HTML

szabad hét

2011.12.05. 19:38 dr.feketeleves

 A szemeszterem szinte teljesen a végéhez ért. Ez mondjuk leginkább csak rám és pár sulis társamra volt igaz, akiknek hasonló képpen a héten egyetlen egy órán kellett részt venniük.

Hétfőn volt ez a négy órás iskolai látogatás. Én a múlt héten elmaradt prezentációmmal kezdtem. Megfogadtam a marketing tanár tanácsát, úgyhogy csak vázlatosan mutattam be a Zsolnay-porcelángyár SWOT analízisét, ami annyira egyébként sem kötött le, úgyhogy egy 2003-as forrást használtam a feldolgozásához. Ettől függetlenül a tanár azt mondta, hogy neki tetszett a prezentációm. Ez után excelben számolgattunk, aztán az óra végén féltem, hogy el fogok aludni, így nekiálltam pasziánszozni a gépen. Estét a franciák lakásán kezdtem. Kis problémám volt a bejutással és az emelet megtalálásával, úgyhogy sikerült valakihez bekopognom egy szinttel lejjebb. A francia srácnak a nővére kiugrott látogatóba, úgyhogy hozott egy pár tömény szeszt. Az egyiket ásványvízzel hígítva kellett inni, de még így is nagyon szar volt (valami gyógynövényes pia). A másik olyan volt, mint a Hubertus, nagyon édes, de finom. Ez után lementük a Propagandába 1-2 sörre. Beszélgettem az egyik német sráccal, aki hazamegy és valami irodai munkát fog csinálni rohadt jó fizuért kötetlen munkaidővel. Hallgattunk mesét a francia nagydumás srácról, aki ott hagyta a fősulit, kiment tanárnak Hollandiába (persze a végzetségéről lévő bizonylat csak kamu volt), majd rájött, hogy ez nem az ő pályája, így bekerült valami francia céghez (havi 2000 euróért), szállítmányozásokat intéz a saját nyelvén. Ezt a sztorit csak azért említettem meg, mert egy ilyen pálya nekem is megfelelne a jövőben. 10 körül kiürült a kocsma, úgyhogy én is hazajöttem. Kerestem valami filmet, de annyira szar volt, hogy arra sem emlékszem, hogy megnéztem-e.

Kedden délben felkeltem, ami innentől kezdve az egész hetemre igaz volt. Elmentem megebédelni a menzára. Út közben betámadott egy cigány koldus, hogy vegyek meg tőle valami dobozt. Normál esetbe mindig valami cifra választ adok nekik magyarul, de most csak annyit mondtam, hogy” úgy sem fogjuk megérteni egymást”. Erre visszaszólt az öreg magyarul (Párkányból valósi volt), úgyhogy ezt a meglepetést két száll cigivel meg is jutalmaztam. Délután kíváncsiságból nekiültem egy angol szakmai tesztnek. A szövegértésem meglepően jó lett hallott és olvasott résznél. A nyelvtanom viszont továbbra is értékelhetetlen. Megpróbáltam elkezdeni tanulni a hétfői vizsgámra is, de mégcsak a fordítást sem sikerült megoldanom, úgy hogy megértsem az anyagot, úgyhogy eldöntöttem, hogy ezzel majd lesz, ami lesz, de nem szenvedek rajta. Így kezdetét vette a hetem, amin nem tettem semmi hasznosat. Este elmentem pókerezni, az ISC klubosokkal a Masarykova koleszbe. A zsetonok helyett továbbra is csak tészta volt, viszont most annyira sikerült felkészülniük, hogy még kártyát sem hoztak. Végül a klub szobából sikerült szerezni egy hiányos paklit, amit további zsetonokként használtunk fel, játszani pedig egy Litván turista ajándéknak árult kártyával sikerült. 7-en voltunk játékban, de végül sikerült megnyernem. A jutalom egy üveg meggypálinka volt. Ezt természetesen közösen ittuk meg, de nekem rendesen beütött, főleg utána a két sörrel. Kicsit nyíltabban beszélgettünk az egyik cseh sráccal a különféle etnikai problémákról országon belül. Senki se vegye zokon egy részeg cseh srác véleményét: azt mondta, hogy valószínűleg azért nincs sok cigány Prágában, mert ők úgysem akarnak dolgozni, cseh ország más részen, meg nagyon nincs munka, úgyhogy inkább ott élnek. Ezek után beszéltünk a házibulikról. A legtöbb esetben a rendőrök adják meg a zárás időpontját. Innen elkanyarodtunk a korrupcióra, ami annyit tesz, hogy ha megbüntetnek valamiért, akkor kezd el alkudozni, hátha végül megúszod ingyen. Hazafelé ezek a hülyék arrébb akartak tenni egy kocsit poénból, de kevesek voltak hozzá, hogy megemeljék, aztán elmesélték, hogy van mikor sikerül.(Vicces dolog lehet, amikor reggel meglátod a kocsidat, amelyik egy másik sarkon parkol, mint ahol hagytad.)

Szerdán ebéd után jobb híján kerestem magamnak valami filmet. Sajnos nem sikerült betölteni egyet sem, de ezzel azért elbasztam jó pár órát. Ez után megbeszéltem egy lánnyal, hogy ha végzek az esti pókerpartymmal átugrok a prezire, majd megbeszéltem az orosz táncpartneremmel is, hogy mikor végzek, a pókerrel lenézek táncra. Igazán nem tudtam melyikhez lenne több kedvem, de úgy voltam vele, hogy majd kitalálom. A póker egyébként Dóriéknál volt. 600 forintos beugróval lehetett versenybe szállni, másik 10 játékos ellen. Két asztalon játszottunk. A mi asztalunk egy amatőrből állt, akit sikerült 20 perc alatt kiejtenünk, egy lett srácból, aki egész jól játszott, egy cseh srácból, aki egy órán keresztül nem mutatott lapot, de nagyon megszedte magát és ott volt Dóri is, aki eléggé kész volt ahhoz, hogy semmilyen reakciót ne produkáljon, mikor meglátja a lapjait. Sejtem senkit nem érdekel a játék részletes elemzése. Én másodiknak estem ki, de rádumáltak egy visszavásárlásra, ígyhát 1200 forintos bulinál tartottam. Végül 5-en maradtunk, amikor a túlélésre játszottam, majd egy kis szerencsével nyertem egy nagyobb tétet, ami elég volt arra, hogy végigjátsszam a partyt és megnyerjem. Ezzel 3000 forint plusszal sikerült zárnom az éjszakát fél1 körül, úgyhogy végül nem mentem máshová. Dórival még megnéztünk egy filmet (szokás szerint valami hatalmas baromság volt, egy zsidó és a gonosz télapó közötti harcról). Az este a pénzen kívül a srácok elismerését is megnyertem, úgyhogy igen csak jó döntés volt ez a játék.

Csütörtök délután elkezdtem nézni a „Seholország” című filmet, ami kicsit bonyolult volt és nem is jutottam a végére, mivel idő közben felhívtak az osztrákok, hogy ugorjak ki velük a karácsonyi vásárra, a főtérre. Ezek a vásárok egyébként sosem érdekeltek különösebben, de jól esett, hogy hívtak, úgyhogy elmentem. Az lett megbeszélve, hogy hívom őket, ha odaérek, de a kártyámról elfogyott a pénz. Itt a helyi Vodafone minden hívás után küld egy üzit, a megmaradt pénzedről és a hívás díjáról, viszont az sms-eket sosem tartja számon. Így 1000 forintnál még nem éreztem szükségét, hogy feltöltsem a kártyámat, végül ez egy utamba került az első Vodafone boltig, majd vissza a főtérre. A fél órás kitérőmmel együtt cirka háromnegyed órát voltam a többiekkel, aztán végül elváltunk egymástól. Az osztrákok még invitáltak, hogy maradjak velük a salsa óráig, de inkább hazamentem vacsorázni. Az óra megint egészen tűrhető volt, bár valamiért most nem sikerült olyan jól kijönnöm a táncpartnereimmel, mint legutóbb (ez szerintem az én hibám volt, bizonyára más hangulatban voltam). Az óra után természetesen mentünk buliba is. A német haverom szerintem csak azért jött le órára, hogy utána velem ihasson egy sört, úgyhogy kicsit csalódott volt, mikor mondtam neki, hogy az első óra óta már más a szokás, de azért ittam vele egy sört. Közben táncolgattam is, majd éjfélkor bezárták a buli felső részét és leküldtek minket a pincébe, ahol minden zenét játszottak csak salsát nem. A kedvenc táncpartnerem rátapadt egy spanyol srácra, úgyhogy nagy bánatomra vele egész éjszaka kétszer sikerült táncolnom, de szerencsére ott volt egy másik táncos, akit régebbről ismertem, úgyhogy megoldottam a váltást.

Péntek délután ismét filmet néztem tanulás helyett. Végre találtam olyat, ami nem volt a legjobb, de nézhető volt. Jonny Cash életéről szólt a film egyébként. Este kitaláltam, hogy elmegyek bulizni egyet az Erasmus partyra. Végül ez nem jött össze, mert mindenkinek akadt valami más dolga, úgyhogy rábeszéltem az orosz táncpartneremet, hogy nézzünk le a 3 napos salsa workshopra. Nem volt rossz ötlet, egész jó volt. Félóránként volt egy ilyen össznépi mozgás, különböző táncokkal, közben pedig sima buli. Volt egy jó néhány tanár külső ránézésre Dél-Amerika környékéről, úgyhogy mutattak olyan stílusokat, amitől mindenkinek tátva maradt a szája. Mondjuk azt vicces volt nézni, amikor szabadon táncolt két tanár és a srác annyira hiperaktív volt, hogy a lány nem tudta követni. Az este végén sikerült megnéznem egy extra stílusos táncot a showman prezentációjában. Ez nem betanult tánc volt, de végig flörtölt a lánnyal, úgyhogy nagyon bejött. Hazafelé a villamosmegállóban találkoztunk egy full részeg fickóval, aki konkrétan állva aludt két lap-top táskával a kezében. Az éjszakai sem volt túl baráti, tele volt részeggel és hajléktalanokkal. Szerencsére velünk utazott az egyik tánctanárunk is, úgyhogy megúsztam a táncpartnerem hazakísérését Prága másik végébe. Nem mintha gondot okozott volna, mert aludni ráértem másnap is, de az szívás, amikor fél órát kell állnod a -2 fokban úgy, hogy tudod, már 20 perce hazaérhettél volna.

