Eltelt egy újabb hét. Természetesen most sem ültem otthon, úgyhogy történt egy pár érdekes dolog.
Hétfőn újabb tantárgyam vette kezdetét „Business Valuation” néven. Ezt az órát csak azért vettem fel, mert azt hittem, hogy ezzel letudhatom az otthoni pénzügytan órámat, de sajnos nem fogadták el. Ahogy nézem, inkább számvitelt tanulunk rajta, de számomra teljesen érthetetlenek ezek a szakszavak angolul. A vizsgánk remélhetőleg egyszerű lesz. 10 kérdésre kell karikázós választ adni, úgyhogy nem lesz szétültetés, akkor valószínűleg könnyen megoldom. A tanárnőnk nagyon kedvesnek tűnik, de sajnos neki is nehézségei vannak a kifejezésekkel, úgyhogy egy-egy szót 5 percig ír körbe, ami egy idő után eléggé unalmas, főleg, ha négy óránk van egyhuzamban. Ezt az órát még egy 3 órás cseh kurzus követte, amihez senkinek sem volt kedve, úgyhogy unalmunkban egymást dobáltuk, megcsapkodtuk az órán. A tanárnő valahogy mindig engem kérdezett, de fogalmam sem volt róla, hogy épp hol tartunk, úgyhogy a legtöbbet a „pozor”, azaz figyelem szót hallhattam. Este kihagytam a Propagandát, mivel Eu-t akartam tanulni a másnapi vizsgám miatt. Már kúrvára idegesített, hogy nincsen fűtésünk, úgyhogy egésznap hívogattam az asszisztenst, meg a főbérlőt, hogy csináljanak valamit vagy adjanak egy másik lakást. Végül németül sikerült sms-eznem az asszisztens helyettesével, akinek az utolsó üzenete az volt, hogy „entsprechen dich”. Ez igaziból teljesen értelmetlen és nem is a majd beszélünk választ vártam az erölködésemért cserébe. Végül este sikerült kiderítenem, hogy másnap ideküldenek valakit, hogy megcsinálja a fűtést, és ha nem sikerül, akkor ígéretet kaptam rá, hogy átköltözhetek (kicsit megijesztettem a nénit azzal, hogy beteg vagyok, de igaziból már semmi bajom. Természetesen nem sikerült tanulnom szinte semmit, de a puskámat már megírtam a hétvégén, úgyhogy nem igazán idegesítettem magam, de azért korán le akartam feküdni. Ez sem jött össze, mivel idő közben befutott a szobatársam, akivel elkezdtünk kulturális különbségekről beszélgetni, főként a párválasztás terén. Kezdjük ott, hogy a srác iszlám, így házasság előtt nincs szex. Viszont házasság után 5-6 gyerek a terv, tehát megvan a pótlás. Ezek után kiderült, hogy a srácnak két barátnője van, egy Moszkvában melózik, egy pedig otthon Üzbegisztánban van. A második lányka az érdekesebb kategória. Ha jól értettem, akkor nem nagyon találkoztak még egymással, hanem anyuka választotta a gyereknek és majd, ha idő lesz rá, akkor megismerkednek és eldől, hogy lesz-e valami. A szituációt teljesen nem tudom felfogni, de volt a dologra magyarázat. Az ő kultúrájába normális, hogy a szülők segítenek a gyereknek a feleség megtalálásában. Elsődleges célpont a felsőbb réteg családjaiból való lánykeresés. Ennek az az oka, hogy be kell biztosítani a körülményeket a család fenntartásához. Annyi a procedúra, hogy a srácnak le kell tennie valamit az asztalra, gondolom elviszi a lányt nyaralni, felmutat egy papírt, hogy középbeosztásban dolgozik vagy valami hasonló és ez után lány apuka megdobja a párt egy kis induló tőkével. A kis induló tőke az nyílván a család vagyonától függ, a srác valami 20 milliós összeget említett. (Nem is olyan rossz buli). Kiderült az is, hogy teljesen normális szerinte, ha úgy válogatom meg a barátaimat, hogy segítsenek a karrierem előre jutásában. A legtöbb ismerősöm otthon azt mondja, hogy ez érdekbarátság és hogy nem túl etikus. Lehet, hogy egy kontinenssel alrébb hülye vagy, ha nem ezt csinálod.
