjfélig ott ültünk és beszélgettünk egymás kultúrájáról (főleg a sörivásiról) és kicsit tanultunk franciául is. Ezek után lementünk egy kocsmába, ahol valami narkós köcsög neki állt velünk kötekedni, de mivel nem értettük meg egymást, így nem lett semmi balhé. Csocsóztunk is, ahol csúnyán kikaptunk. Sarával az osztrák lánnyal megbeszéltük, hogy ki mit gondolt a másikról elsőre és ez mennyiben változott. Itt derült ki, hogy elsőre egy komolytalan figurának tűntem. Mondjuk mióta nem ez az első számú tulajdonságom, egyre többet beszélgetünk komoly dolgokról (gyermekvállalás, hatásos szociális segély…). Néha megizzaszt, hogy ki tudjam magam fejezni. Innen 4 körül indultunk el haza. Lovagias gyerekként hazakísértem az egyik német lányt, aki gyalogolni akart, hogy kijózanodjon, így a 20 perces villamos út helyett, egy óra alatt értem haza.

Szombaton elég sokáig aludtam, érthető okokból, ezzel el is ment a napom nagy része. Délután kimentem egy parkba, ahol Erasmusos találkozó volt. Természetesen volt ismerős. Először a koleszes emberekhez csapódtam oda, akik megkínáltak sörrel (mivel csak vizet vittem magammal, azzal a címszóval, hogy ma nem iszom). Mivel a magyar lány töltött paprikát csinált nekik a koleszben, így hamar leléptek, ezért feljebb sétáltam a dombra épült parkban. Itt lényegesen jobb volt a hangulat és a látvány is. Beültem a spanyolokhoz, akik természetesen most is folyton pörögtek, ezen kívül élvezhettem a városra tekintő csodaszép panorámát a naplementével. Mikor elindultunk hazafelé, megbeszéltük a spanyolokkal, hogy este bulizni megyünk a Roxy nevezetű helyre, amiről már korábban is hallottam. Mivel megtanultam, hogy a spanyoloknak sosem lehet hinni, inkább megfűztem egy erdélyi srácot, aki nem rég érkezett Prágába, hogy menjünk le együtt. Végül mi vágtuk át a többieket, mivel a szórakozó hely előtt azt vettük észre, hogy mindenki kifelé jön és még 1200 forintos beugró is van, így nem mentünk be. Inkább elindultunk a Propagandába, amit sohasem tudok megtalálni elsőre. A második alkalomnál egyedül mentem, így a 3 perces út 30 perc keringésbe végződött. Most 20 perc helyett 1 órán keresztül keringtünk a belvárosban, ahol felfedeztük a striptiz bárt és egy nagyon gagyi szórakozóhelyet is. A clubban csak egy sört ittunk, majd fél utcával lejjebb megtaláltuk a Propagandát. Az új barátom felhívta a figyelmemet a hely arculatára, ami eddig fel sem tűnt, mert mindig a többiekkel dumáltam. Ez egy erősen kommunista beütésű hely, ahol még a kocsmáros is vörös kendőt hord. Egyébként állítom, ebben a kocsmában van a legjobb hangulat, azokból ahol eddig jártam.

Vasárnap végre tanultam egy kis angolt. Afrikai cserekereskedelmen keresztül leírja a keresleti és kínálati függvény rajzolását és egyéb izgalmas témákról olvashattam. Délutánra nagyon meguntam, így ráírtam Dórira, hogy megérkezett-e a cigim, amit a barátjával hozattunk otthonról. Összefutottunk, ittunk egy sört, megnéztünk egy nagyon szar filmet, amitől dőltünk a röhögéstől, aztán hazajöttem.

Ezzel vége is a hetemnek. Számomra elég hamar elment és kezdem úgy érezni, hogy nem lesz elég ez a pár hónap. Mondjuk ez teljesen mindegy, mert mindenképpen hazamegyek a következő szemeszterre.   

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://csehut.blog.hu/api/trackback/id/tr543273224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.