Szombaton a délutánom leginkább azzal ment el, hogy skypoltam a szüleimmel, meg chatelgettem ezzel-azzal. Este összefutottam Dórival és lementünk egy kocsmába nem messze tőlünk. Egészen fel volt pörögve a lány, úgyhogy végigdumált velem másfélórát, főleg a sztorijairól, az emberekről, akikkel találkozott, meg a drogfogyasztás legalizálásának előnyeiről és hátrányairól, na meg a drogfogyasztás kultúrájának a változásáról. Furcsa, hogy kiakasztja, hogy a 16 éveseknek arról szól a buli, hogy kicsapják magukat, mint a szemét. Az én szemszögemből minden komolyabb drogos buliban ez a lényeg, persze vannak, akik csak betépnek egyszer-egyszer és még akár képesek számomra is elfogadható társaságot alakítani. Ha már így a témánál tartunk, a kocsmába hozzá lehetett jutni zöldhöz. A kérdésre, hogy ez igaz-e, a csapos megrántotta a vállát, elő vett egy kávés dobozt, tele zölddel, belemarkolt és átnyújtotta. Majd fizetésnél közölte, hogy hazai gyártmány, használd egészséggel „Marihuana is free”. Ezt a sztori annyira hihetetlen, de tényleg megtörtént. Mondjuk nyílván csak reklám adag volt, de akkor sem volt semmi. (Hozzáteszem a pultnál sorban álltak a vendégek és nem volt semmiféle para, abból, hogy pult fölött ilyennel seftelnek.) Ez után rádumáltam a partneremet, hogy ugorjunk fel Strahovba, ahol elvileg valami magyar buli volt az egyik blokkban. Mivel halvány elképzelésem sincs a számozásokról, így felhívtam a Brazil haveromat, hogy tartson nekünk útba igazítást, aztán végül velünk maradt. Az egyik blokk aljában volt a buli egy kocsmába, kb. 40 fős magyar/szlovák-magyar társaság nagyrészben. Meglepetésemre még a jegyszedő is magyarul szólt hozzánk. A buliban egyébként főként 80-as 90-es magyar nóták szóltak. A tervben az volt, hogy az este hátralevő részében magyarul fogunk beszélgetni, ehhez képest Dóri és a brazil haverom megtalálta a közös hangot és nekiálltak beszélgetni az angol nyelvdialektusokról, meg egyéb nyelvekről. Egyrészt rohadtul nem érdekelt a téma, mert már egy párszor voltam ilyen társaságban, másrészt nehéz lépést tartani Dórival angolul, főleg az én nyelvi szintemen, úgyhogy halálra untam magam. Kb. egy óra után felajánlottam, hogy körbe nézek, de nem akarták, hogy ott hagyjam őket, meg később rájöttem, hogy senkit sem ismerek és eléggé összeszokott társaságoknak tűntek, úgyhogy erről a kísérletemről is letettem. A haverom felajánlotta, hogy ott maradhatunk nála éjszakára, amivel én szimpatizáltam, főleg, hogy Strahovból egy felé megy az éjszakai és nem arra amerre, mi lakunk, de Dóri rábeszélt, hogy legutóbb is könnyen hazajutottak (bár nem emlékszik hogyan). Igaziból tényleg nem volt vészes, kb. 10 perc gyors séta lefelé a dombról, és ha mázlid van, mint nekünk, akkor jön is az éjszakai, ami engem olyan helyen tett le, ahonnan még 10 percet gyalogolhattam, de így is meglepően hamar hazaértem.

Vasárnap volt a heti nyugodt napom. Megnéztem, hogy tudok-e valamit kezdeni a sulis leckémmel, aztán még egy kicsit az anyagot is átolvasgattam, bár totál feleslegesen. Elkezdtem írni a blogomat is, amiben valaki mindig megzavart chaten. Mivel fél kettőkor sikerült felébrednem, így biztos voltam benne, hogy nem fogok tudni aludni, ha egész nap semmit teszek, úgyhogy lementem a megszokott étteremhez, ahol rendszerint salsa buli van ilyenkor. Hát most nem volt, de idegesített, hogy kimásztam az esőre, csak úgy, tehát felszálltam az első villamosra és elmentem a workshop záróbulijára. A helyen kevesen voltak, és akik voltak, azok leginkább párokban. Úgyhogy nem volt ez sem a legjobb ötlet a részemről. Fél órát vártam, hogy legyen egy szabad nő, majd sikerült felkérnem egy totál kezdőt, aztán végül táncoltam egy csoki tánctanárral, majd leléptem. Utazással együtt sikerült 2 órát eltöltenem ezzel a bulival.

Holnap van az utolsó napom a suliba, az utolsó vizsgával együtt. Kicsit tartok tőle, mivel szinte semmit nem értek az anyagból és lófaszt sem tanultam rá, de így legalább az esélytelenek nyugalmával ülhetek, majd a papírom fölött. Az egyetlen tré az, hogy 15-én van az utolsó vizsga időpont és, amennyiben megbukok és a tanár sem elég gyors, jöhetek vissza januárban. De érzem, hogy meglesz!

Szólj hozzá!

Vizsgák, kirándulás, ázsiaiak

2011.11.29. 01:06 dr.feketeleves

 Megint eltelt egy újabb pörgős hét. Voltak benne új emberek, vizsga, utazás, tánc, kocsma, úgyhogy most sem unatkoztam.

Hétfőn megint az izgalmas „Üzleti érték” órával kezdtünk. A napirenden prezentációk voltak, különböző cégek SWOT analíziséről. Az elején még figyeltem is, meg volt, amelyik érdekes volt, de aztán feladtam a dolgot. Rádumáltam az osztrák padtársamat, hogy torpedózzunk, amiben majdnem nyertem is, de a végére kiszúrt a tanár minket a padtársam meg beparázott. Tehát végül nem nyert senki, de megtanítottam neki a „bebuzultál” szót, amivel javarészt engem illettek a gimiben, amikor kíváncsi voltam az órára és nem akartam a többiekkel hülyülni. Az én prezimre végül nem került sor, úgyhogy nem tudom elmesélni, hogyan értékelték a Zsolnay porcelángyár analízisét, de nem hiszem, hogy túl izgalmas téma lenne. Délután a szobatársam felhívott azzal, hogy otthon hagyta a kulcsát (ez a balfasz új cseh lakótárs), aztán mivel mondtam neki, hogy még suliba vagyok, meg megebédelek, így valamivel eltöltötte az időt. Mikor hazaért mondtam neki, hogy izgalmas hete lesz, úgyhogy kitalálhatna valamit a kulcsproblémára, aztán végül odaadtam neki az enyémet, hogy van 1 órája lemásolni. Cserébe hozott nekem egy doboz sört, úgyhogy jó üzlet volt. E-mailben megkaptam az első két osztályzatomat, ez egy önerejű cseh 5-ös és egy előre betanult kérdéses EU 5-ös. Egyébként az osztályzás itt 1-től 4-ig van, fordított sorrendbe, mint nálunk ezért magyarul írtam a jegyeimet. Este lementem a Propagandába, ahol csak két német csoporttársam volt. Beszélgettünk az árfekvésekről, a nemzetközi kajákról, aztán elkezdtek vicceket mesélni egymásnak németül, ami engem egyáltalán nem kötött le. Aztán betoppant a francia srác is, végre átválthattunk angolra. A srácok vettek jegyet az itteni szilveszteri bulira maguknak, meg a barátaiknak, úgyhogy közel negyedmillió forint került az asztalra a kocsmába, ez egyébként 23 embernek a szilveszteri buliját fedezi, piával, kajával és zenével. Volt valami erasmus party a belvárosban, úgyhogy megfűztem a srácokat, hogy nézzünk át oda. Elindultunk, de valamiért egy ír kocsma nevezetű helyen kötöttünk ki, ami nem volt olcsó és volt ott egy idegesítő részeg picsa, akit a végén már mindenki meg akart ölni. A francia srác bedobta, hogy emlékként csinál magára egy tetoválást itt Prágában, ami egyébként jól hangzik, de valahogy eszembe nem jutna külföldön, ilyennel próbálkozni. Ez után a kocsma után eljutottunk az erasmus buliba, ami tömve volt és nem volt túl szimpatikus, úgyhogy 2 perc múlva kijöttünk és átmentünk egy másik kocsma/szórakozóhelyre, ahol ittunk még egy sört és figyelmeztettek, hogy múlthéten elbuktam egy fogadást, úgyhogy egyből kibaszott drága lett az éjszakám. Ezt a kocsmát követte még egy, de addigra már éreztem, hogy nekem nem kell több sör (főleg, mert másnap vizsgám van), meg a pénzem is elfogyott. Négy kocsma és fejenként 3000 forintos költés után sikerült irányba venni a hazautat.

