Az utolsó hónapom első hete itt Prágában. Kezdek ráeszmélni, hogy már nincs sok időm itt és ezt nagyon sajnálom. Minden nappal egyre jobban megismerem a várost. Végre kezdem úgy érezni, hogy sikerült megtalálnom magam, így két hónap után.
Hétfőn reggel bementem suliba. Eléggé álmos voltam, mert este salsa után még megnéztem a „Felolvasó” című filmet, amiben egy csomó olyan dolog volt, amin utána sokat gondolkodtam. Ilyen volt például az első szerelem hossza, a szégyenérzet erőssége, a szeretet kihasználása. Egyébként a film szerintem nagyon negatív, tehát nem lett a kedvencem. Lényeg, hogy 4 órás Üzleti érték órám volt, aminek a második óráján már nehézkesen maradtam ébren, úgyhogy a tanárnő a kedvemért kinyitotta az ablakot, hátha felébredek. Felébrednem sikerült, de az anyagot továbbra sem sikerült megértenem, úgyhogy voltak cikis helyzetek, főleg a lecke ellenőrzésnél, amit nagyjából lefordítottam 3 óra alatt, de a feladatot így sem sikerült megoldanom. Este természetesen a Propagandába kötöttünk ki. A helynek a zsúfoltsága kissé visszaesett és az asztaltársaságunk is jelentősen lecsökkent, de így sokkal jobb volt a társalgás. Kivételesen nem is nagyon mentem más asztalhoz. A spanyolokkal beszélgettem egy kicsit Budapestről, de nem mondtak semmi érdekeset a benyomásukról a hétvégi látogatás után. Kiderült, hogy a spanyol idegenvezetősdi feketemunka, amit valahol sejtettem már az elején. 4 sör után a banda egészen jó kedvében volt, a táncolókat elemeztük, meg a francia lányokat. A terv az volt, hogy Propaganda után megyünk haza, úgyhogy 6-an végül egy Rock kocsmába kötöttünk ki. Itt sem volt túl sok vendég és a hangulat sem olyan volt, mint amilyenre számítottunk, viszont a csapos nagyon király volt. A többiek rendeltek égve-ivós rövidet. A pultos kitette az asztalra, majd szólt, hogy menjünk hátrébb. Nem értettük, hogy mi a pálya, fizetni fizettünk, de nem azért, hogy nézzük a piát. A csapos megfordult meghúzott egy rövides üveget, megfogta a gyertyát a pulton és tüzet okádott. A pia meggyulladt, meg körülötte a bár pult is, kibaszott látványos produkció volt. Ezek után a srácok sorra kérték az újabb feleseket (1200 forintért). Miután beneveztek egy absintra is, már kellő-képpen részegek voltak ahhoz, hogy lelépjünk. A francia srác rosszul volt, az egyik német srácnak szeretet hiánya volt, úgyhogy elmondta, hogy nagyon bír minket, a harmadik német srác az sosem normális, úgyhogy rajta nem vettem észre, hogy mennyire részeg, főleg, hogy én is túl voltam 5 sörön. A másik két ember lelépett kicsivel előbb, de végül hazafelé találkoztam velük a villamoson, de mindenki fáradt volt már a társalgáshoz. (A másik három srác egyébként még tovább ment egy másik kocsmába, ezeknek sosem elég).
Kedden természetesen végigaludtam a fél napot. Kicsit még készültem a másnapi cseh vizsgámra is, de rájöttem, hogy a tudásom már elegendő egy 4-esre minimum, úgyhogy hamar befejeztem. Ez után barátnőmmel beszélgettem, sok ideje először komolyan, arról hogy mennyire rossz neki, hogy egyedül hagytam. Sajnos erre nem tudtam semmi kézzelfogható dolgot reagálni, azon kívül, hogy a nagyobb részén már túl vagyunk és már nincs sok hátra (persze ez relatív). Este elmentem egy ISC-es szervezésű pókerpartyra. Először megtaláltam egy privát asztalt, ahova nem igazán akartak bevenni, aztán találtam egy ismerőst, akitől megkérdeztem, hogy a kolesz melyik termében van a játék, amit persze nem találtam meg, így megkérdeztem az ISC irodában is, ahol közölték velem, hogy nem tudnak róla semmit, de megkeressük. Először azt a termet néztük meg, amit a barátom mondott, de ott valami más volt, aztán egy másik terembe mentünk, ahol pár cseh beszélgetett a gyógyszerekről, úgyhogy kis várakozás után arra jutottam, hogy ez ma elmarad. Egy órát elbasztam az életemből utazással, ígyhát hazamentem, megnéztem valami unalmas filmet, aztán altatásként még sakkoztam egyet a neten. Rájöttem, hogy még mindig egész jó vagyok benne, pedig tavaly február óta nem játszottam.
