Sziasztok! Kicsit megkésve, de megírtam az újabb élménybeszámolómat. A késés oka az, hogy vasárnap későn értünk vissza Prágába a berlini útról és nagyon fáradt voltam. De kezdem inkább a hét elejével.
Hétfőn sikerült egy órát késnem a cseh kezdő szemináriumról. Ennek az volt az oka, hogy valamiért azt hittem, csak 10-től van órám, majd mikor beértem és mindenki mosolygott, rájöttem, hogy tévedtem. A csoporttársaim nagy része be volt punnyadva, mivel az előző hetet kicsit nehezen bírták a sok ivászattal együtt. Szerencsére találtam valakit közülük, aki lejött velem a Propagandába (ez elkerülhetetlen volt számomra, mivel be kellett fizetnem a berlini út második felét). Az elején 4 némettel voltunk ott, aztán hozzánk csapódott három fura kinézetű spanyol, úgyhogy neki álltunk spanyolul tanulni velük. Rajtuk kívül volt ott egy német párocska is, ahol a lányka aranyos volt, úgyhogy flörtölgettem vele, de egy idő után különültek a barátjával. Megtalálta az asztalunkat másik két német turista is, akik Berlinből jöttek. Ígyhát kikérdeztem őket, hogy mit kell megnéznünk és elkértem a nevüket, annak érdekében, hogy majd facebookon beszélünk. Végül elfelejtettem őket felvenni. Mivel másnap elég hosszú napom volt, megpróbáltam hamar hazaérni, így fél 2-re már otthon is voltam.
Kedden 10-től 5-ig bent ültem az európai integráció és a Gazdasági angol órámon. Kicsit már jobban értem az anyagot, így rájöttem, hogy az EU tanár össze-vissza kapkod a témákban. A gazdasági angol most is érdekes volt, a marketingről és a managementről tanultunk. Megbeszéltük, hogy kiből milyen főnök lenne és ki a manager típus. Én ezt a posztot bebuktam, mert nem nagyon tervezek előre, de nem bánom. Idő közben összeismerkedtem egy török lánnyal, akit megfűztem, hogy este jöjjön velem a nation2nation partyra. Össze is futottunk vele és egy másik török sráccal a csoportunkból. Kezdésként ittunk egy sört a kocsmában, közben beszéltünk arról, hogy melyik országban, milyen szintű a nyelvoktatás, milyen a török lányok mentalitása, kiderült, hogy világ szerte híres a Parlament nevű cigi, amit soha életembe nem láttam… Szóval ez a része jó volt az estének. Ez után nekiindultunk megkeresni a helyet. A gond az volt, hogy a megálló nevek nem stimmeltek a googleval, így kb. egy órát vett igénybe a fél órás út. Ez után még fél órát álltunk sorba bejutással és kabátletétellel, azért hogy utána nyomoroghassunk az elektronikus zenés tánctéren. Nekem nagyon nem jött be az egész, úgyhogy végül a spanyolokkal és az előző este megismert német sráccal leléptünk 2 körül, annak ellenére, hogy éjfélkor jutottunk be a helyre.
Szerdán nekiálltam angolt és csehet tanulni, ezzel elment az egész napom. Este nem mentem sehová, viszont a szobatársam véletlenül hazakerült. Beszélgettünk filmekről, zenéről, megkínált teával, meg ilyen Üzbegisztánból importált rágcsával (pisztácia, dió, mazsola, egyéb szárított bigyók). Kiderült, hogy 4 hónap alatt meg lehet tanulni csehül, na meg az is, hogy attól még, hogy nem tied a cég, vezető beosztásban minden nap bejárhatsz dolgozni. Nem irigylem a srácot.
Csütörtökön elkezdtem csinálni a prezentációmat üzleti angolra. Kitaláltam, hogy a Sziget fesztivál lesz a témám, ha már turizmust tanulok és nemzetközi szinten elismert magyar terméket mutathatok be. A prezentációnak természetesen nem értem a végére, mert egyszer csak azon kaptam magam, hogy eltelt a délután. Estére be volt ütemezve a másnapi útra való összecsomagolás, a vacsorázás és anyumékkal való skypolás. Hát ezt az egészet sikerült lerendeznem egy óra alatt, de nem is nagyon volt rá több időm, mert mentem salsa órára valami másik sulihoz. Sajnos csak azt sikerült kiderítenem, hogy van ilyen, azt nem, hogy hol pontosan. Azt tudtam, hogy hol van a sulinak a fő kolégiuma, úgyhogy elindultam oda, hátha ott van az óra is. Szerencsémre a koleszben, az első ember tudta, hogy mit keresek és mivel megígérte valakinek, hogy megnézi az órát, eljött velem. A srácról kiderült, hogy német, az iskoláról az, hogy olyan, mint nálunk a BME, a salsáról pedig az, hogy a helyi ISC rendezi. Ahogy azt sejtettem az óra kezdő volt, ezért folyamatosan párt cseréltem, még akkor is, amikor nem kellett. Táncoltam (szlovák, spanyol, valamilyen ázsiai, svéd, skót, idegesítő magyar, kanadai lánnyal). Vicces, hogy itt a bemutatkozáshoz a nemzetiséged is hozzá tartozik. A tánc után rádumáltam a német srácot, hogy igyunk meg egy sört (annak ellenére, hogy hamar haza akartam érni, a másnapi út miatt). Út közben felszedtünk egy francia és egy török lányt, annak érdekében, hogy tartsanak velünk. A kocsmába csatlakoztak hozzánk spanyolok is és egy mexikóival is beszélgettünk a Tequiláról. Az este alatt meghívattam magam a szerdai bulijukba. Minden szerdán különböző országok prezentálnak és ezt egy after party követi. Szerintem ebbe a suliba járhatott az a srác is, akinek a blogját olvastam Prágáról, mielőtt kijöttem volna. A kolesz egyébként eléggé végállomás központi tömegközlekedési szempontból, így az utolsó járatok éjfélkor indultak. Rábeszéltem a német srácot, hogy várja meg, amíg megiszom a sörömet, így lekéste a metróját. Ami annyira nem volt vészes számára, azt leszámítva, hogy negyed óra helyett háromnegyed órát utazhatott haza.