Szerencsére az angol vizsgám csak 2-kor kezdődött, úgyhogy eleget tudtam aludni, de így is totál másnaposan keltem fel. Erre a tantárgyra fordítottam a legtöbb tanulási időt a félévben, de azért úgy intéztem a délutánomat, hogy még volt egy szabad órám átolvasni vizsga előtt a dolgokat. A tesztlap egy szövegből állt, amire 5 karikázós kérdés volt és ezt követték a tananyaghoz kapcsolódó karikázós kérdések. A szöveget elolvastam, de a válaszokat nem tudtam vele összeegyeztetni, a többi kérdéssel meg az volt a bajom, hogy a javarészét nem értettem (előjött az, hogy 1,5 évig tanultam az angolt és ez a fajta szókincsem úgy ahogy van, kimaradt az életemből), szóval úgy döntöttem, hogy nem próbálkozok azzal, hogy betippelgessem a válaszokat. Megnéztem, hogy halad a jobb oldalamon ülő török tanuló és a bal oldalamon ülő francia lány, és végül a gyorsabban haladóról leírtam szinte az összes választ. Az eredmény egyébként 69% lett azt hiszem, tehát ezen a tárgyon is túl vagyok. Nem töltöttem túl sok időt itthon, mert megint beneveztem a múltheti sikertelen póker versenyre. Az elején 4 cseh srác volt a terembe és neki álltak tésztát számolni. Végül elmagyarázták, hogy legutóbb úgy be voltak rúgva, hogy valahol elhagyták a zsetonkészletet, tehát ma a győztes megnyerheti a vacsoráját tészta formájában. A nevezési díj egyébként 360 forint volt és ezért az első két játékos egy-egy üveg piát kap. A játék kezdésére összegyűlt 8 ember (egy Thaiwanból érkezett lány, litván srác, meg valami déli beütésű gyerek, akit nagyon hamar kiejtettem, úgyhogy le is lépett). Végül harmadik lettem, mivel kevés volt a tésztám, így all-in mentem az első ászos kezemmel, amit végül egy kettes pár vert meg. A győztes pia egy almalikőr szerűség és egy citromos jäger ízű töményebb pia volt, amit a terembe maradó hét játékos közös erővel ivott meg, a kolesz főlépcsőjén. Ez után 5-en maradtunk, akik még beültünk a kolesz kocsmájába, hogy aljas módon leitassuk az ázsiai lányt, akinek a kultúrájából kimaradt az ivászat. Egyébként aranyos lányka volt, úgyhogy egész sok dologról beszélgettünk. A társaság nagy része jobban érdeklődött Ázsiáról, úgyhogy az elején Thaiwan értékeiről beszéltünk. Majd áttértünk a szórakoztatóiparra. Megbeszéltük, hogy Európában az a diák, aki nem iszik, az nem is diák, Thaiwanban meg azt nevezik rossz diáknak,aki iszik. Olyan, hogy elmennek este a fiatalok bulizni, olyan nem igazán működik és elvileg kocsmát is nehezen talál az ember magának. Kitértünk valamilyen helyi ételre is, aminek hasonló hatása van, mint a fűnek, de az egyik cseh gyerek azt mondta, hogy nála nem működött, úgyhogy valószínű ez is embertípus kérdése. A lány végül annyira lerészegedett (2 sörtől, meg egy-két feles likőrtől), hogy a két cseh srác vitte haza, akik már tudták az utat, mert szegény lányt minden kedd este leitatják (azaz nem direkt, csak nem bírja a piát, viszont a társaságot igen). Még az a szerencse, hogy mikor felkeltem, úgy terveztem a napot, hogy pókernél úgysem iszom alkoholt, úgyhogy ma tiszta nap lesz, ehhez képest a töményebb piát és a két sört én is bevállaltam.

Szerdára már szerencsére elmúlt a fejfájásom, viszont a szobatársam kapásból felbaszta az agyam reggel. Mikor beköltöztem a lakásba megkérdeztem az asszisztens, hogy mikor és milyen formátumban fizessek és erre az volt a válasz, hogy ráér, és majd szól és lehetőleg készpénzben. Eddig különböző időpontokban, általában előző hónap vége felé bejelentkezett, hogy jönne a lakbérért, ami rendben is volt. Viszont az asszisztens valamilyen úton-módon eltűnt, éppen ezért meghalt a kommunikációm a főbérlővel, mivel nem sikerült közös nyelvet találnunk. A sztoriból egyébként azt akartam kihozni, hogy egyik nap betoppant a néni, hogy fizetni kéne, amitől majdnem hátast dobtam. Nem tudom, hogy mégis mire gondolt, de azok után, hogy van egy rendőrségi bejegyzés az asztalunkon egy ellopott lap-topról, baszottul nem tartok magamnál 40 000 forintot a lakásban, főleg nem a pénztárcámba, úgyhogy mondtam neki, hogy szóljon, ha legközelebb jön és kifizetem. Lényeg, hogy reggel megemlítette a szobatársam, hogy késedelmi díjat szed a néni, mivel a szerződésben konkrét dátum van megnevezve, késés esetén pedig 6000 forint késedelmi díj. A vicc az, hogy eddig nem volt ez a pont betartva és Dóriéknál pedig valami napi 1200 forintos késedelmi díjat írt ki, úgyhogy arra jutottam, hogy leszarom, majd jelentkezik, max ha le akar húzni, akkor kiveszek egy hosztelben pár napra egy szobát. Este összefutottam a cseh nővérkével, akivel ismét egész jól elcsevegtünk. Kiderült, hogy náluk is van névnap, amit már ezelőtt is sejtettem. Elmesélte azt is, hogy Prágában lehet egyedül normálisan megélni, így az összes többi része az országnak utálja a prágaiakat. Beszélgettünk a főnök beosztott helyes kapcsolatáról is, a céges bulikról (amiről nekem még nincs sok elképzelésem, mivel csak egyen voltam, de az feledhetetlen volt) és pár szót váltottunk az új barátjáról is. Mikor a lány épp hazafelé készült, betoppant egy pár csoporttársam a kocsmába, úgyhogy velük is ittam egy sört. Gyorsan kifaggattak, hogy hány lányt szédítek és hogy a picsába írtam két 5-ös vizsgát. Egy sör után leléptem, mert megbeszéltem egy salsa estet az orosz lánykával. Ezt a csajt hihetetlenül nehéz elérni, olyan téren, hogy táncoljunk, úgyhogy az este alatt talán rekordot döntöttem a 9 táncpartnerrel. Volt közötte részeg negyvenes, remegő kezű mosolygós lány, nagymellű táncos, aki folyton a vállát rángatta, így nehéz volt a szemébe nézni, meg még egy pár, meg azért a kedvenc táncpartneremet is sikerült felkérnem. Hazafelé beszélgettünk a nyelvtanulásról. Ezek az oroszok nem normálisak szerintem, mivel csengés szerint tanulnak nyelveket. Azaz a lány azon kívül, hogy angolul, csehül beszél, oroszt tanít és spanyolul is ért egy kicsit, nekiállt bolgárul tanulni, mert az olyan jól hangzik (egyik barátnője meg elvileg magyarul akar tanulni, hasonló okokból).

Csütörtökön sem volt sulim. Viszont végigtanultam a napot, mivel másnap marketing vizsgám volt. Igaziból ez az egyik tantárgy, ami érdekelt is és nagy nehezen sikerült lefordítgatnom a bejegyzéseket és megtanulnom őket. (Valahol sejtettem, hogy ez a tanár nem fogja hagyni, hogy puskázzunk, mivel szerintem a nagyon jó tanár kategória és azok legtöbbször számon kérik, amit leadtak). Este kikapcsolódásként lementem salsa órára, azzal a tervvel, hogy utána hazamegyek aludni. Az óra egész jó volt, vettünk egy figurát és onnantól csak saját gyakorlás volt. Több volt a lány, így folyamatosan párt cseréltem, úgyhogy egész jól elvoltam. Mikor indultam volna a villamosom felé, megkérdezték egy páran, hogy nem tartok e velük egy kicsit táncolni. Igazán nem kellett nagyon győzködniük, úgyhogy elmentem megint bulizni, így vizsga előtt kifejezetten jót tesz. Végül tényleg nem maradtunk sokáig, mivel 2 körül már ágyban voltam. A buli egyébként egész jó volt, mint általában mindig.

Pénteken a késések miatt a tanár úgy döntött, hogy tartunk egy ismétlő órát, mielőtt megírjuk a vizsgát. Az ismétlő óra főként a diagramokkal ment el, amit egyáltalán nem tanultam, mivel ahhoz értenem kellett volna az órát, az meg ugye nálam max 20%-ban működik. Itt már sejtettem, hogy esélyem sincs a dolgokra és így is lett. Nem sok fogalmam volt a dogáról, úgyhogy valószínűleg ez egy ismétlésbe fog kerülni, decemberben. Szerintem, ha rááldozok még két napot, akkor megtudom tanulni, úgyhogy annyira nem félek tőle( Jah, puskázni nem tudtam). Végül előadtuk a csoportprezentációkat, ami nem volt olyan rossz, mivel főleg a piacszegmensekről, a márkajelzésekről és a reklámokról szólt. Azért az utolsónál már mindenki az órát nézte, de így is két órával előbb végeztünk. Ezzel szinte véget is ért a sulim, mivel már csak egyetlen egy tanórám lesz hétfőn, majd a következőn a vizsga. Este még rámírt a kedvenc táncpartnerem, hogy lenézhetnénk táncolni. Mivel úgysem volt más dolgom, így lementem vele és vagy 3 órán keresztül táncoltam. A végére éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok, ebbe közre játszhatott az is, hogy kb. 3-4 órát aludtam előző éjszaka, mivel a szobatársam szarul volt, úgyhogy ki-be mászkált, meg az is, hogy nem szoktam ennyit táncolni, de nem volt a lányon kívül senki, akivel dumáljak, ő meg nem tud leállni, úgyhogy inkább én is táncolgattam.

Szombat reggel fél 12-kor felkeltett a szobatársam azzal, hogy meg kéne reggelizni. Nem nagyon értettem a dolgot, de abban igazat adtam neki, hogy felkelhetnék, ígyhát felkeltem. A srác meghívott ilyen hidegtálas reggelire, meg hozott fánkot is (ez egyébként az üzbég srác), úgyhogy nagyon jó arc volt. Ez után még beszélgettünk a különféle országok gazdasági helyzetéről, miközben korrigálgatni próbáltam a pénzügytanos leadandómat. Beszélgettünk ezen kívül csajokról, időjárásról, (le is lettem majmozva, merthogy jobban szeretem, ha kúrva meleg van a szobában, minthogy felvegyek egy pulcsit és kinyissam az ablakot) és megemlítettük pár szóba az új szobatársunkat is. Egyébként a srác tuttira megvan kattanva, kezdjük ott, hogy sodoku versenyre jár (mondjuk mindenki szeretni az extrém sportokat, szóval ez még nem vészes), könyvből próbál németül tanulni, beszédkészség nélkül, egyedül lemegy kocsmázni, sőt még buliba is lement egyedül, jah és még nem volt barátnője. Nem akarok ítélkezni, de szerintem ez kifejezetten furcsa. A napom többi részét egyébként a Zsolnais prezim javításával és a pénzügyes leadandóm befejezésével töltöttem. Este hamar lefeküdtem aludni, mivel másnapra utazás volt tervbe véve.