Szerdán a cseh óra azzal indult, hogy átvettük majdnem az egész vizsgát szóról szóra. Utolsó órában pedig megírtuk a vizsgát, de nem hiszem, hogy bárkinek is nehézséget okozott volna. Ha kérdésünk volt a tanár megmondta a választ, sőt nekem beadásnál szólt, hogy amit nem értettem, az ezt jelenti, úgyhogy még gyorsan írjak rá valamit. Egyébként élveztem a vizsgát, mert ez volt az első, ahol értettem, amiről írok és mégcsak puskát sem kellett használnom hozzá. Estefelé beszélgettem életem első szerelmével, akivel utoljára úgy váltunk el, hogy annyira nem érdekeljük egymást. Ettől függetlenül most teljesen közvetlen volt és teljesen kedves volt, úgyhogy jól esett. Utána lementem a heti prezentációra spanyol/mexikó. Kivételesen odaértem időbe, úgyhogy megkóstolhattam pár tradicionális ételt, ihattam Sangriát, meg valami mexikói kutyulmányt, ami nagyon fel volt vizezve, de ettől még jó íze volt. Magát a prezentációt végül nem sikerült megvárnom, mivel nem kezdték el időben és kibeszélgettem magam mindenkivel körülöttem. Sőt odajött hozzám egy szlovák srác és elkezdtünk beszélgetni a kisebb nemzeti konfliktusainkról, majd megkínált egy Malboroval a békére (nem mintha mondtam volna olyat, hogy bajom van vele, csak azt ecseteltem, hogy nem biztos, hogy minden kinti magyar szeret ott élni). Egy cseppet sem voltam fáradt, úgyhogy megfűztem egy francia lányt a salsa óráról, hogy jöjjön el velem táncolni. Habár tudtam róla, hogy nagyon mereven táncol, de hirtelen nem találtam mást. Elmentünk Prága 1-ből, Prága 2-be, mert úgy tudtam, hogy ott van a Brazil haverom is. Ez egy félórás út volt, viszont a club üres volt. Visszamentünk Prága 1-be, ahol megtaláltam nagynehezen a helyet, ahol múlt héten szar volt a buli. Most nagyon jó volt, de sajnos lelépett a Brazil haverom, úgyhogy nekem kellett táncolnom a francia lánykával. Szerencsére észrevettem az orosz táncpartneremet, úgyhogy egy 20 perc erejéig sikerült lecserélnem a táncpartneremet. Ez alatt sikerült lefárasztanom magam, úgyhogy megbeszéltük, hogy elindulunk haza. A francia lánynak meg kellett ígérnem, hogy épségben hazajut (ez volt a feltétele annak, hogy velem tartson), ígyhát elkísértem Prága 2-be, ahol megvártam a buszt is, amivel tovább ment. Út közbe volt egy kis balhé a villamoson, két srác egymásnak esett, aztán kirepültek az ajtón, majd még kicsit ütötték egymást a megállóban, aztán az egyik visszaszállt. Az egészben az volt a vicces, hogy 50 méterrel arrébb állt egy rendőrkocsi, a megállóval szembe, de a zsaruk valószínűleg pont kajáltak vagy épp pornót nézhettek a kocsiban, úgyhogy eszembe jutott az otthoni éjszakai biztonság. A Blahán minden 10 percben végiggurul egy rendőrautó, kivéve, ha balhé van. Végül nekem is sikerült hazajutnom 20 perc helyett másfél óra alatt a mínusz egy fokban.
