Sziasztok! Megint eltelt egy újabb hét. Komolyabban elkezdtem foglalkozni az angol tanulással, mert vészesen közeledik a keddi zh. szerűségem. Erről természetesen nem fogok nektek részletesen beszámolni, mert gondolom senkit nem érdekel, hogy mennyire szar a nyelvtudásom gazdasági téren. Inkább kezdem a hetet az elején, ahogy eddig tettem.
Hétfőn bementem cseh kezdőre. Most sikerült megoldanom késé nélkül, sőt még a leckémet is meg tudtam írni, mielőtt a tanár elkezdte volna az órát. Igazán semmi lényeges nem történt azon kívül, hogy kaptunk egy 15 mondatos leckét, amit magunkról kell írni, majd elmondani az osztály és a tanár kamerája előtt. Estére végre felébredt az osztályom és lementünk a Propagandába. Beszélgettem egy francia bártenderrel, aki azt állította, hogy 14 euroért adják a sört (amit nem hiszek el). Kiderült a berlini szórakozóhelyről, amit a hétvégén meglátogattunk, hogy az specializálódott leginkább turistákra (ahhoz képest eléggé olcsó volt). Valahogy sikerült bekerülnöm a helyi buliszervező asztalához, akivel sajnos nem sikerült sokat beszélnem, mert 2 perc után elkezdte reklámozni a buliját mindenkinek körülöttünk. Végül 1 körül hazaértem, nagy meglepetésemre volt fűtés. A radiátoron igaziból több fokozat is szerepel, de csak az elzárás és a maximum érzékelhető, de ettől független egész pozitív belépni a meleg lakásba.
Kedden EU órával kezdtünk. A tanár kicsit elcsúszott az anyaggal, amiért nem szóltunk, mert többeknek nem volt világos az előző órai levezetés. A második órán már szóltunk, mert az Európai Parlament felépítése már elsőre is nagyon unalmas volt és akkor a tanár is észbe kapott, hogy rossz anyagot próbált leadni. Szerintem egyébként egy percet nem készül az óráira, valószínűleg ezért olyan összeszedetlen. Az estét az osztrákoknál kezdtük egy kis iszogatással. Kiderült, hogy másnap átköltöznek egy másik lakásba, ahol külön hálószobájuk lesz, mert így az egyikük a nappaliban aludt. Az egyik osztálytársam barátjával megkóstoltattam a maradék magyar pálinkát. Őt azért említeném meg, mert ő az első külföldi, aki azt mondja, hogy nem annyira erős. Mondjuk, valószínűleg gyakran megfordul kocsmákba, mert állítólag látott olyat, aki 4 másodperc alatt megivott fél liter sört. Ez után egy páran elmentünk Nation2nation partyra, amire azért sikerült engem megfűzni, mert valami különleges szórakozóhelyen lett megrendezve. A belépésnél megint elcsaltam 250 forintot, azzal hogy kamuztam a sulimról. Ezt a pénzt viszont a ruhatárnál le is rántották rólam, ahol ruhadarabonként szedték be ezt az összeget. A szórakozóhely egyébként tényleg nagyon király volt. A bejárattól lifttel mehettél fel az első szintre, ahol kajálda és bár volt, onnan lépcsőn a tánctérre, a tánctérről tovább fel ilyen lelátó szerűségre. Az épület oldalfala üvegből volt, úgyhogy ha nem akartál megfagyni a külső erkélyen belülről is ráláttál az egész Vencel térre. A buli egyébként megint szar volt. Volt egy kis olasz prezentáció, ami nem volt valami sokatmondó, de legalább szórakoztató volt. A többiek hamar bepunnyadtak. Én egy kicsit dumálgattam egy német lánnyal, de annyira szarul volt, hogy ő is hamar lelépett. Idő közben pedig annyian lettek, hogy megint nem lehetett kényelmesen táncolni a zenére, így leléptem én is. Valószínűleg bennem van a hiba, mert az utánam érkező technikus sulisok hajnal hatig danceltek.