Az előző héten megismert francia lányka hívott meg, hogy menjek vele Cesky Krumlov. A város egyébként vagy 300 km-re van prágától és vagy 4500 forint volt a jegy oda-vissza, de nagyon sok cseh ajánlotta a helyet, úgyhogy kitaláltam, hogy benevezek rá. Azt hittem kicsit nagyobb társasággal megyünk, de végül kiderült, hogy csak ketten voltunk az útra. Mivel hajnali 7-kor indult a buszunk, így az utat végig aludtam. Az úton összeismerkedtünk egy hong-kongi lánnyal, aki 16 napos Euro-tripen volt. Végül hármasban jártuk be a városkát. Egyébként végig sütött a nap, a városka csodaszép volt, főként gótikus és barokk épületek voltak mindenhol. Ha hazaértem felteszem a képeket. Az egyetlen probléma az volt, hogy a kilátó és a kastély megnézése után, vége volt a város turisztikai látnivalóinak, és még volt 5 óránk a busz indulásáig. Beültünk megebédeltünk egy turisztikai könyvben ajánlott étterembe, ahol szerintem az étel nem volt valami jó és a kínálat sem volt túl bőséges. Ez után a lányok kedvéért még tettünk egy nagyobb kört a városban, megnéztük a karácsonyi vásárt, majd nekiálltunk kocsmát keresni. Bejártuk a lepukkant résztől kezdve a lakónegyedig, az összes helyet, de végül arra jutottunk, hogy itt nem létezik kocsma. Végül egy színház bárjához ültünk be, ahol nekiálltunk kártyázni. Az új barátunk mutatott nekünk egy kártyajátékot, ami nem volt nagyon izgalmas, de viszonylag jól el voltunk vele. Az úton egyébként beszélgettünk a hongkongi fizetésről, ami épp egy kicsivel jobb, mint a miénk, az évi 16 napos szabadságról, meg arról, hogy nem is olyan szar dolog egyedül utazni. Azon kívül kicsit furcsán éreztem magam, hogy egy melegítő nadrágos ázsiai turistával mászkálok egy idegen városban, de megszoktam, hogy mindenféle emberrel szóbaállok. A hazaúton aludtam kb. 2 órát, aztán nekiálltunk beszélgetni a farncia lánnyal, először a pasikról. Kiderült róla, hogy a kis visszahúzódó halk beszéde mögött egész nagy spieler a lányka. Beszélgettünk a fantasztikus „gyerekvigyázó” karrierről, amihez 1 hónap alatt be lehet szerezni a papírt náluk, meg arról is, hogy milyen programokat lehet vezetni 10-15 éves csoportoknak. Meséltem neki, hogy a gimibe mi, milyen táborokat csináltunk, ami nyílván nem volt ugyan az a kategória. Egyébként a lány folyton oltogatott, mert elsőnek beadtam neki, hogy 23 leszek decemberbe, csak azért, hogy nagyobb legyen a szimpátia és lejöjjön velem táncolni, de így az út folyamán bevallottam neki, hogy elferdítettem az igazságot, úgyhogy kicsit mérges volt. Ezt úgy viszonozta, hogy mindig felhozta a koromat, meg hogy sok a gimis barátom. Végül este 10 körül haza is értem és nekiálltam a blogomnak.

A héten csináltam egy kis költségvetéses dolgot. Kíváncsi voltam, hogy átlagosan mennyi az annyi. Kiderült, hogy nem is olyan vészes a költekezésem. Olyan extrákkal, mint fogadásvesztés, karton víz, cigifeltöltés, mosópor vétel és utazás, csak 23 000 forintot vertem el a héten. Ehhez hozzá kell tennem, hogy az utazás 7000 forint környéke volt, egy normál vasárnap kijön 2000 forintból is. Ettől eltekintve a nyári keresetemet még mindig versenyképtelennek értékelem és az Erasmus ösztöndíjat sem tartom eléggé kedvezőnek. Viszont, ha azt vesszük, hogy 3 hónap alatt mennyi élménnyel gazdagodtam és mennyivel másképpen állok az emberekhez, azt mondhatom, hogy simán megéri spórolni. 

Szólj hozzá!

Prága, mint turisztikai desztináció

2011.11.20. 22:26 dr.feketeleves

 Bevezetés

 


Az európai turisztikai piacon a 90-es években lényeges hangsúlyeltolódások történtek, amelyek mindmáig meghatározzák mind a keresleti, mind pedig a kínálati oldalon ható trendeket. Ezek közül kiemelkedő fontossága van a települések, térségek, tájegységek márkanévvé alakítására való törekvéseknek, az élményközpontú marketing-kommunikáció térhódításának, valamint az ezeket támogató társadalmi struktúrák kialakításának.
A piacon megjelenő turisztikai termék - a mai turisztikai marketingkommunikáció szóhasználatában - tulajdonképpen nem más, mint élmények ígérete és „fogyaszthatóságuk” feltételrendszere - az egyes szolgáltatásokat/élményeket egységes termék/élménykínálatként reprezentáló település, tájegység, régió, ország vagy kontinens. Fenti felsorolás egyes elemeit szokás a turisztikai szakmában desztinációnak nevezni. Az egyes települések, tájegységek turizmusa piaci értelemben akkor működik manapság sikeresen, ha a térségben található vonzerőket sikerül termékké alakítani, a termékeket desztinációba ágyazottan piacra juttatni, végül a piacon értékesíteni.[i]

A dolgozat célja a prágai turizmus elemeinek: Prága vonzerejének, látnivalóinak, megközelíthetőségének, szolgáltatásainak bemutatása.

A cseh idegenforgalom

A turisztikai piacon érvényesülő szemléletmód Csehországot is a 90’-es évek elején érte el, az idegenforgalom a Cseh Köztársaságban csak 1993 óta működik igazán. A cseh turizmus 2010.június 18-án ünnepelte fennállásának 6000. napját. Az ország gazdaságának mára már a turizmus is jelentős részét teszi ki, egy folyamatosan épülő és fejlődő iparág az ország turisztikai desztinációinak területén. Fő cél a versenyképesség regionális és nemzetközi szinten és a folyamatos gazdasági fejlődés. Ennek érdekében hatalmas erőfeszítéseket fektetnek a turizmussal kapcsolatos marketing tevékenységekbe. Ezek közé tartoznak a kereskedelmi vásárok és kiállítások, workshopok, roadshow-k, prezentációk, sajtó-és farm kirándulások, kiadói tevékenység, reklám kampányok és marketing együttműködések a régióban. A turizmusmenedzsment is előmozdítja mindezt a különféle felmérések, kutatások, statisztikák készítésével és publikációjával. A helyi turizmus természetesen kedvező lehetőségeket biztosít a munkanélküliség csökkentésére és kis- illetve középvállalkozások elindítására is. Ezek mellett fontosnak tartják a régiók fejlesztését az infrastruktúra javítását és a környezettudatos fejlődést. [ii]

A tudatos piacfejlesztés és működtetés hatásának eredménye az alábbi adatokon is nyomon követhető. A külföldi és belföldi turisták száma 2008-ban közel 4 598 000 fő volt. Ezt a 2009-es évben egy kisebb visszaesés követte, viszont 2010-ben újabb emelkedést tapasztalhattak. A hivatalos kimutatások szerint 2010.évben 6,3 millió külföldi turista látogatott Csehországba, ami éves szinten öt százalékos növekedést jelentett. Csehország idegenforgalmi bevételei 2010-ben 127,4 milliárd koronára emelkedtek, ami 4,9 milliárd koronával több, mint 2009-ben. Az érdeklődők 64,8 %-a Prágát látogatta meg, 7,3 %-ban Karlovy Vary-t, mint két kiemelt turisztikai desztinációt. A vendégek összesen 12.121.133 éjszakát töltöttek el különböző szálláshelyeken. Az idelátogatók ¼-ed része töltött el 4-7 vagy annál több napot, sokkal nagyobb számban érkeztek 1-3 napra, ez a turisták 53 %-át teszi ki.  A vendégek legnagyobb része, azaz 38 %-uk hotelekben szállt meg. A második helyen 23 %-al VFR turizmusban résztvevő vendégek száma emelkedik ki, akik ismerőseiknél szálltak meg.  13 %-ban vettek igénybe a vendégek apartmanokat és hasonló százalékokban egyéb szálláslehetőségeket.

A turisták nemzetiségi arányában a belföldi turizmus a legmagasabb. A második legnagyobb küldő ország Németország, ahonnan 603 300 vendég érkezett. Jelentős küldő országok közé tartozik még Oroszország, USA és Anglia. 2010.évben például jelentősen emelkedett az Egyesült Államokból és Oroszországból Csehországba látogató turisták száma. 2010-ben a statisztikák szerint 413 ezer orosz turista kereste fel Csehországot, ami 2009-el összehasonlítva 26,6%-os növekedést jelent.[iii]

 

Csehországról általában

 

http://www.ohp.cz/_img/czech.hu.jpg

Földrajzilag az ország Közép- Európában fekszik, három részből áll: Bohemia, Morvaország és Cseh-Szilézia. Kelet felől Szlovákiával, északról Lengyelországgal, nyugatról Németországgal és délről Ausztriával határos. Csehország területe 78,866 km2.

 Az ország nagy részére a nedves kontinentális éghajlat a jellemző. A nyár meleg, gyakoriak a záporok és zivatarok, a tél hideg, csapadékos,  havas és a hőmérséklet decembertől februárig fagypont alá süllyed.

Csehország államformáját tekintve köztársaság, amelynek államfője Václav Klaus, akit 4 évre választottak meg. Hivatalos nyelve a cseh, pénzneme a cseh korona (CZK). A parlament a fővárosban, Prágában működik.