Péntek hajnali fél 8 körül elindultam a busz pályaudvarra, hogy megtaláljam a fél 9-es találkozó helyet a berlini úthoz. A pályaudvar úgy kell elképzelni, mint ami a népligetben van, csak 3-szor nagyobb. Számomra kicsit olyan beütése volt, mint egy reptérnek. Kb. 20 perc mászkálás után találtam egy térképet, amivel megtaláltam a találkozó pontot. Nagy meglepetésemre senkit nem ismertem, az előző napi kanadai táncpartneremen kívül. A buszon először megpróbáltam hátra ülni, mivel általában ott a legjobb a hangulat. Aztán végül beültem a kanadai lány mellé, mert rájöttem, hogy a csoport spanyolokból és franciákból áll. Lévén, hogy egyik nyelven sem beszélek, vegyes csoportot kellett keresnem. Ebből két opció volt, a kanadai lány a két argentin barátjával vagy négy „összenőtt” lányka. A buszúton megbeszéltük egymás országának a szépségeit. Beszéltünk a letelepedési engedélyekről, amit az argentinoknak nem igazán adtak meg még most sem. A pihenőben beszéltem a kísérő hölggyel, aki 6 nyelven beszélt és vagy 10-et megértett (sajnos a magyart pont nem). Kiderült, hogy ezeknek a programoknak semmiféle cégesített formája nincsen, csak pár Erasmus diák visszajött Prágába bulizni és bulikat szervezni. A lányról kiderült, hogy valami marketing tevékenységet folytat, tehát csak hobbiból szervezget utakat a külföldieknek. Kiderült, hogy Budapest a nem egyszerű esetek közé tartozik, mivel nehéz olyan helyet találni, ami olcsó is és be is fogad 50 embert. Kb. fél 3-ra érkeztünk meg a szállásunkra, tehát 5 órát utaztunk és közel 450 km-t. Ezt azért említem meg, mert térképen én 300-ra tippeltem volna maximum, úgyhogy nekem meglepő volt ez a hosszú út. A szálláson nem sokat töltöttünk el, mivel 4-tőlegy ingyenes idegenvezetés indult a Brandenburgi kaputól (persze az ingyen csak a nevében van benne). Ilyen szervezés itt is van Prágában. Egy idegenvezető egy pontról körbevisz a városban és a végén mindenkitől személyesen elköszön (jobb kézzel kezet fog, bal kezébe meg kéri az általad kitalált összeget). Ezt Berlinbe még megdobják egy kávézásos szünettel is. Szerintem ez a fajta idegenvezetés rendkívül jövedelmező és a turisták részére is hasznos. Mi a Brandenburgertől indultunk (amiről sikeresen lekéstük a tájékoztatót). Megnéztük a zsidó emlékművet, ami sok betontömbből áll, hullámzó padlózattal, aminek az az értelme, hogy a közepén vannak a legmagasabb oszlopok és ott állsz a legmélyebben, így ott tudod magad legmélyebben beleásni a megértésbe. Az emlékművel szemben hatalmas irodaház rengeteg áll, balra pedig a volt kommunista rész. Szürke lakóházak, szürke iroda ház, amiből a nácik után a szovjetek irányítottak, ami ma adóhivatalként működik. Az épülettel szemben Trabant múzeum van, Trabant limuzinnal és Trabant városnéző kocsikkal. Az utunk során elhaladtunk a helyi terror háza és a Checkpoint Charlie mellett is, ahol kommunista múzeum működik. Az út során áthaladtunk a Francia téren is, ahol az Opera két oldalán látható két látszólag ugyan olyan templom, voltunk a város könyvtáránál is, ami mellett a legkomolyabb egyetem áll. A túra út végén a Nemzeti Múzeumnál (rálátással a Berlini bazilikára) váltunk el egymástól. A többiek oda voltak azért, hogy üljünk be egy német étterembe, így elindultunk megkeresni, amit az idegenvezető ajánlott. Természetesen nem volt üres asztal péntek este 8-kor, így átmentünk egy másik helyre, ami akkorra már bezárt, így végül pizzát ettünk. Visszamentünk a szállásra, majd elindultunk egy Möbel Fabric (bútorkészítő) nevezetű szórakozóhelyre, amit nem találtunk meg. Francia csoporttal mentünk, de szerencsére mindig találtam valakit, akivel tudok beszélni. A keresgélés közben megkérdeztük a boltost, a helyi fiatalokat, a helyi erasmusosokat és a rendőrt is, de senki sem hallott a helyről, mondjuk nevéből ítélve nem is nagyon csodálkozom. Végül bementünk egy King-kong club nevezetű helyre, ahonnan 2 perc alatt ki is jöttünk, mivel hely sem volt és az emberekből is egy furcsább fajta volt ott.