Szerdán elment a napom az angolozással, úgyhogy még az időt sem figyeltem, így végül nem mentem el segíteni az osztrákok átköltöztetésében. Igazából tudtam, hogy elegen lesznek így is, úgyhogy nem volt miatta bűntudatom. A gáz az volt, hogy nem tudtam magamról életjelet adni, mert a telómról lemerült a pénz. A vicces az, hogy minden hívás után küld egy értesítőt, hogy mennyit beszéltem le és mennyi maradt a kártyámon, viszont az sms díjat sehol sem számolja, így elsőre fel sem fogtam, hogy 50 koronából, miért nem tudok 3 koronás hívást indítani. Igaziból az esti program a helyi BME-nek a nemzetközi prezentációs bulija volt. A villamost sikerült megnéznem, viszont rossz helyen szálltam le elsőnek, de végül megtaláltam a helyet második nekifutásra. A belépő ingyen volt és a ruhatárnál sem volt lehúzás. Az ajtónál díszes ruhákba öltözött ázsiai erasmus diákok köszöntöttek tombolaosztással, arcra festéssel. Beljebb kínai írást nézhettél, különböző italokat és ételeket próbálhattál ki. A prezentációkat Kína, Taiwan és Dél-Korea csinálta. Az országokról videókat nézhettünk egy mozivászon méretű kivetítőn, a színpadon pedig kínai írásversenyt, koreai kakasviadalozást és taiwan-i táncot nézhettünk, amikbe a többieket is bevonták. A prezikből így röviden azt szűrtem le, hogy Kína büszke a gazdaságára és az emberek egészségi állapotára,Taiwan a gyönyörű tájaira, Korea meg szimplán a kultúrájukra. A bemutatók után az emberek nagyrésze lelépett. A buli inkább üres volt, mint zsúfolt a közgázbulikkal ellentétben. Nekiálltam beszélgetni egy dekorációt tanuló cseh lánnyal, aki szerint nehéz munkát találni Prágán kívül, az ő szakmájában pedig a fővároson belül is. Megismerkedtem egy szlovák sráccal, aki egész jól beszélt magyarul, csehül, németül, angolul, állítása szerint még franciául, olaszul, portugálul és oroszul is, ezen felül az anyanyelve szlovák volt. Aki tudja, hogy ezt hogyan kell csinálni az árulja el nekem a titkot, mert én is mindenkivel a saját nyelvén szeretnék beszélni. Később csatlakoztam egy pár emberhez a múltheti tánc utáni kocsmázásról. A francia lányt, aki azért utazott haza másnap, hogy barátságot kössön az exével, megpróbáltam meggyőzni, hogy ez hülyeség. Ezen kívül táncolgattunk, iszogattunk egy kicsit. Aztán 2 körül elindultunk haza. Szerencsére a német srác jött velem, így megtaláltam a villamosmegállót. Valószínűleg egyedül kicsit nagyobb kerülőt tettem volna meg.
Csütörtökön ebéd után bementem a plázába feltölteni a telefonomat. Gondoltam nem kísérletezek telefon kártya vétellel, így bementem az első vodafone üzletbe, ahol sikerült megoldani ezt a problémát. Este lementem megint a kezdő salsára, ahol még mindig nem jutottunk tovább, főleg, hogy a társaság 70 %-ban lecserélődött. Sikerült táncolnom egy aranyos cseh lánnyal, akivel egy szót nem tudtam beszélni, mivel csak csehül tudott. Megkérdeztem végre a tánctanárt, hogy mégis milyen stílusú salsát tanulunk, mivel a kubai zenéket és mozdulat neveket, nem tudtam összerakni a New Yorkos lépésekkel. Kiderült, hogy mi európaiak nehezen fogjuk fel a kubai salsát, így egyszerűbb new york-i alapokkal kezdenünk. Szerintem ez egy faszság. Az óra után lementünk egy salsa buliban. Út közben beszélgettem egy Sima nevezetű litván lánnyal, aki poénból a saját nyelvét tanítja a cseheknek. Ezen kívül beszéltem egy sváb német sráccal, aki Magyarországon kezdte az óvodát, majd olyan 6 évesen elköltöztek Németországba. Az mondta, hogy a magyar nyelvet pillanatok alatt elfelejtette. Velem próbált beszélni pár szót, de nagyon nehezen értettem, meg ezzel kiközösítettük a másik német lánykát, így áttértünk inkább a német társalgásra. Ez is vicces volt, főleg mert a német lánynak nehezére esett németül beszélni és nem angolul. A buli egy darabig egész jó volt, bár a korosztály idősebb volt, akikkel meg mi mentünk nem tudtak táncolni. Elsőre sikerült táncolnom egy csodaszép cseh nővel, aki dupla annyit lépett, mint én, később kiderült, hogy ez nem egyedi dolog itt. Nyílván a tapasztaltabb táncosoknak ez nem kihívás, de engem rendesen megizzasztott az, hogy kövessem. Nagynehezen, sikerült felkérnem Simát, aki nagyon jól táncolt, csak hasonló problémáim voltak a vezetéssel, mint az előző bulin. Ő a másik kezét ráadásul közvetlenül a melle alá tette, így mégkevésbé próbálkoztam kétkezes mozdulatokkal. Az estét egy összesimulós bachatával zártam egy csinos, de hiperaktív cseh lánnyal, majd hazamentem, hogy aludjak pár órát a pénteki sulim előtt.