Lakosságának száma több mint 10 millió fő. A népsűrűség 133fő/km2. Az itt élők 75%-a él városokban és 25%-uk falvakban. Az ország lakossága csökkenő (2009-ben -0,082%-os csökkenést regisztráltak). A népesség etnikai összetételét tekintve 94%-ban csehek, a szlovákok 2%-ot tesznek ki, a maradék 4%-ék pedig más nemzetekből tevődik össze (magyar lakosság 14672 fő). A vallás tekintetében Európa legateistább országának tartják: felekezeten kívüliek 40%, római katolikus 39%, protestáns 4%, egyéb 17%.[iv]

Az ország GDP-je 260 566 millió dollár. A gazdaságot tekintve Csehország ipari országként jellemezhető. A rengeteg iparág mellett egyre fejlettebb a turizmus is. Egy-egy iparág egész szorosan kapcsolódik a turizmushoz, gondolhatunk itt a tömegközlekedési eszközökre vagy a rengeteg sörfőzőre, amire számtalan kiskocsma alapoz főleg a belvárosok centrumában. Az ország turizmusa 15 idegenforgalmi régió köré épül, 12 olyan helyszínnel, épülettel melyet az  UNESCO Világörökség részévé nyilvánított. Ezeknek a területeknek évről-évre nő a vonzereje, egyre komplexebb élményt nyújtanak az érdeklődők száma.

A cseh turizmus legjelentősebb része: Prága

 Prága Európa és egyúttal Csehország közepén, a Moldva (Vltava) két partján fekszik. A kilenc dombra épült városban 31 km hosszan kanyarog a Moldva, ami a legszélesebb pontján 330 m széles. A folyó ágai számos szigetet ölelnek közre. Nevét állítólag azokról a zúgókról (csehül: práh) kapta, amelyeken nagy robajjal folyt át a víz.  Nevezik az Aranyvárosnak, a városok királynőjének, de hívják a száztornyú Prágának is a cseh fővárost, ahol mintegy 500 torony található. Prága közigazgatásilag 15 kerületre (Praha 1-től Praha 15-ig) oszlik. Praha 1 az óváros kerülete, a történelmi városközpontot az UNESCO 1992-ben nyilvánította a Világörökség részének.

 

 

 

Prága története

A főváros történelme egészen 965-ig nyúlik vissza. Kezdetekben a város a vallási élet központja volt. A városrészek létrehozása 973-ban kezdődött a Hradzsin (Várnegyed) megépülésével, ebben az időben épültek az első templomok és a királyi palota is. 1257 alapították meg a Malá Stranát (Kisoldal).

Prága az XIV. század közepén élte fénykorát. Ekkor alapították itt Közép-Európa első egyetemét a Karolinumot, ebben az időben kezdték el építeni a Szent Vitus- székesegyházat és a Károly-hidat. Új városrész is létrejött, a Nové Město (Újváros). Uralkodása alatt IV. Károly a fontos vallási központtá vált Prágát a Német-római Birodalom fővárosává tette. Az ütemes fejlődés és a népesség gyors növekedése következtében Prága Európa három legnagyobb és legfontosabb városának egyikévé vált.

A város folyamatos épülését huszita felkelések követték. A huszita felkelések után további vallási és trónharc viszályok következtek. Végül az 1600-as években a Habsburgok kezébe került a hatalom. Ez alatt az idő alatt 1618-ban kitört a 30 éves háború, ami alatt a szászok és a svédek is elfoglalták a várost. A Habsburgok csehországi győzelme után végül megkezdődik az ellenreformáció és az erős németesítés. Az 1700-as évek közepén újabb harcokra került sor, amik során bajorok, franciák és poroszok is megszállták a várost. A későbbi bécsi kormány iparpolitikája kedvezett a csehországi, morvaországi és sziléziai gyáralapításoknak, ahol különösen a textilipar fejlődött ugrásszerűen, Karlínban és Smíchovon új ipari jellegű peremvárosok keletkeztek.

A kiegyezés után 1918-ban Prága lett a Csehszlovák Köztársaság fővárosa, első köztársasági elnöke csaknem két évtizedig Tomás Garyk Masaryk, a humanista gondolkodású professzor volt, akit Eduard Benes követett. Csehszlovákiát az Antant hatalmak az ún. Müncheni egyezménnyel feloszlatták, majd 1939 márciusában megszállták a német csapatok, és létrejött a Cseh-Morva Protektorátus. A második világháborúban szovjet csapatok szabadították fel 1945. május 8-án és így kezdetét vette a kommunizmus időszaka. 
1968-ban, a Prágai Tavasz idején a város fellázadt, a tömegtüntetések helyszínét szovjet csapatok szállták meg. Később szintén Prága, és főleg a Vencel tér volt a gócpontja azoknak a tüntetéseknek is, amelyek a csehszlovák kommunista uralom bukásához vezettek. 1993. január 1-én Csehszlovákia két köztársaságra bomlott (Csehország és Szlovákia), azóta Prága a független Cseh Köztársaság fővárosa. [v]

 

 

Utazás, közlekedés

 

http://www.hirado.hu/Hirek/2011/06/~/media/News/Hirado/Hirek/2010/06/16/19/kepek_villamos-praga-utazas_1218538124.jpg.ashx

 

 Csehországnak 4 reptere van (Prága, Brno, Ruzine, Ostrava). Ezek közül a legjelentősebb forgalma a főváros repterének van. A Ruzyne Nemzetközi repülőtér a 90-es évek végétől kezdve regionális szinten az egyik legfontosabb reptérré vált, mintegy 10 millió utassal évente. A repülőtér forgalmának jelentős lökést adtak az elmúlt években a fapados járatok is, melyek a jelenlevő 15 diszkont légitársaság repülőivel 36 európai városba biztosítanak kedvező áru utazási lehetőséget. Az ország repülőtársaságának a neve a „Czech Airlines”. A második legnépszerűbb közlekedési eszköz a repülő. Ez feltehetően a számos angol, amerikai és orosz látogatónak köszönhető.[vi]

 

Természetesen a főváros megközelíthető vonattal is. Két nagyobb nemzetközi vasútállomással rendelkezik Prága. Az országszerte legnagyobb és legjelentősebb a Hlavni Nadrazi. Története egészen 1871-ig nyúlik vissza. Az állomás nemzetközi viszonylatban is igen fontos, összeköti Német-, valamint Franciaországot Szlovákiával és Lengyelországgal, valamint a legjelentősebb cseh városokkal.

A szintén nemzetközi Nadrazi Holesovice a második legnagyobb vasútállomás Prágában. Leginkább a nyugati, valamint az északi országokból érkeznek ide a vonatok, valamint innen indulnak a szerelvények Berlin, Bécs, és Budapest irányába.

 A Masarykovo Nadrazi a legöregebb vasútállomás Prágában, a városközpontban a Namesti Republiky közelében található. Ez az állomás többnyire a helyi érdekeltségűeket szolgálja ki.

A Smichovske Nadrazi  állomást leginkább a munkába, vagy a munkából hazafelé igyekvő cseh állampolgárok használják, de karlstejni, vagy egyéb ezen a vonalon található nevezetességeket érintő kirándulásuk során a turisták is gyakran igénybe veszik.

 

 

A vasúti közlekedésen kívül jelentős a távolsági buszos forgalom is. A buszjáratok gyakran olcsóbban szállítják az utasokat, mint a vonatok. A legjelentősebb buszpályaudvar Prágában szintén a Hlavni Nadrazi. Budapestről érkező látogatók viszont legtöbb esetben a Florence pályaudvarra érkeznek.

A színvonalas távolsági közlekedés ellenére a vendégek 57%-a mégis inkább autóval érkezik az országba.

 

Prágán belül a gépjárművel történő közlekedés nehézkes, főképp a parkolási lehetőségek korlátozott száma és helye miatt. Így a turisták is a tömegközlekedést veszik inkább igénybe. A helyi tömegközlekedésben az egyik legfontosabb szerepet a három metró (A,B,C) vonal tölti be. A szovjet típusú metróüzemeknek megfelelően a vonalak a belvárosban, háromszögben metszik egymást. A szerelvények reggel 5-től éjfélig közlekednek. A metró megáll a legtöbb turisztikai szempontból fontos helyen, továbbá a vasúti pályaudvaroknál és a központi autóbusz-pályaudvar alatt is. Az első metróvonalat 1974-ben adták át. A hálózat már több mint 50 kilométer hosszú, a C vonalat most is építik. A távlati tervekben szerepel a repülőtérre vezető szakasz, valamint a negyedik vonal is fejlesztése is. Az elmúlt években a szovjet típusú szerelvényeket is elkezdték korszerű, csendes járművekre cserélni.

A villamoshálózat 133 kilométer hosszú, viszonylatai túlnyomó többségben átmérős jellegűek (azaz az egyik külvárosból a belvároson át a másik külvárosba közlekednek). Ennek köszönhetően a vonalak a belvárosban több helyen fonódnak, gyakran 5-6 viszonylat közlekedik egy-egy szakaszon, elősegítve ezzel a város nagy részébe történő átszállásmentes utazást. A villamoshálózatot – bár a metróhálózat kiépülése miatt kiterjedése csökkent valamelyest – ma ismét intenzíven fejlesztik, törekedve az új vonalak egyedi építészeti kialakítására is. A város éjszakai tömegközlekedési hálózatának gerincét szintén a villamosok adják, az öt, éjszaka is közlekedő közúti vasúti viszonylatot buszjáratok egészítik ki.

 

A tömegközlekedést az utasok 30 perces egy vonalas, illetve 90 perces átszállójegyekkel vehetik igénybe. Turista bérlet 24 órás, 3 és 5 napos változatban létezik, de a hosszabb időre érkezők használhatnak egy vagy három hónapos bérletet is.

Természetesen a városban számos taxi társaság is működik, ezek viszont nem túl jó hírűek, annak ellenére sem, hogy a Prágai Képviselőtestület megszabta a taxi szolgáltatás maximális díjait.

 Ezen kívül a turisták bérelhetnek is közlekedési eszközt, legyen szó akár autóról, kerékpárról vagy a villanymotoros kétkerekű gépről (segway). Népszerű a lovas kocsival, veterán autóval történő városnéző körút is a városon belül.