Csütörtökön nekiálltam angolt tanulni a jövő keddi vizsgámra, meg belekezdtem a SWOT elemzéses prezentációmba is, ami hétfőre fog kelleni. Kezdett világos lenni számomra, hogy nem lesz egyszerű a jövőhét, de majd kiderül, valahogy csak megoldom. Estére az osztálytársaim szerveztek egy kis kocsmázást, meg utána egy hatalmas bulizást. Mivel nekem másnap 9 órás előadásom volt, így csak az első két kocsmába tartottam velük, de azért egy wiskyre hagytam magam rábeszélni, úgyhogy sikerült kicsit ittasan hazaesnem éjfél körül. Az megemlíthető érdekesség az volt, hogy a 4 asztalos kocsmában a csaposnak tiltja a főnöke, hogy felírja a rendelést, így szerencsétlen vagy 3-szor jött vissza újrakérdezni a dolgokat. Szerintem egyébként ez nem íratlan szabály Prágában. Szerintem a magyarázat inkább az volt, hogy a főnök egy csúnya nő, a beosztott, pedig egy erősem homogén beütésű csávó volt, aki teljesen zavarba jött, amikor a lányok blowjob-ot kértek tőle (ami igaziból az egyik koktél neve volt).
Péntek… Kezdem ott, hogy az előző péntek mottója az volt, hogy „Péntek bueno”-amit a kubai ruhatáros ecsetelt nekünk a rendőrös sztori után. Ez a péntek, nem az a péntek volt. 9-re mentem suliba, még éreztem, hogy hat egy kicsit az alkohol, egészen az első két óráig, de aztán elkezdtem fáradni. Este 6-kor már totál kész voltam az egész napi marketinges órától. A törökök csinálták a legjobban ezt az egészet. Négyen vannak a csoportba. Az egyik időbe jött, a másik fél 11-re, a harmadik délre, a negyedik, pedig beesett kettő körül. Náluk csak az egyik spanyol lány volt ügyesebb, aki az első óra után hazament. Egyébként a féléves marketingoktatás ebből a napból és a jövő hét péntekből áll, ami alatt vizsgát írunk és prezentációkat mutatunk be. Egyébként a jegyet úgy kapjuk, hogy 20 % órai részvétel, hozzászólás, bla-bla; 40 % prezentáció (ami csoportmunka) és 40 % vizsga. Ez így számomra teljesen elfogadható, azért remélem nem ér majd meglepetés. A tanárunk egyébként nagyon jó volt. Semmi gáz nem volt az angoljával, folyamatosan kommunikált az osztállyal (amíg használhatóak voltunk) és minden órát kis reklámbejátszással kezdett, hogy kedvet kapjunk a dologhoz. Az estére a programom egy tali lett volna a cseh nővérkével, de sajnos lemondta. Utólag örültem is neki, mert így nem volt túlságosan zsúfolt a program. Nyugodtan haza tudtam menni és megvacsorázhattam. Ez után írtam egy rövid idegenvezetést Budapestről a csoporttársaimnak, akik December elején terveznek egy kis kiruccanást. Rájöttem, hogy ez nem is olyan egyszerű dolog, de szerintem egész praktikus tanácsokkal láttam el őket (ászok akció, éjszakai fürdőzés, ivás az alagút tetején, Jégbüfé, na meg a látni valók). Később átmentem a török csoporttársaimhoz pókerezni a koleszukba. Sajnos a legtöbben leléptek bulizni, úgyhogy csak négyen maradtunk, de így legalább egyszerűbb volt őket megfűzni arról, hogy pénzben játszunk. A tét 600 forint volt és az első helyezett (azaz én) vitt mindent. Nem volt nehéz dolgom, mert háromból 2 embernek a testbeszéde szinte mindent elárult számomra, így az esetek 90 %-ban tudtam, hogy hogyan állok. A harmadik sráccal ketten maradtunk, amitől kicsit tartottam, de túl sokat tett fel kétes lapokra, így neki sem sok kellett, hogy kiessen. 2 óra alatt 1800 forint, az első jövedelmem Prágába, szerintem nem is olyan rossz. Az egyik srácnak volt egy üveg Jägere, amiből nem ittam a póker alatt, mivel figyeltem, úgyhogy bedobtam a Kent-kupét, mint játékötletet. A másik srác egyébként cseh volt, ő ismerte a játékszabályokat, csak ők azt mondják, hogy „stop kent”. Ami engem meglepett, hogy a törökök viszont nem ismerték a Jägermeistert, de ettől függetlenül lehet náluk is, csak elérhetetlenül magasak a rövid árak náluk. Neki álltunk iszogatni, meg játszani, közben sorra elbeszéltünk egymás mellett a partneremmel, meg gyakran túlis logikázta a dolgokat (a gond ezzel csak az volt, hogy engem vágott át vele), végül nagyon csúfosan kikaptunk. Végül hajnal 4-re sikerült hazakerülnöm.