Reggel időben felkeltem és bementem órára. Azt nem mondom, hogy teljesen fitt voltam, mivel az első órára ki kellett mennem, hogy felébresszem magam egy kis hideg vízzel. Az óra továbbra sem volt jó, de legalább megtanultam alatta azt a 120 angol szót, amit kiírogattam magamnak keddre. Az óra második felében elment az áram, így a tanár képtelen volt tovább magyarázni. Ezt nem igazán értettem, hisz amíg nem voltak ilyen kivetítők a sulikba, minden tanár táblánál tanított vagy a székéből, ő meg annak ellenére, hogy nálunk voltak a kinyomtatott diák, nem tudta kezelni a helyzetet. Este Dóri meghívott magához iszogatni és filmezni. Egyébként is eléggé képlékeny volt az esti programom, mivel az Erasmus buli egy kis clubba lett szervezve, ahová nem volt túlsok kedvem elmenni, ráadásul mindenki külön ment rá. Végül eldöntöttem, hogy kihagyom ezt a bulit, helyette megnéztem egy cseh művészfilmet (ami Dóri szerint saját filmművészetű volt). Egyébként a sztori nem volt rossz, ahhoz képest, hogy kicsit abszurd volt. Három sör hatására megfűztem magam, hogy elmegyek megnézni a Cross club nevezetű helyet, ahol goa, meg valami másik rettenet party volt. A hely nagyon feelinges volt. Egy roncstelepből lett összeállítva a dekoráció (azaz a falak, lépcsők,dj pult,bár, asztalok). A beugró kicsit húzós volt, de a bárpultnál rosszul adtak vissza, így visszanyertem a beugró 1/3-át. A helyet úgy kell elképzelni, hogy 3 emelet van, 2 tánctérrel, amire majd mindjárt visszatérek és pár ilyen kiülős rész. A kiülős részeknél minden asztalnál téptek az emberek, de a wc-ben lévő fecskendők arra utaltak, hogy itt mindent szart magukba nyomnak a fiatalok. A közönség javarésze egyébként furcsa kinézetű srácokból állt és egy pár nagyon elvont külsejű lányból. Hozzátenném a sztorihoz, hogy otthon eszembe nem jutna ilyen helyre lemenni, úgyhogy számomra ez egy teljesen új megdöbbentő élmény, ezen okból írok róla ilyen részletesen. Ahogy ígértem beszélek kicsit a tánctérről is. Dóri nagyon akart táncolni, úgyhogy gondoltam bemegyek vele, hátha nem olyan szörnyű. Az igazat megvallva egy lépést nem táncoltam csak bámultam az embereket és fogtam a fejemet, hogy ilyen nincs. Következőt kell elképzelni, roncsokból kirakott villogókkal felszerelt dj pult, pörgős lemezlovassal, értékelhetetlen zenének nevezett valamivel. A közönség gimnasztika órai sorokban áll (szabályos sorokban, mindenki előre fordulva) és fásat játszanak (azaz jobbra-balra lépnek/dőlnek, és néha felteszik a kezüket). Egy-egy ember tényleg produkált valami tánchoz hasonlót, gondolom szertől függ a dolog. Ez a másfajta mozgás olyan volt, hogy szerintem 10 perc alatt kifulladsz tőle és nagyon hülyén néz ki. Miután megnéztük mindkét táncteret sikerült megfűznöm a többieket, hogy lépjünk le haza.