Szombaton elkísértem a lányokat a terror házhoz, ahol leváltam azzal, hogy majd szóljanak, hogy ha átmennek a kommunista múzeumba. Ez idő alatt sétáltam az irodaházas rengetegben és bementem a Berlini bazilikába is. A templomnak kicsit unalmas múzeumi része van, ami után fel lehetett menni a kupola külső részére. Itt be lehet látni az egész várost, azt kivéve, amit a TV torony eltakar. A templom aljában különböző uralkodók és családtagjaik sírja áll. A templom részben elcsíptem egy ingyenes németnyelvű idegenvezetést, így hozzájutottam olyan információkhoz, hogy egy bomba miatt 10 éven keresztül nem volt teteje az épületnek, ezenkívül kiderült a kupolán lévő tanteremnagyságú képekről, hogy nem festve vannak, hanem több millió mozaikból lettek kirakva. A templom egyébként reneszánsz és neobarokk stílusú és csodálatos díszített belsőtérrel rendelkezik. Ennek ellenére Luther szobra néz le ránk az oltár bal oldalán, amit nem egészen tudok hova tenni. Mivel a lányok elfelejtettek felhívni, nekem meg már nem volt kedvem múzeumozni, így elindultam a szállásra, amiről össz-vissz azt jegyeztem meg, hogy milyen metróállomás közelében van. Nagy koncentrálás és térképnézegetés közepette véletlenül sikerült megkérdeznem valakit arról, hogy milyen városban vagyunk, mikor csak az utcát akartam megtudni (Straße-Stadt). Végül közel fél órás mászkálás után megtaláltam a szállást. Ez után a szállás szomszédságában béreltem egy bringát, amivel bejártam újra Berlin nagy részét. Sikerült olyan helyre is eljutnom, ahol nem voltak turisták, viszont rosszarcú emberek, meg kúrvák az útszélén igen. Itt az első idős bácsit megkérdeztem, hogy hol vagyok, és hogyan jutok vissza a turista részbe. Kiderült, hogy idő közben átgurultam egy másik folyón, amin nem kellett volna, ezért tévedtem el. Végül három órás bringa út alatt sikerült megnéznem az előző napi túrán kívül a helyi szabadságszobrot, a Reistagot (ahol valamilyen gyülekezet szerűség volt), a Brandeburgi kapu előtt találkoztam maciknak és Miki egérnek öltözött emberekkel, sőt ingyen ölelést reklámozó hippikkel is, voltam az Alexander téren, és megnéztem a város legrégebbi templomát is, amit az 1200-as években építettek. Este elmentünk német étterembe, ami szerintem egy kocsma volt méteres sör specialitással, de volt mindenféle ételük is. Ez után iszogattunk a szálláson, majd elmentünk bulizni egy 7 termes helyre, amiből 3 volt tánc tér és kettő volt belőle értékelhető. Igaziból a társaság nem volt túl felszabadult, így folyton szenvedtek a zenén, meg a teremválasztáson, úgyhogy egy idő után nagyon untam. Egyébként viszonylag jó szórakozó hely volt, csinos táncos lányokkal és jó hangulatú dj-kel (ha valaki arra jár „Mátrix” club).
Vasárnap 3 óra alvás után 9 körül megreggeliztünk. A kanadai lány anyukájának a valamilyen businessében találkozott egy lánnyal, aki most kint él Berlinbe, így vele futottunk össze. Egyébként a lány szintén kanadai, az európai Erasmus programján szedett össze egy német srácot és így került ki Berlinbe. Egyébként azt mondja, hogy nehéz munkát találni, főleg ha külföldi vagy, de nagyon szereti a várost. Közösen megnéztük a Berlini falnak egy maradványát, amin igényes graffitik voltak. Ez után tettünk még egy utolsó város kört és ettünk helyi speciális hot-dogot, nyakbaakasztós bódés árustól. Végül felpattantunk a buszra 4-kor és negyed 10-re már Prágában is voltunk. Szerencsére az összes bolt bezárt addigra, így ehettem az első gyorskajáldába, ami megint pizza volt.
A hetemről ennyi. Berlinről nagyon sok képet csináltam, amit valószínű nem fogok feltenni a netre, mivel otthon hagytam a fényképezőhöz tartozó kábelt.