 

Prága főbb látnivalói

 

http://praga-utazas.info/wp-content/uploads/2010/01/kepek_ejjel-praga-utazas_12173490462.jpghttp://praga.utazni.info/wp-content/main/2009_01/praga053.jpghttp://www.ohp.cz/guide/wenceslassquare0.jpg

 

Történelméből fakadóan Prága építészeti, kulturális, vallási emlékek, látnivalók sokaságát vonultatja fel, melybe napjainkban a modern kor egy-két mementója is besorolható. A várost alkotó negyedeknek külön-külön hangulata, történelme van, ennek megfelelően egyenként is érdemes megvizsgálni őket. A város főbb nevezetességeiről számos útikönyvben, turisztikai honlapon, utazási irodák ajánlatában olvashatunk, különböző részletezettséggel. Ezek ismétlésétől eltekintenék, inkább csak felsorolás szintű összefoglalást jelentenek az alábbiak.

Stare Mesto –az Óváros

A város legtöbb látnivalója Prága 1 kerületében látogatható meg. A Lőpor-torony az Óváros tér kapuja, mely Prága leghíresebb, XII. századi tere. Közepén a Husz János szobor áll, amit 1915-ben avattak fel. Jobb oldalt áll az 1338-ban épült Régi Városháza, amely különféle stílusú épületek ötvözete. Az épület homlokzatának legdíszesebb eleme az 1410-ben készült csillagászati óra a 12 apostollal, amelyen minden órában rituális játékot lehet látni. A régi történetet remekül ötvözik a modern technikával, vizuális és fényjátékkal bemutatva a torony történetét is, mely tömegesen vonzza a turistákat. A tér bal oldalán a Szent Miklós-templom és a Kinsky-palota csodálatos rokokó homlokzata tekinthető meg, amely ma a Nemzeti Galériának ad otthont. A főtér közepén 80 m-re kimagasodó épület a gótikus stílusban épült Boldogasszony-temploma (Tyn).

A történelmi, építészeti látnivalón kívül a tér szinte minden szezonban különböző vásárok, bemutatók színtere, kis üzletekkel, éttermekkel, kiskocsmákkal körülvéve. Ezen kívül a különféle túravezetések kiinduló pontja, valamint számos lovas kocsi hívogatja városnézésre az ódon hangulatra vágyó turistákat.

Josefov- a Zsidóváros

Az Óváros tértől könnyen megközelíthető a Josefov zsidó negyed szintén rengeteg érdeklődőt vonz egész évben. A negyed 2003 óta az UNESCO Világörökség részét képezi. Ez a rész volt valaha Kelet-Európa egyik legnagyobb és legaktívabb zsidó közösségének lakóhelye. A negyed legfontosabb épületei a Maisel-zsinagóga, a Pinkász-zsinagóga, a Klausz-zsinagóga, a Zsidó temető és a Zsidó városháza is. A Régi-Új zsinagógát 1270-ben építették, ezzel Közép-Európa legrégibb zsinagógája. A térség legfiatalabb és legnagyobb zsinagógája a Spanyol zsinagóga is a közelben fekszik.  A Zsidóváros múzeuma, zsinagógái, temetője komplex belépőjeggyel tekinthető meg.

 

A Károly-híd

Az Óváros tértől a Károly-híd felé sétálva további látványos, különböző korban, stílusban épült házat csodálhatunk meg. A Károly-híd a világ egyik leghíresebb hídja, a XIV. században IV.Károly építette. A gótikus híd 516 méter hosszú és 9,5 méter széles, ma számos árus, művész és napi több ezer turista használja. A két hídfőn egy-egy látogatható gótikus torony helyezkedik el, míg a híd szegélyzetén különböző szentek szobrait tekinthetjük meg, amelyek a XVIII. században kerültek oda. A Moldva másik oldala már a Hradzsin, avagy várnegyed része.

 

Hradzsin- a Várnegyed

A Hradzsin térre érve rengeteg előkelő rezidenciát láthatunk és a XVIII. századi pestisjárvány túlélői által emeltetett szobrot is. Ezen a téren tekinthetjük meg minden délben az őrségváltást is, ami látványosságával, ceremóniájával szintén tömegesen vonzza a turistákat.

 A tér nyugati oldalán áll a barokk stílusban épült Toszkán palota és szomszédjában a Márton palota. A vár körzetében egyébként rengeteg különleges épület található (Cseh Nemzeti Galéria, Sternberg-palota, Schwarzenberg-palota, Szent György-bazilika). A tér hátsó, távolabbi része mögött a Loreto-templomhoz juthatunk el.

A várba a Mátyás-kapun keresztül léphetünk be. A vár belső udvarában a város kiemelkedő látványossága a Szent Vitus-székesegyház magasodik. A templom nem csak monumentális méreteivel hívja fel magára a figyelmet, hanem 1370-es években épített kapujának boltívével, festett üvegablakaival és csodálatos gótikus épületelemeivel. A székesegyház egyébként 1344-ben kezdték építeni, amikor a várost püspöki székhellyé nyilvánították, de végül hosszas várakozások után csak 1929-re fejezték be teljesen. A templom ad otthont számos nemzeti ereklyének és végső nyughelye a Cseh Köztársaság néhány tisztelt személyiségének is. Érdemes megtekinteni az Ulászló-termet és a Szent György kolostor épületét is a váron belül található 15 főbb látványosság között.

A vár talán egyik legnépszerűbb utcája a keleti szárnyánál fekvő Arany utcácska. Az utca főként a XVI. században itt letelepedő aranyművesekről kapta a nevét. A nagyrészt a 16. és a 17. századból származó házacskákban, amelyek fecskefészekként tapadnak az ősi Hradzsin várfalához, korhű mini kiállítások tekinthetők meg.

A várhoz tartozó számtalan látnivalót az idelátogatók kis- vagy nagytúrás jegyekkel látogathatják meg.

 

Nove Mestro- az Újváros

Az Újváros a 20. században épült, itt helyezkedik el Prága legnevezetesebb „sugárútja” a Vencel Tér. Ezen a téren zajlottak az ország történelmének legnagyobb tüntetései. A közel 1 km hosszú út felső részén áll a Szent-Vencel emlékmű. A szobor mögött a Nemzeti Múzeum épülete emelkedik ki. Az utcán sétálva egyébként üzletek, kávéházak, bevásárlóközpontok, éttermek, bankok és egyéb szolgáltatások vehetők igénybe. A sugárút közepe gyakran ad otthont kisebb kirakodó vásároknak vagy egyéb rendezvényeknek (pl.:Vencel napi lovagi előadások). [vii]

A város látnivalói között még megemlítendő az Iparművészeti Múzeum; a Moldva partján fekvő neogót stílusú Rudolfinum palota; a Reprezentációs ház, amelyet Vigadóként is megemlíthetünk; a neoreneszánsz stílusú Nemzeti Színház és a Táncoló Ház, amely a modern építészet egyik legkiemelkedőbb épülete. Ezek azok az ismertebb látnivalók, melyek a jellegzetesen 3-4 napos turista-itt tartózkodás alatt szinte „kötelezően” megtekinthetők.  A város múzeumai, galériái megtekinthetők a Prága-kártyával is, melynek két- és háromnapos változatával 50 nevezetesség látogatható.

  Természetesen ez a felsorolás nem fedi le Prága összes látnivalóját, néha a kevésbé ismert, nehezebben felderíthető helyek válnak a legemlékezetesebbé.

 

Turisztikai szolgáltatások

Prága rendkívül színes és szórakoztató programokkal és lehetőségekkel várja az ideérkezőket. Az utazási irodák változatos programokat kínálnak estére vacsorával egybekötve, városnézésre különböző témákra alapozva, aktív kikapcsolódásra vagy kulturális időtöltésre. A szervezett programokon kívül a rengeteg látnivaló mellett, számos szuvenír boltot találhatunk, ahol különféle emléktárgyakat, dísztárgyakat vehetünk, amelyek valamilyen szinten szimbolizálják a várost. Az ajándék boltokon kívül rengeteg helyen találhatunk festményeket a városról. Ezeket javarészt az utcán is árulják. A csehek egyik leleményes, kedves játékszere a marionett bábu. Számos boltocskában megvásárolhatók és rövid műsorokat is csinálnak velük a Károly-hídon, még színházi előadást is készítenek a bábukkal.

Az Óváros környékén sétálgatva találkozhatunk ezeken kívül csokoládé múzeummal, sörmúzeummal, abszint bárral, kép-kiállításokkal és rengeteg egyéb lehetőséggel.

Az Óváros térről indul a legtöbb idegenvezetés is. Lehetőség van akár ingyenes túravezetésre, de elektromos kétkerekű, sétakocsikázós, horroros és hasonló ötletes keretű városnéző programra is. Az utcán sétálva lehetőség van sétahajózásra is jegyet váltani, 1-1,5 óra alatt akár vacsorával egybekötve a Moldva vízéről tekinthetők meg a nevezetesebb épületek. Az Óváros környéki látogatható tornyok kapujában korhű öltözetben lévő toronyőröktől lehet jegyet váltani, de akár fotózkodni is lehet velük. A terek hangulatát gyakran különböző kulturális, zenei programok, gasztronómiai bemutatók és vásárok színesítik.

Ez az egymásra is épülő szolgáltatásláncolat is hozzájárul a pezsgő, színes, változatos városélethez, a turisták szórakoztatásához.

 

Gasztronómia

http://images4.wikia.nocookie.net/__cb20090820160155/uncyclopedia/images/2/25/Pilsner_urquell_beer.jpghttp://blissz.blog.kulinarisvilag.hu/files/2010/02/Svieckova-na-smotane02-150x150.jpg

 

A szolgáltatások kapcsán természetesen meg kell említeni a helyi gasztronómiát is. A helyi étel és ital specialitásokra rengeteg kisvállalkozás épült városszerte. Az éttermek gyakran reklámozzák a turistáknak a tipikus cseh konyhájukat. Az idelátogatókat természetesen vonzza a cseh konyha, mivel jó pár ételt csak itt lehet kipróbálni és Prágában lehet igazán megtapasztalni, hogy milyen egy igazi cseh étterem hangulata.