A vicces az volt, hogy fogalmam sem volt, hogy másnap mikor kéne felkelnem, hogy elérjem a többiekkel a Pilsenbe menő vonatot. Így beállítottam 10-re egy ébresztőt, így nem késtem le a déli találkozót. Mivel senki sem nézett vonatot vagy buszt, így egy órát vártunk a másfél órás utunkra. A 2,5 órás semmit tevést egy 20 perces forgolódás követte, annak érdekében, hogy mégis merre menjünk. Az első ijesztő dolog az volt, hogy a vonatpályaudvarra az volt kiírva, hogy „Dresden Bahnhof”, végül összeraktuk, hogy csak filmet forgatnak. Miután megkérdeztünk egy-két embert, hogy merre van a sörfőző sikerült megtalálnunk. Itt egy újabb órát tölthettünk el azzal, hogy vártunk az idegenvezetőre. Ez alatt elolvastam az infókat a városról, kiemelik a sörfőzőt, az állatkertet, a nemzeti parkot, a zsinagógát és az ország legmagasabb templomát, ami Pilsen főterén áll. A 2 órás túra egyébként egész jó volt és anyagilag is teljesen megérte. Busszal közlekedtünk az egymástól 50-150 m-re lévő épületek között. Először a sörtöltő és palackozót néztük meg. Itt 23 ember dolgozik és óránként több, mint 2000 üveg,doboz sört készítenek el. Ez után átmentünk a sörfőzőbe, ahol utazhattunk az ország legnagyobb és vélhetően leglassabb liftjével. Ez után megnézhettük a tartájokat, az alapanyagokat, a reklám filmet (miből készül, mitől jó…stb.). Kiderült, hogy a Pilsener és a Gambius sör között annyi a különbség, hogy az egyiknél a sörfőző procedúrát 2-szer a másiknál 3-szor végzik el. Az út végén lementünk a pincébe, ahol az előállított söröket tárolják hordókba, amíg el nem érik a megfelelő hőmérsékletet. Szerencsére az úthoz hozzátartozott 3 dl Pilsener kóstolása hordóból, ami szemvillanás nélkül 6 dl lett nálunk, bár majdnem elhagytuk az idegenvezető kislányt, de sajnos visszajött értünk. Az utunkat a főtér felé folytattuk. Sajnos a templom már zárva volt, így csak kívülről tudtuk megnézni, bár a többieket annyira nem izgatta belülről. Ez után bementünk egy étterembe, ahol megvacsorázhattunk. Valami sajttal töltött sülthusit ettem, ami jelen esetben nagyon jó választás volt. Vacsi után visszafutottunk a vonatállomásra, hogy elérjük a 21:10-es vonatot. Én már nagyon fáradt voltam, de az utat végigdumáltuk, így nem aludtam el. Természetesen megint új dolgokról informálódhattam a nagyvilággal kapcsolatban. A legmegdöbbentőbb az, hogy az országunknak mindenhol más neve van (nálunk: Magyarország, németeknél: Ungarn, angoloknál: Hungary, cseheknél: Mađar, Lengyeleknél valami egész más, amit nem tudtam megjegyezni…). Megvilágosodtam arról is, hogy miért mindig én viszem le a szemetet és miért nem tesznek a közért az égvilágon semmit a csehek. Még pénteken mondta a manager tanár, hogy a cseh az olyan népség, hogy megvárják, míg a probléma megoldódik valahogy. Ezt alá támasztotta a lengyel lány is, aki mondta, hogy náluk is csak ő takarít vagy tesz bármit a normálisabb együttélés érdekében. Beszéltünk a koreaiak konzervatív életviteléről is. A 22 éves Kaliforniában élő koreai srác nem meri bevallani otthon, hogy kocsmázik velünk és bulikba jár. Ezen kívül házasságon kívül nincs szex. 11 körül általában otthon vége a bulinak, de inkább azért mert bepunnyad a társaság, bár ebben is lehet valami kulturális hatás. És a hét legdurvább infóját is itt tudtam meg. A lengyel lány városkájában csak nyáron nő meg a turista forgalom. Ezért nyáron hírtelen mindennek felmegy az ára (városméretűen), majd a szezon végén visszaesik. (lehet, hogy ez a Balatonon is így megy, bár nem hiszem, ha tévedek, írjatok). Mikor hazaértem rájöttem, hogy nincs fűtés és meleg víz se, így csak bedőltem az ágyba éjfél körül és fel sem keltem fél 11-ig.
Reggel megpróbáltam valamit tenni a fűtés és melegvíz érdekében, aztán végül az egyik cseh srác visszakapcsolta a dolgokat. Kiderült, hogy valamiért pihentetni kellett, de remélem, ezt legközelebb nem 2 napra fogják tervezni. A mai napomat ismét tanulással töltöttem. Javarészben angolt tanultam, de akárhányszor végig futom a 70 oldalt, mindig találok valami új szót, amiket valószínű eddig is megtaláltam, csak mindig hülyeséget dob ki rá a fordító. Este lementem megint salsázni. Eljött velem a török csoporttársnőm, de nem táncoltunk valami sokat, mivel más stílusú salsát tanult és a mozgása számomra kezelhetetlen volt (azaz nem a könnyen vezethető típus volt). Az este folyamán sikerült táncolnom egy tánctanárral is és egy angol tanárnővel, de sajnos meglépett mielőtt megkérhettem volna, hogy korrepetáljon. Mondjuk valószínűleg esélyem nem lett volna az ingyen órákra, mert a táncstílusommal nem vettem le a lábáról és az elmondásából elég felkapott tanár és egyébként sem értem volna vele sokat, ha csehül tanít angolt.
Röviden ennyit tudtam prezentálni a hetemről. Remélem azért érdekes volt. Egyébként, ha olvassátok a blogomat és tetszik vagy épp nem, akkor szívesen fogadom a megjegyzéseket itt vagy a facebookon ;)
