HTML

Prága 120 napban

Erasmus ösztöndíjjal fél évet töltök Prágában.

Friss topikok

Címkék

körút az éjszakában

2011.10.10. 00:24 dr.feketeleves

 Eltelt egy újabb hét. Ez sem hozott túl sok változást az eddigiekhez képest. Kezdem észrevenni, hogy átállok a nappali alvásra és az esti életre. Ha suli van, ezt egy kicsit bonyolultabb megoldani, de szerencsére még mindig eléggé laza az órarendem.

Hétfőn pont egy sulis nap volt. Végre megvolt az első cseh órám, amin szerencsére nem törtem ki a nyelvemet, de nem egy egyszerű dolog ez. Az már biztos, hogy itt semmi sem azt jelenti, amire te gondolsz (stul, ami németül a szék itt az asztalt jelenti, a storm ami az áram, az a fa és a postelnek sincs semmi köze a postához, sokkal inkább az ágyhoz). Ráadásul ők is különbséget tesznek a hímnemű, nőnemű és semleges nemű tárgyak között, úgyhogy a nyelvtan valószínűleg ebből sem lesz az erősségem, hacsak nem gyakorlom valakivel.  Az estém délután 5-kor a Propagandában kezdődött, annak érdekében, hogy sorba állás nélkül befizethessem a jövő hétvégi Berlini utamat. Kicsit fura volt számomra, hogy ezt egy kocsmába intézem, de ez van. Végül 5-kor nem sikerült megoldanom a tranzakciót, mivel csak 6-kor nyitottak, így felmentem az osztrákokhoz vacsorázni. Mivel folyamatosan oltoma vegetáriánus srácot a salátái miatt, kaptam osztrák szalonnát a saláta helyett. Ez után 7-re visszamentünk a kocsmába, ahol befizettem az utamat és megittunk 5 sört. Normál esetben nem ittam volna ennyit, de a többiek meg voltak örülve, hogy csak 140 forint az első 100 sör, úgyhogy folyton hoztak egyet. Volt, hogy 3 sör volt előttem, miközben békésen beszélgettem egy román lánnyal a jazz szépségeiről. Igaziból végül elfogyasztottam mindent, amit elém raktak, viszont a következő kocsmába már nem tartottam a többiekkel, főleg azért mert másnap suli volt reggel.

Másnap 10 órára mentem be Európai integráció órára. Úgy éreztem, hogy sikerült magam eléggé kipihenni, de aztán rájöttem, hogy annyira mégsem vagyok toppon, hogy követni tudjam az óra menetét prezentáció nélkül és mondatonként számomra 3-5 idegen szóval. De minden esetre ez egy jó óra volt, már amennyit megértettem. Ez után rájöttem, hogy kicsit bezsúfoltam a napomat. Suli után ebéd, ebéd után röpi a parkban, ahol aludtam 20 percet, amíg vártam a többiekre. Nincs is jobb annál, amikor kifekszel a rétre, rágyújtasz egy cigire és arra ébredsz, hogy egy csikket szorongatsz és kutyák ugrálnak át fölötted. A röpi sima passzolgatásból állt, de egész jól elszórakoztunk este 6-ig. Estére megbeszéltünk egy iszogatásos és bulizós programot. Ez előtt sikerült beszélnem az üzbegisztáni szobatársammal (először mióta itt vagyok).  Beszélgettünk kicsit a srác munkájáról, a barátnőjéről, akit évente csak egyszer lát, meg sajnos rátértünk egymás vallására is. Engem nem igazán sikerült a hitemről faggatnia, mivel kijelentettem, hogy csak a halál, meg az adófizetés a biztos, a többiben nem tudom, mennyire higgyek.  Viszont én hülye beszéltem az ő vallásáról is és egy darabig nem reagáltam olyan dolgokra, hogy csak házasság után fekszik le a barátnőjével és számomra hasonló elképzelhetetlen dolgok. Azon a kijelentésén viszont megakadtam, hogy mindenki az lehet, ami lenni akar. Kérdőre is vontam, hogy mégis mi lesz azzal, akinek nincs elég kerete és elég jó környezete ahhoz, hogy feljebb lépjen. Végül abban egyeztünk meg, hogy igazam van, amitől végül nem kis lelkiismeret furdalásom lett. Ezek után lementünk egy kocsmába az osztálytársaimmal, ahonnan nem jutottunk tovább a szórakozóhelyre. A probléma az volt, hogy a társaság nagy része, annyira kicsapta magát, hogy másnap nem emlékezett a második kocsmára, ami közvetlen az első mellett volt. Végül 3-ra sikerült annyira összeszednie magát a társaságnak, hogy többen is eltudtak indulni saját lábukon, így végül én is hazajutottam( habár villamosra én sem mertem felszállni, így hát gyalogoltam vagy félórát).