Szombaton ismét végigaludtam a fél napot. A másik felében megcsináltam a SWOT analízisemet, aztán nekifeküdtem az angol tanulásnak is. Gondoltam, hogy szavakat fogok tanulni, de nagyon hamar bealudtam rajta, úgyhogy ez annyiban is maradt. Estére kaptam egy meghívást egy koleszba közel a helyi Eiffel-toronyhoz, ami mellesleg nagyon nem a centrum. Megkaptam az utasítást, hogy tőlem 4 villamos megállóra levő buszvégállomásról indul 3 járat is, fel a koleszhoz. Egyébként ezt a részt úgy kell elképzelni, mint az Örs vezér terét csak hév és Árkád nélkül. Természetesen az a busz, ami nekem kellett volna, az nem ott állt meg, ahol az összes többi és nem is a főút környékén, ahol egy néninek csehül magyaráztam el, hogy a következő busz egy óra múlva jön (még mosolyogtam is rajta, hogy szegény itt fagyoskodhat egy órát). Aztán csúnyán rácsesztem én is azzal, hogy töketlenkedtem a megállókereséssel, végül a busz indulása után 5 perccel megtaláltam a megállót, ahol a 3-ból már csak egy busz működött az is fél óránként. Egyébként is utálom a buszokat, ezért szeretem itt a közlekedést, mert majdnem mindenhova villamos jár. Több mint egy óra alatt odaértem a tőlem egyébként 20 percre lévő koleszhoz. Mire oda odaértem az emberek nagy része már túl volt az első pár körön. Igazán itt se zavart senkit sem az, hogy még hajnali 2-kor tombolunk a másodikon a folyosón, úgyhogy végül fél négy körül kezdett oszlani a társaság. Meglepő módon sok volt a cseh diák, meg egy pár francia, meg spanyol volt velünk. Megtudtam, hogy az éjszakai kb. óránként jár erre, úgyhogy nem tartottam jó ötletnek hazaindulni. Az egyik cseh felajánlott egy szabad ágyat, mivel a szobatársa lelépett a hétvégére, úgyhogy a koleszban töltöttem az éjszakámat. A szoba egyébként hideg volt, ígyhát pulcsiban aludtam, és a két ágyon kívül még egy szekrényt és két kisasztalt tartalmazott az egész. Fürdő, meg mosdó emeletenként egy volt, leginkább koedukált. Ezt onnan tudom, mert a női slozi volt közelebb és meglepődtem a piszoáron, de aztán kiderült, hogy mindenki azt használja, ami útba esik. Reggel fél 2 körül még megebédeltem a helyi menzán. Egyébként ez az egész egy hatalmas területen, rengeteg négyemeletes tömbökből álló, sport lehetőséggel, étteremmel ellátott diáknegyed. A kaja egyébként tűrhető volt, az ára is. Ami furcsa volt számomra, hogy először kifizetted, amit kértél, majd kaptál egy sorszámot és kivetítőn nézhetted, hogy mikor dobták ki a pultra az ebédedet. Délután megszerveztem a marketinges prezentációra való felkészülést nálam. A cseh csapattársunkat ki hagytuk a buliból a többiekkel pedig 1 óra alatt leosztottuk, hogy mivel töltünk ki 20 percet és ki miről fog beszélni. Ezzel vége is lett a napomnak, mivel nem volt kedvem táncolni menni, mert ahhoz túl fáradt voltam.
Ezzel a hetemnek is vége. Remélem érdekes volt, én minden esetre élvezetem. Értékelték a turizmus föcis írásomat, úgyhogy annak, akit érdekel jobban a város turizmusa, felteszem a dogát „ Prága, mint turisztikai desztináció” címen.