Mivel fél kettő körül sikerült elaludnom, így nem voltam túlságosan aktív a vizsga napján. Szerencsére nem volt semmiféle ültetés, úgyhogy a karikázós válaszokat simán lenéztem az osztrák padtársamról. A kifejtős kérdésre a válasz pedig ott volt az ölembe, úgyhogy bízom benne, hogy a mondat alkotásaim is érthetőek lesznek, ezzel letudva egy vizsga. Délután még volt egy angol órám is, úgyhogy 5-kor mikor végeztünk, már majdnem kidőltem a padból. Mikor hazaértem csak egy gyors vacsira volt időm, mivel sietnem kellett kocsmázni a többiekkel. Az amerikaiaknak búcsúestet tartottunk (mivel az egyik beutazza Európát, a másik meg elmegy valahová, aztán hazarepül), úgyhogy emiatt le kellett mondanom egy randit a cseh nővérkével és egy sulis pókerversenyt. Az első kocsmába a társaság nagy része csúnyán leittasodott, úgyhogy az egyik amerikait én vittem át a másik kocsmáig, ami kivételesen nem a legközelebbi volt. A második helyen a francia srác elém tett egy korsó sört, meg egy absintot meggyújtva, úgyhogy nekem is sikerült felpörögnöm. Ezen a helyen elvileg táncolni akartak, de ilyenkor ez a rész zárva volt, így tovább folytattuk az ülős iszogatós mulatozást. Lepacsiztam két svájci turistával, úgyhogy megtudtam, hogy náluk még mindig kötelező a katonaság és ott sem könnyű minden esetben munkát szerezni. Hajnal 2 felé már mindenki lelépett, úgyhogy négyen maradtunk srácok, de végül minket is elküldtek. A többiek rádumáltak, hogy tartsak velük egy striptease bárba. Alapjáraton nem vagyok oda a csak nézhető szexuális élményektől és kicsit paráztam is az anyagiaktól, mivel otthon a turistákat 100000-kel fejik le az ilyen helyeken. A francia gyerek idő közben összehaverkodott az egyik négerrel az utcán, aki nem drogot árult, hanem a bárba invitálta az embereket. Elintézte, hogy ingyen bemenjünk mind a négyen, 10 000 forintos beugró helyett. A fogyasztást természetesen nem lehetett megkerülni, így ittam egy sört 1000 forintért. Nem tudom, hogy ki mennyire járt ilyen helyen, nekem teljesen új volt, úgyhogy leírom a marketing részét. A személyzet javarésze alulöltözött középkategóriás táncoslányokból állt. Tőlük lehetett italt rendelni, asztaltáncot, privát táncot, meg hasonló dolgokat, ami nem volt kiírva. A külön szolgáltatásokhoz nem kellett sokat tenni, mert negyed óránként bemutatkozott egy új lány az asztalnál és felajánlotta a különféle szolgáltatásait. A francia srác már eléggé kész volt, úgyhogy ő hajlott is volna rá, de szerencsére a többiek eszüknél voltak (kivéve azt, amelyik koktélt rendelt 4000-ért), úgyhogy kihagytuk ezt az opciót. Az előtted levő színpadon folyton váltották egymást a lányok és táncközben mindenkivel flörtöltek, akivel lehetett. Kb. másfélóra után a francia srácot már nehezen lehetett lenyugtatni, minden képpen elakarta verni az összes pénzét piára vagy nőre, úgyhogy inkább jobbnak láttuk lelépni (nameg elfogytak a táncosok és újra indult a kör). A francia gyereket a lakótársa vitte haza, de mesélte, hogy nem hitte el, hogy ott laknak, úgyhogy mókás lehetett. Szerintem olyan 4 absint 2 likör és vagy 5 sör volt a gyerekben, ahhoz képest jól bírta.