Szerdán kitaláltam, hogy csinálok valami hasznosat is. Elkezdtem anyagot gyűjteni az otthoni földrajz órámra leadandó dolgozathoz anyagot. A téma „Prága, mint turisztikai desztináció”, amiről az interneten szinte csak útikönyveket vagy programajánlókat találtam. Így elmentem az egyik német csoporttársnőmmel könyvtárba, hogy hátha okosabb leszek. Amit megjegyeznék a lányról, hogy sohasem késik (azt mondják a többiek, hogy tipikus német), tehát meglepetésemre 15:00-kor megjelent a találkozó helyen, ahogy azt előtte megbeszéltük. Bementünk a könyvtárba, ahol mondták, hogycsak pecséttel kölcsönözhetünk, amit a város másik végén levő iskolánkban lehet elintézni, ahova ugye nem járunk túl sűrűn. Na nem baj, azért megnéztük, hogy mi a kínálat. Hosszas keresgélés után sem sikerült találnom a témámhoz használható irományt, így megkérdeztem a könyvtárost, aki egy térképet és egy 20 éves turist guide könyvet tudott felmutatni, úgyhogy rájöttem, hogy pecsétért sem megyek a suliba. Estére megbeszéltem a Spanyolokkal, hogy velük tartanék a Spain vs. Portugal partyba. Természetesen a srác nem hívott fel, hogy mikor hol találkozzunk, mondjuk előre volt egy ilyen sejtésem (mivel spanyol és pont leszar mindent). Végül elindultam egyedül a szórakozóhelyre. Ahogy leszálltam a villamosról, már hallottam, hogy énekelnek az utcán. Biztos voltam benne, hogy a spanyolok azok, így hát oda csapódtam hozzájuk. Szerencsétlenségemre, pont akkor unták meg az éneklést a fölöttünk levő házban lakók, így kaptunk egy vödör vizet a nyakunkba. Kitaláltam, hogy ezen az estén visszafogom az ivászatot, ami ott kezdődött, hogy az egyik spanyol megitatta velem a narancsléjét, amiben enyhén felfedezhető volt a vodka (ezek a déliek nagyon nem tudnak inni szerintem). Mikor lassított mellettünk az első rendőrautó, úgy gondolták, hogy itt az ideje a szórakozóhelyen folytatni az éjszakát. A hely egy rohadt nagy tánctérből, 2 bárból, egy erkélyből és egy 4 kanapés ülős részből állt. Lényeg, hogy szerencsére volt elég hely ahhoz, hogy ne tapossanak össze. Mielőtt bementünk a klubba, a srácok kikötötték, hogy én ma spanyol vagyok. Mondtam nekik, hogy benne vagyok, így az első adandó alkalommal leléptem táncolni három csinos portugál lánnyal. És hajnali 5-ig ott is maradtam velük. Természetesen nem sikerült visszafognom az alkoholfogyasztást, mert folyton leoltottak, ha nem volt sör a kezembe. A gáz az volt, hogy míg ők megittak egyet, nekem kettő is kijött volna, pedig nem vagyok egy gyors ivó.