A tipikus cseh specialitások közül meg kell említeni a krumplilevest cipóban, a vadas marhát párolt káposztával és knédlivel, a fagylalttal és gyümölccsel töltött palacsintát, az almás rétest és az édes túróval megszórt gyümölcsös knédlit.

A knédli kelt tésztából nyers vagy főtt burgonyából készített hagyományos cseh köret, amellyel sehol máshol nem találkozhatunk a világban. A helyi gasztronómia nevezetessége még a prágai sonka, a pardubicei mézeskalács, az omlützi kvargli (sajtkülönlegesség).

A gasztronómia szerves része a cseh sör is. Országszerte 470 féle sört főznek. Ezek közül világszerte ismert a Pilsner Urquellt és a Budweiser. A sörfogyasztáshoz remek kísérő lehet a hagymás, fűszeres mártásban érlelt szafaládé, a pácolt camamber vagy a sósperec.

A leghíresebb cseh éttermek, amelyek Prágában is megtalálhatóak az U Sádlů; La Degustation; CzecHouse; U Maltézských Rytířů.[viii]

A fiatalok által legkeresettebb kocsma a Bier Factory, ahol a vendé

Szólj hozzá!

utolsó hónap, első hét

2011.11.20. 22:23 dr.feketeleves

 Az utolsó hónapom első hete itt Prágában. Kezdek ráeszmélni, hogy már nincs sok időm itt és ezt nagyon sajnálom. Minden nappal egyre jobban megismerem a várost. Végre kezdem úgy érezni, hogy sikerült megtalálnom magam, így két hónap után.

Hétfőn reggel bementem suliba. Eléggé álmos voltam, mert este salsa után még megnéztem a „Felolvasó” című filmet, amiben egy csomó olyan dolog volt, amin utána sokat gondolkodtam. Ilyen volt például az első szerelem hossza, a szégyenérzet erőssége, a szeretet kihasználása. Egyébként a film szerintem nagyon negatív, tehát nem lett a kedvencem. Lényeg, hogy 4 órás Üzleti érték órám volt, aminek a második óráján már nehézkesen maradtam ébren, úgyhogy a tanárnő a kedvemért kinyitotta az ablakot, hátha felébredek. Felébrednem sikerült, de az anyagot továbbra sem sikerült megértenem, úgyhogy voltak cikis helyzetek, főleg a lecke ellenőrzésnél, amit nagyjából lefordítottam 3 óra alatt, de a feladatot így sem sikerült megoldanom. Este természetesen a Propagandába kötöttünk ki. A helynek a zsúfoltsága kissé visszaesett és az asztaltársaságunk is jelentősen lecsökkent, de így sokkal jobb volt a társalgás. Kivételesen nem is nagyon mentem más asztalhoz. A spanyolokkal beszélgettem egy kicsit Budapestről, de nem mondtak semmi érdekeset a benyomásukról a hétvégi látogatás után. Kiderült, hogy a spanyol idegenvezetősdi feketemunka, amit valahol sejtettem már az elején. 4 sör után a banda egészen jó kedvében volt, a táncolókat elemeztük, meg a francia lányokat. A terv az volt, hogy Propaganda után megyünk haza, úgyhogy 6-an végül egy Rock kocsmába kötöttünk ki. Itt sem volt túl sok vendég és a hangulat sem olyan volt, mint amilyenre számítottunk, viszont a csapos nagyon király volt. A többiek rendeltek égve-ivós rövidet. A pultos kitette az asztalra, majd szólt, hogy menjünk hátrébb. Nem értettük, hogy mi a pálya, fizetni fizettünk, de nem azért, hogy nézzük a piát. A csapos megfordult meghúzott egy rövides üveget, megfogta a gyertyát a pulton és tüzet okádott. A pia meggyulladt, meg körülötte a bár pult is, kibaszott látványos produkció volt. Ezek után a srácok sorra kérték az újabb feleseket (1200 forintért). Miután beneveztek egy absintra is, már kellő-képpen részegek voltak ahhoz, hogy lelépjünk. A francia srác rosszul volt, az egyik német srácnak szeretet hiánya volt, úgyhogy elmondta, hogy nagyon bír minket, a harmadik német srác az sosem normális, úgyhogy rajta nem vettem észre, hogy mennyire részeg, főleg, hogy én is túl voltam 5 sörön. A másik két ember lelépett kicsivel előbb, de végül hazafelé találkoztam velük a villamoson, de mindenki fáradt volt már a társalgáshoz. (A másik három srác egyébként még tovább ment egy másik kocsmába, ezeknek sosem elég).

Kedden természetesen végigaludtam a fél napot. Kicsit még készültem a másnapi cseh vizsgámra is, de rájöttem, hogy a tudásom már elegendő egy 4-esre minimum, úgyhogy hamar befejeztem. Ez után barátnőmmel beszélgettem, sok ideje először komolyan, arról hogy mennyire rossz neki, hogy egyedül hagytam. Sajnos erre nem tudtam semmi kézzelfogható dolgot reagálni, azon kívül, hogy a nagyobb részén már túl vagyunk és már nincs sok hátra (persze ez relatív). Este elmentem egy ISC-es szervezésű pókerpartyra. Először megtaláltam egy privát asztalt, ahova nem igazán akartak bevenni, aztán találtam egy ismerőst, akitől megkérdeztem, hogy a kolesz melyik termében van a játék, amit persze nem találtam meg, így megkérdeztem az ISC irodában is, ahol közölték velem, hogy nem tudnak róla semmit, de megkeressük. Először azt a termet néztük meg, amit a barátom mondott, de ott valami más volt, aztán egy másik terembe mentünk, ahol pár cseh beszélgetett a gyógyszerekről, úgyhogy kis várakozás után arra jutottam, hogy ez ma elmarad. Egy órát elbasztam az életemből utazással, ígyhát hazamentem, megnéztem valami unalmas filmet, aztán altatásként még sakkoztam egyet a neten. Rájöttem, hogy még mindig egész jó vagyok benne, pedig tavaly február óta nem játszottam.

Szerdán a cseh óra azzal indult, hogy átvettük majdnem az egész vizsgát szóról szóra. Utolsó órában pedig megírtuk a vizsgát, de nem hiszem, hogy bárkinek is nehézséget okozott volna. Ha kérdésünk volt a tanár megmondta a választ, sőt nekem beadásnál szólt, hogy amit nem értettem, az ezt jelenti, úgyhogy még gyorsan írjak rá valamit. Egyébként élveztem a vizsgát, mert ez volt az első, ahol értettem, amiről írok és mégcsak puskát sem kellett használnom hozzá. Estefelé beszélgettem életem első szerelmével, akivel utoljára úgy váltunk el, hogy annyira nem érdekeljük egymást. Ettől függetlenül most teljesen közvetlen volt és teljesen kedves volt, úgyhogy jól esett. Utána lementem a heti prezentációra spanyol/mexikó. Kivételesen odaértem időbe, úgyhogy megkóstolhattam pár tradicionális ételt, ihattam Sangriát, meg valami mexikói kutyulmányt, ami nagyon fel volt vizezve, de ettől még jó íze volt. Magát a prezentációt végül nem sikerült megvárnom, mivel nem kezdték el időben és kibeszélgettem magam mindenkivel körülöttem. Sőt odajött hozzám egy szlovák srác és elkezdtünk beszélgetni a kisebb nemzeti konfliktusainkról, majd megkínált egy Malboroval a békére (nem mintha mondtam volna olyat, hogy bajom van vele, csak azt ecseteltem, hogy nem biztos, hogy minden kinti magyar szeret ott élni). Egy cseppet sem voltam fáradt, úgyhogy megfűztem egy francia lányt a salsa óráról, hogy jöjjön el velem táncolni. Habár tudtam róla, hogy nagyon mereven táncol, de hirtelen nem találtam mást. Elmentünk Prága 1-ből, Prága 2-be, mert úgy tudtam, hogy ott van a Brazil haverom is. Ez egy félórás út volt, viszont a club üres volt. Visszamentünk Prága 1-be, ahol megtaláltam nagynehezen a helyet, ahol múlt héten szar volt a buli. Most nagyon jó volt, de sajnos lelépett a Brazil haverom, úgyhogy nekem kellett táncolnom a francia lánykával. Szerencsére észrevettem az orosz táncpartneremet, úgyhogy egy 20 perc erejéig sikerült lecserélnem a táncpartneremet. Ez alatt sikerült lefárasztanom magam, úgyhogy megbeszéltük, hogy elindulunk haza. A francia lánynak meg kellett ígérnem, hogy épségben hazajut (ez volt a feltétele annak, hogy velem tartson), ígyhát elkísértem Prága 2-be, ahol megvártam a buszt is, amivel tovább ment. Út közbe volt egy kis balhé a villamoson, két srác egymásnak esett, aztán kirepültek az ajtón, majd még kicsit ütötték egymást a megállóban, aztán az egyik visszaszállt. Az egészben az volt a vicces, hogy 50 méterrel arrébb állt egy rendőrkocsi, a megállóval szembe, de a zsaruk valószínűleg pont kajáltak vagy épp pornót nézhettek a kocsiban, úgyhogy eszembe jutott az otthoni éjszakai biztonság. A Blahán minden 10 percben végiggurul egy rendőrautó, kivéve, ha balhé van. Végül nekem is sikerült hazajutnom 20 perc helyett másfél óra alatt a mínusz egy fokban.