Másnap nekem is rohadtul fájt a fejem, úgyhogy leginkább aludtam meg próbáltam tanulni a pénteki vizsgámra. A pénteki vizsgám management volt, de így tanulva is nagyon unalmas volt az anyag, úgyhogy eszembe sem jutott megtanulni, csak a kijegyzetelésig jutottam. . Idő közben befutottak a szerelők is, akik nem szerelők voltak, hanem csak utána olvastak a készüléknek, ami cseh, úgyhogy nekem esélyem nem volt ( a többiek meg látszólag leszarták). Kiderült, hogy valamelyik barom elzárta az összes csövet és ezért nem sikerült meleget varázsolnunk. Szerencsére a németül beszélő fószer volt itt, úgyhogy már én is értek valamennyit a bojlerhez. Kicsit később megjelent az asszisztenshölgy is és megmutatta nekem az új szobatársunkat. Hárman nem találtuk meg a közös nyelvet, mivel a nő nem tudott angolul, németül nem kapcsolt az új gyerek meg nem volt hajlandó megszólalni. Lényeg az, hogy a hír kapásból kibaszta a biztosítékot a szobatársamnál, aki egyből írt egy e-mailt a főbérlőnek (csehül) arról, hogy megígérte, hogy ketten maradunk és nem lesz új lakó. Erre egyébként egy német választ kapott, amit egyik buli után olvastam el hajnal 8-kor „aláírtad a szerződést, megszoptad”. Este lenéztem a műszaki sulis prezentációra, de technika megadta magát, úgyhogy teljesen élvezhetetlen volt a görög, török és román kisfilm. A játékokból pedig semmit nem lehetett látni, mivel annyian voltak, hogy kivetítőt is csak széken állva láttam. Mikor helyrehozták a technikát megismételték a kisfilmeket, én ez alatt ittam egy sört a németekkel, beszélgettünk az Október festről, meg el akartak hívni Dnb buliba, de valahogy nem volt kedvem. Szerbia prezentációja volt a legutolsó, de nem volt túl izgalmas, úgyhogy fél 12-re már itthon is voltam.
Csütörtökön ebéd után végig jártam egy pár elektronikus szaküzletet, mivel apám rábeszélt, hogy szerezzek be egy CO detektort, a fűtés furcsaságai miatt. Sehol sem sikerült találnom, majd miután megkértem a szobatársamat, hogy adjon valami tippet, (és kiröhögött, hogy milyen hülye vagyok, mikor forró vízzel működik a fűtés, hogy lenne gáz) de kiderült, hogy Prágában az internet sem talált ilyen helyet, rendelni meg nem akarok, csengő hiány és egyéb nyelvi nehézségek miatt. Sikerült kiírnom szinte mindent managementből, de nem tanultam egy szót se és mivel skannelőm sincs, így bíztam abba, hogy valahogy, majd használhatom a füzetemben lévő öt A/4-es oldalt. Este betoppant az új szobatársam, aki ilyen elvont okostojás szerűség. Mármint azt kétségbe vonnám, hogy mennyire okos, de eddig heti egyszer járt be a suliba, mert a többi uncsi volt, úgy gondolja, hogy az EU rendszere szar és ezért megpróbál németül tanulni, hogy Svájcba mehessen. Azok után, hogy elmeséltem a srácnak, hogy nincs helyünk új szekrénynek, úgyhogy táskából öltözködhet, rohadtul nem örülünk neki, mert így kényelmetlenebb a szoba, elhívtam salsa órára. Kicsit gondolkodott a dolgon, de aztán eljött. Az óra rohadt jó volt a srác meg nagyon béna, de ettől függetlenül velünk tartott a salsa buliba is. Az úton beszéltem egy sváb gyerekkel, aki elmondta, hogy a barátai, nem érzik magukat teljesen biztonságba Budapest utcáin, mert sok a verekedés (nahát). Azzal egyet tudok érte, hogy Prága lényegesen biztonságosabb és valószínűleg