Csütörtökön folytattam a földrajzhoz az anyaggyűjtést, sőt írtam is valamit, ami nagyon szar lett. Este összefutottam Dórival egy sörre a FAMU bárban. Szegény nagyon durván megfázott, úgyhogy nem beszéltünk túl sokat, mert folyton köhögött. Kitaláltam, hogy hazamegyek időben, mivel másnap órám volt az unalmasabbik fajtából, de ez a tervem végül nem jött össze. A FAMU bár után elköszöntem Dóritól és átmentem a Vencel térhez, ahol a sulistársak kocsmáztak. Vicces volt egy osztráktól megtudni, hogy otthon tüntetés volt (ugyan is nem nézek híreket, csak az árfolyamon látom, hogy gyengül a forint). A beszélgetés után csocsóztunk egyet. Szerencsére most a kevésbé bénább csapatba sikerült beállnom, úgyhogy nyertünk. Végül fél 2 körül elindultam hazafelé. A kocsmaajtóban majdnem visszafordultam, mivel kint esett az eső, nekem meg se ernyőm, se kapucnim nem volt, de szerencsémre közel volt a megálló és gyorsan jött a villamos. Másnap reggel időben sikerült felkelnem és elindulnom, ettől függetlenül késtem 10 percet, mert az eddig álltalam csodált közlekedésbe történtek váratlan fordulatok. A villamos megállóban 10 perc várakozás után (7 percenként jönnek a járatok), észrevettem, hogy a szembe sávban 5 villamos sorakozik egymás után. 20 percen belül sikerült átlendülni a problémán, ami még így is elég jó idő szerintem. A következő meglepő fordulat az volt, hogy a metrón arra ébredtem, hogy lekapcsolják a villanyt és angolul mondják be, hogy hagyjuk el a szerelvényt. Az első gondolatom az volt, hogy a végállomáson vagyok, de végül kiderült, hogy valami gebasz volt a szerelvénnyel és még jó helyen járok. Az órámat illetően, lehet jobb lett volna, ha inkább utazgatok, mert rohadt unalmas volt ismételten. Management óra volt, ahol különféle nagy embereknek a manager technikáját beszéltük át. Ez kb. olyan volt, mintha Janustól Radnótiig megbeszéltük volna, hogy ki mikor született és mi a legfőbb műve (egy-két mondatban). Délután muszáj volt aludnom egy kicsit, hogy rápihenjek az estére, amit akkor még nem tudtam, hogy megint hajnalig fog tartani. Dóri szólt 7-kor, hogy egy óra múlva a Károly-híd környékén találkozunk és Robi (a fotós gyerek a szigetről) szülinapját fogjuk ünnepelni, abban a kocsmában, ahol magadnak csapolhatod a sört, az asztaloknál levő csapokból. Dóri természetesen késett 15 percet, majd kijelentette, hogy a többiek bent ragadtak a FAMU bárba x időig. Mivel kint hideg volt és fogalmam sem volt róla, hogy hol a kocsma, így elindultunk mi is a többiekhez. Összeszedtük őket és elindultunk a másik kocsmába, ahol már kiadták a helyünket. A vicces az, hogy 40 percet késtünk és a helyünket már kiadták. Viszont az asztalért közel 4000 forintot, kellett letennie Robinak (ami lefogyasztható), 3 nappal a foglalt időpont előtt. A srác nem kicsit volt kiakadva, ennek ellenére átmentünk a szomszéd kocsmába, ahonnan szintén kidobtak minket, mivel szerintük nem volt elég hely 10 embernek. Végül bementünk egy 3. helyre, ami szinte üres volt, így szeretettel fogadtak minket. Ezt nem is csodálom, mivel alsóhangon mindenki ott hagyott 2000 forintot. Itt megismerkedtem egy francia lánnyal, akivel a cigitekerés előnyeiről beszéltünk, egy másikkal is, aki dokumentalizálja képek formájában a húga életét és persze megbeszéltük az élet nagy dolgait Robival (aktfotózás, lányok, sport). Miután eleget ittunk, kijelentették, hogy retro buli a további terv. Jó volt a társaság, úgyhogy velük mentem. A hely két híddal kijjebb volt és meglehetősen érdekes közönség táncolt, meglehetősen furán a 80-as, 90-es évek slágereire. Szerencsére Robit sem csalta a tánctérre a látvány, így elkezdtünk inni (olyan magyarosan sört felessel), közben beszélgettünk a buli eladhatóságáról és kielemeztük a klipeket is.   Hajnali kettő körül én már éreztem, hogy nem akarok többet inni, Robi meg annyira szét volt esve, hogy már nem érzett túl sok mindent, úgyhogy erőt vettem magamon és beálltam táncolni a többiekkel. Ez elég uncsi volt, úgyhogy leszólítottam egy lányt, hogy táncoljon velem valami páros szerűséget. Így közelebbről megnézve volt köztünk minimum 10 év, úgyhogy a tánc után inkább maradtam a saját bandánknál. Sajnos a hölgynek bejött a tánc, úgyhogy még kétszer odajött hozzám táncolgatni. Olyan 4 körül leléptek a többiek, viszont én maradtam, mert tudtam, hogy esélyem nincs hazajutni, mivel fogalmam sincs, merre jár bármi is. Szerencsére a francia lány, akiről kiderült, hogy közel lakunk egymáshoz ott maradt, így megtudtam kérdezni, hogy hogyan jutnék haza. Erre a pillanatra sokat kellett várnom, mert épp valami cseh barátjával romantikázott, de pofátlanul szétválasztottam őket. Sőt utána mondták, hogy jönnek velem. Hát nem villamossal mentem haza, hanem egy 1000 éves Volkswagen kisbusszal, amilyennel a munkásokat szokták szállítani a Moszkva térről. Egy élmény volt, mivel ilyenbe még sohasem ültem és még a fogaimból is kirázathattam a tömést a macskaköves úton.