Németország városai is. De még mindig jobban állunk, mint Braziliában, ahol késsel az oldaladnál elkísérnek a bankautómatához és annyi pénzt veszel le, amennyit tudsz (nem mellesleg az autólopás, az olyan átlagos, mint nálunk a bunyó a Blahán).A buliban nem terveztem sokáig maradni, mivel másnap vizsgám volt. Éjfél körül úgy készültem, hogy lelépek, aztán még táncoltam egy kettőt egy orosz lánnyal, így lekéstem a 00:10-es villamosomat, szóval maradtam még egy kicsit. A hely szép lassan kezdett kiürülni, végül kb. 10 vendég maradt. Egyszer csak beállított 15 rendőr és mindenkinek ellenőrizték az igazolványát. Nekem ez a procedúra félórát vett igénybe, közben bíztam benne, hogy a szobatársamat beviszik, mert folyton kötekedett, az orosz lánynak meg nem volt személyie (azaz nekik nincs is, tehát útlevél hiányba volt), úgyhogy az ISC kártyáját vizsgálták egy órán keresztül. Szegényt idő közben ott hagyták a barátai, úgyhogy felajánlottam neki, hogy vele maradok. Várakozás közben összespanoltunk a kubai ruhatárossal. Azaz inkább a lány, mert sikerült valami közös nyelvet találniuk, én meg egyszerűen csak nagy ember voltam, mert azt hitték, hogy együtt vagyunk. Volt ott egy Jordán srác is, aki tudott egy mondatot magyarul „Úristen, de kúrva meleg van”. Az volt az indok, hogy náluk az összes magyarnak ez az első mondata. Kicsit vicces, hogy csak a nem szépirodalmi kifejezéseket tanulják meg tőlünk a külföldiek. Az orosz lányt végül 5000 forintra akarták megbüntetni, de simán lebeszélték róla a rendőröket (elvileg itt nagyon korruptak a hatóságiak, úgyhogy ez megoldható).
Este megálmodtam, hogy hogyan fogok csalni a vizsgámon, úgyhogy reggel a metrón írtam egy oldalnyi szótárazást, természetesen fogalmam sem volt a szavak magyar megfelelőiről, úgyhogy jókat röhögtem magamban a metrón. Óra előtt megmutattam a tanárnak, hogy a füzetem melyik lapját szeretném használni, mivel az elejébe más volt írva, arról is biztosítottam, hogy ez nem az a tantárgy, úgyhogy legálisan csalhattam. Igaziból teljesen fölösleges volt, mert pont nem érdekelte, hogy ki hogyan másolja ki a megoldást. Mikor hazaértem bedőltem az ágyba és 5-ig fel sem keltem.(kb. 4 órát aludtam az éjszaka és a tanár is tartott a vizsgán kívül egy 3 órás előadást). Mikor felkeltem felhívtam a német srácot, akivel még előző hét kedden terveztük be a sört (csak mindig elfelejtettem), de most összejött. Leültünk sörözni, aztán félóra után megbeszéltük, hogy akár beszélhet németül is, engem nem zavar, max kicsit szebben tudom magam kifejezni, mint angolul. Ez egy nagyon hülye ötlet volt. A gyerek egyébként is sokat beszél és folyamatosan gyorsult a tempója, úgyhogy engem 2 óra alatt teljesen lefárasztott, de szerintem ő örült neki, hogy beszélhetett a saját nyelvén. Egyébként a téma főként a különféle dialektusokról volt, hogy mi az, ami megérthető számára és mi az, ami nagyon nehezen. Kiderült, hogy a hollandok nyelve igaziból a déli német nyelvdialektusra hasonlít a legjobban. Velem érzékeltette a különbséget a srác, de a tagolt alap mondatot sem sikerült beazonosítanom. Beszéltünk arról is, hogy Németország déli része sokkal jobban katolikus, így minden szent napot megünnepelnek, szóval tele vannak szünettel. A sör után hazafutottam vacsorázni, majd épp hogy kiértem a találkozóhelyünkre, ahol két orosz lányka várt rám. Még összeszedtük a brazil haveromat és elmentünk a Palanka nevezetű helyre, ahol elvileg latin buli volt. A brazil haveromat azért hívtam, hogy táncoljon az előző napi orosz lány barátnőjével, de hamar feladta, mert a csajszi túl zárkózott volt. Idő közben a zene is elromlott, azaz átváltott normális clubos zenére, úgyhogy a két lánnyal átmentünk a tegnapi party helyére. A buli nagyon jó volt, viszont rám lett bízva a nem táncos barátnő, úgyhogy a inkább vicces volt táncolni, mint jó. Egyébként a lány annyira sovány volt, hogy amikor megfogtam a derekát megszúrt a medence csontja. Mondtam is a barátnőjének, hogy járjon el vele többet ebédelni, de azt mondta, hogy hülye vagyok és ez teljesen szép. (szerintem azért van határ az egészséges vékonyság, meg az egészségtelen között)
Másnap neki álltam csehet tanulni. Közben kerestem valami programot estére, de csak a németek szerveztek (3-asban egy ivászatot a legdrágább kocsmába, majd egy bulit az 5 emeletes szórakozó helyen, ami szintén a legdrágább), úgyhogy nem volt túl sok kedvem hozzá, főleg, hogy nem a hatalmas arcok kategória volt a csapat. Inkább megbeszéltem Dórival egy sörözős, filmezős estét. Út közben összefutottam két amerikai hittérítővel, akiktől végül Dóri mentett meg bolt előtt. Párosával járkálnak Prágában és megpróbálják ráderöltetni a templomlátogatást (mellesleg itt a legnagyobb az autizmus Európa szerte). Sikerült filmnek megválasztanunk a Sikoly 4-et. Az elején vicces volt, aztán a közepét végig dumáltuk, közben meg kaptam egy sms-t az orosz lánytól, hogy csináljunk valamit, ha van kedvem (természetesen volt, de mindjárt visszatérek rá). Dórival megbeszéltük, hogy mennyire lehetetlen rendet tartani ennyi emberrel egy háztartásba (mi pl. 11-en vagyunk asszem). Hasonló problémákkal küszködünk, a wc papírt behúzzák, a szemetet nem viszik le, a kádat nem mossák ki maguk után és ezek mellett baszottul nem zavarja őket, ha pl. nincs fűtés, mikor kint -1 fok van. Megbeszéltük, hogy az is idegesítő, hogy egyesek képesek napokig bennhagyni a mosásban a ruhájukat, meg hogy mióta vettem 10 szivacsot, 4-et használnak és eddig meg két full zsíros undormánnyal szenvedtek. Egyébként így, hogy megajándékoztam őket egy mosószerrel és egy pár szivaccsal egészen rendben van a mosogatónk. Kb. ennyi volt a lényeg, amiről beszéltünk, igaziból jobban élveztük azt, hogy magyarul társalgunk és különben is folyton dőlünk a röhögéstől, mivel egyikünk sem a komolyságáról híres. A film után (amiben fogalmam sincsen, hogy mi történt) elmentem ismét táncolni a lánnyal. Ezzel ez volt a 3. salsa estém, úgyhogy lehet, hogy a vasárnapit kihagyom, főleg, hogy legutóbb elkezdett tanítgatni egy lány, akinek nem tudtam felvenni a ritmusát, úgyhogy még kétszer átgondolom a bulit a jó táncosokkal. Ebben a másik helyben egyébként az a jó, hogy tele van kezdőkkel, úgyhogy ha valami táncszerűséget produkálsz, akkor a legtöbb esetben már mindenki oda van érted.
A buli után végre kialudtam magam. Ma nekiálltam a pénzügyes leckénknek, de fogalmam nincs mit kéne vele kezdenem, de jósokat fordítgattam. Tanultam egy kis csehet is. Asszem eljött a pihenő napom. Jövőhéten újból írok.
Na shledano