Szombaton sem keltem fel túl korán. Mivel kedd környékén kiköltözött a cseh diáksrác, így a nap nagy részében nyugodtan tudok aludni vagy tanulni. Végre sikerült megírnom 5 oldalt az otthoni beadandómból. Sajnos kiderült időközben, hogy van egy 20 oldalas beadandóm is, a szívemhez kevésbé közel álló közgazdasági témából, de valahogy megoldom ezt is. A nagy tanulás után természetesen piálás volt az esti program. Most épp az osztrákoknál, ahol a franciák megpróbáltak mindenkit leitatni. Magukon kívül 4 embert sikerült a 6-ból, szóval egész jó teljesítmény. Ezután nagy szívfájdalmamra lementünk arra az ultragáz helyre, ahonnan legutóbb az erdélyi sráccal egy sör után kimenekültünk. Most is elég unalmas volt a hely, de szerencsére az abszint, a sör és az osztrákoknál elfogyasztott francia gyógylikőr meghozta a hatását a társaság nagy részének. Szerencsémre jöttek mások is, akik nem ittak annyit, így tudtam beszélgetni, amíg nem húzták őket is be a magukkal a többiek. Mivel egyedül ciki dolog ülni egy buliban, így leszólítottam az egyetlen értékelhető hölgyet a bárpultnál. Kiderült róla, hogy nővérkeként dolgozik a sulija mellett, nem jár sokat buliba, de volt ő is Erasmusos. Attól függetlenül, hogy elárultam neki, hogy sokkal fiatalabb vagyok, mint ő és a családalapítási vágyaira rávágtam, hogy az a mottóm, hogy soha ne házasodj meg, megadta a számát egy későbbi találkozó reményében.  Igazán ezzel a családalapítós szöveggel egy kissé megijesztett, de hátha előbb utóbb ellátásra szorulok a sok éjszakázás miatt, akkor meg nem árt a háziorvos szerű csinos nővérke.

Vasárnap szintén végig aludtam a napot. Írtam egy Prágai utazási irodának, hogy segítsenek nekem a helyi turizmusról információkat szerezni. Tanultam egy kicsit csehül is (már tudom, hogy jedna pivo please). Foglalkoztam skypon a családommal és a barátosnémmel, aki kijelentette, hogy nem vagyunk barátok, de azért meglátogat. Estére feldobtak egy salsa party-t a facebookon, úgyhogy hosszas lánykeresés után lementem egyedül. Kicsit megijedtem az elején, mert olyat táncoltak, amit életembe nem láttam. Aztán szerencsére volt salsa is, ami jó volt, azt leszámítva, hogy a csehek nem nagyon tanulták azt, amit én az első órámon, és amivel mindig bevezetem a táncot. Ezen kívül az is vicces, hogy nagyon kevesen emelik fel a kezüket forgás közbe, ami egy-egy mozdulatnál szükséges lenne, mert a keze nélkül csak a mellét tudom megfogni, az nem szerencsés ennél a táncnál. A három hét alatt itt érintkeztem a legtöbb csinos lánnyal és itt élveztem a legjobban a táncot, úgyhogy valószínűleg ezt rendszerezni fogom, hamár minden vasárnap van ilyen.

Felhívta rá a barátnőm a figyelmet, hogy nem említettem meg a blogomba sohasem, hogy hiányérzetem van. Szóval elárulom nektek, hogy hiányzik anyukám cseszegetése az éjszakázással kapcsolatban, apám poénjai, a húgommal való hülyéskedések, a nagyszüleimmel való kártyázás, a kutyám ugatása, a barátnőm csókja, a barátommal való wiskyzés, a többi barátommal való beszélgetés, a sulis kocsmázós társaság, Anita ölelése, Robi barátom hülye sztorijai, Dóri oltogatásai, Tündivel való tánc, a magyar konyha, a bringám és a szex. Ha valakit kihagytam volna, az majd lehet, hogy csak később kezd el hiányozni. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://csehut.blog.hu/api/trackback/id/tr433290856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.