Csütörtökön nekiálltam angolt tanulni a jövő keddi vizsgámra, meg belekezdtem a SWOT elemzéses prezentációmba is, ami hétfőre fog kelleni. Kezdett világos lenni számomra, hogy nem lesz egyszerű a jövőhét, de majd kiderül, valahogy csak megoldom. Estére az osztálytársaim szerveztek egy kis kocsmázást, meg utána egy hatalmas bulizást. Mivel nekem másnap 9 órás előadásom volt, így csak az első két kocsmába tartottam velük, de azért egy wiskyre hagytam magam rábeszélni, úgyhogy sikerült kicsit ittasan hazaesnem éjfél körül. Az megemlíthető érdekesség az volt, hogy a 4 asztalos kocsmában a csaposnak tiltja a főnöke, hogy felírja a rendelést, így szerencsétlen vagy 3-szor jött vissza újrakérdezni a dolgokat. Szerintem egyébként ez nem íratlan szabály Prágában. Szerintem a magyarázat inkább az volt, hogy a főnök egy csúnya nő, a beosztott, pedig egy erősem homogén beütésű csávó volt, aki teljesen zavarba jött, amikor a lányok blowjob-ot kértek tőle (ami igaziból az egyik koktél neve volt).

Péntek… Kezdem ott, hogy az előző péntek mottója az volt, hogy „Péntek bueno”-amit a kubai ruhatáros ecsetelt nekünk a rendőrös sztori után. Ez a péntek, nem az a péntek volt. 9-re mentem suliba, még éreztem, hogy hat egy kicsit az alkohol, egészen az első két óráig, de aztán elkezdtem fáradni. Este 6-kor már totál kész voltam az egész napi marketinges órától. A törökök csinálták a legjobban ezt az egészet. Négyen vannak a csoportba. Az egyik időbe jött, a másik fél 11-re, a harmadik délre, a negyedik, pedig beesett kettő körül. Náluk csak az egyik spanyol lány volt ügyesebb, aki az első óra után hazament. Egyébként a féléves marketingoktatás ebből a napból és a jövő hét péntekből áll, ami alatt vizsgát írunk és prezentációkat mutatunk be. Egyébként a jegyet úgy kapjuk, hogy 20 % órai részvétel, hozzászólás, bla-bla; 40 % prezentáció (ami csoportmunka) és 40 % vizsga. Ez így számomra teljesen elfogadható, azért remélem nem ér majd meglepetés. A tanárunk egyébként nagyon jó volt. Semmi gáz nem volt az angoljával, folyamatosan kommunikált az osztállyal (amíg használhatóak voltunk) és minden órát kis reklámbejátszással kezdett, hogy kedvet kapjunk a dologhoz. Az estére a programom egy tali lett volna a cseh nővérkével, de sajnos lemondta. Utólag örültem is neki, mert így nem volt túlságosan zsúfolt a program. Nyugodtan haza tudtam menni és megvacsorázhattam. Ez után írtam egy rövid idegenvezetést Budapestről a csoporttársaimnak, akik December elején terveznek egy kis kiruccanást. Rájöttem, hogy ez nem is olyan egyszerű dolog, de szerintem egész praktikus tanácsokkal láttam el őket (ászok akció, éjszakai fürdőzés, ivás az alagút tetején, Jégbüfé, na meg a látni valók). Később átmentem a török csoporttársaimhoz pókerezni a koleszukba. Sajnos a legtöbben leléptek bulizni, úgyhogy csak négyen maradtunk, de így legalább egyszerűbb volt őket megfűzni arról, hogy pénzben játszunk. A tét 600 forint volt és az első helyezett (azaz én) vitt mindent. Nem volt nehéz dolgom, mert háromból 2 embernek a testbeszéde szinte mindent elárult számomra, így az esetek 90 %-ban tudtam, hogy hogyan állok. A harmadik sráccal ketten maradtunk, amitől kicsit tartottam, de túl sokat tett fel kétes lapokra, így neki sem sok kellett, hogy kiessen. 2 óra alatt 1800 forint, az első jövedelmem Prágába, szerintem nem is olyan rossz. Az egyik srácnak volt egy üveg  Jägere, amiből nem ittam a póker alatt, mivel figyeltem, úgyhogy bedobtam a Kent-kupét, mint játékötletet. A másik srác egyébként cseh volt, ő ismerte a játékszabályokat, csak ők azt mondják, hogy „stop kent”. Ami engem meglepett, hogy a törökök viszont nem ismerték a Jägermeistert, de ettől függetlenül lehet náluk is, csak elérhetetlenül magasak a rövid árak náluk. Neki álltunk iszogatni, meg játszani, közben sorra elbeszéltünk egymás mellett a partneremmel, meg gyakran túlis logikázta a dolgokat (a gond ezzel csak az volt, hogy engem vágott át vele), végül nagyon csúfosan kikaptunk.  Végül hajnal 4-re sikerült hazakerülnöm.

Szombaton ismét végigaludtam a fél napot. A másik felében megcsináltam a SWOT analízisemet, aztán nekifeküdtem az angol tanulásnak is. Gondoltam, hogy szavakat fogok tanulni, de nagyon hamar bealudtam rajta, úgyhogy ez annyiban is maradt. Estére kaptam egy meghívást egy koleszba közel a helyi Eiffel-toronyhoz, ami mellesleg nagyon nem a centrum. Megkaptam az utasítást, hogy tőlem 4 villamos megállóra levő buszvégállomásról indul 3 járat is, fel a koleszhoz. Egyébként ezt a részt úgy kell elképzelni, mint az Örs vezér terét csak hév és Árkád nélkül. Természetesen az a busz, ami nekem kellett volna, az nem ott állt meg, ahol az összes többi és nem is a főút környékén, ahol egy néninek csehül magyaráztam el, hogy a következő busz egy óra múlva jön (még mosolyogtam is rajta, hogy szegény itt fagyoskodhat egy órát). Aztán csúnyán rácsesztem én is azzal, hogy töketlenkedtem a megállókereséssel, végül a busz indulása után 5 perccel megtaláltam a megállót, ahol a 3-ból már csak egy busz működött az is fél óránként. Egyébként is utálom a buszokat, ezért szeretem itt a közlekedést, mert majdnem mindenhova villamos jár. Több mint egy óra alatt odaértem a tőlem egyébként 20 percre lévő koleszhoz. Mire oda odaértem az emberek nagy része már túl volt az első pár körön. Igazán itt se zavart senkit sem az, hogy még hajnali 2-kor tombolunk a másodikon a folyosón, úgyhogy végül fél négy körül kezdett oszlani a társaság. Meglepő módon sok volt a cseh diák, meg egy pár francia, meg spanyol volt velünk. Megtudtam, hogy az éjszakai kb. óránként jár erre, úgyhogy nem tartottam jó ötletnek hazaindulni. Az egyik cseh felajánlott egy szabad ágyat, mivel a szobatársa lelépett a hétvégére, úgyhogy a koleszban töltöttem az éjszakámat. A szoba egyébként hideg volt, ígyhát pulcsiban aludtam, és a két ágyon kívül még egy szekrényt és két kisasztalt tartalmazott az egész. Fürdő, meg mosdó emeletenként egy volt, leginkább koedukált. Ezt onnan tudom, mert a női slozi volt közelebb és meglepődtem a piszoáron, de aztán kiderült, hogy mindenki azt használja, ami útba esik. Reggel fél 2 körül még megebédeltem a helyi menzán. Egyébként ez az egész egy hatalmas területen, rengeteg négyemeletes tömbökből álló, sport lehetőséggel, étteremmel ellátott diáknegyed. A kaja egyébként tűrhető volt, az ára is. Ami furcsa volt számomra, hogy először kifizetted, amit kértél, majd kaptál egy sorszámot és kivetítőn nézhetted, hogy mikor dobták ki a pultra az ebédedet. Délután megszerveztem a marketinges prezentációra való felkészülést nálam. A cseh csapattársunkat ki hagytuk a buliból a többiekkel pedig 1 óra alatt leosztottuk, hogy mivel töltünk ki 20 percet és ki miről fog beszélni. Ezzel vége is lett a napomnak, mivel nem volt kedvem táncolni menni, mert ahhoz túl fáradt voltam.

Ezzel a hetemnek is vége. Remélem érdekes volt, én minden esetre élvezetem. Értékelték a turizmus föcis írásomat, úgyhogy annak, akit érdekel jobban a város turizmusa, felteszem a dogát „ Prága, mint turisztikai desztináció” címen.

Szólj hozzá!

Négerek, rendőrök, lányok, csalás

2011.11.13. 19:20 dr.feketeleves

Eltelt egy újabb hét. Természetesen most sem ültem otthon, úgyhogy történt egy pár érdekes dolog.

Hétfőn újabb tantárgyam vette kezdetét „Business Valuation” néven. Ezt az órát csak azért vettem fel, mert azt hittem, hogy ezzel letudhatom az otthoni pénzügytan órámat, de sajnos nem fogadták el. Ahogy nézem, inkább számvitelt tanulunk rajta, de számomra teljesen érthetetlenek ezek a szakszavak angolul. A vizsgánk remélhetőleg egyszerű lesz. 10 kérdésre kell karikázós választ adni, úgyhogy nem lesz szétültetés, akkor valószínűleg könnyen megoldom. A tanárnőnk nagyon kedvesnek tűnik, de sajnos neki is nehézségei vannak a kifejezésekkel, úgyhogy egy-egy szót 5 percig ír körbe, ami egy idő után eléggé unalmas, főleg, ha négy óránk van egyhuzamban. Ezt az órát még egy 3 órás cseh kurzus követte, amihez senkinek sem volt kedve, úgyhogy unalmunkban egymást dobáltuk, megcsapkodtuk az órán. A tanárnő valahogy mindig engem kérdezett, de fogalmam sem volt róla, hogy épp hol tartunk, úgyhogy a legtöbbet a „pozor”, azaz figyelem szót hallhattam. Este kihagytam a Propagandát, mivel Eu-t akartam tanulni a másnapi vizsgám miatt. Már kúrvára idegesített, hogy nincsen fűtésünk, úgyhogy egésznap hívogattam az asszisztenst, meg a főbérlőt, hogy csináljanak valamit vagy adjanak egy másik lakást. Végül németül sikerült sms-eznem az asszisztens helyettesével, akinek az utolsó üzenete az volt, hogy „entsprechen dich”. Ez igaziból teljesen értelmetlen és nem is a majd beszélünk választ vártam az erölködésemért cserébe. Végül este sikerült kiderítenem, hogy másnap ideküldenek valakit, hogy megcsinálja a fűtést, és ha nem sikerül, akkor ígéretet kaptam rá, hogy átköltözhetek (kicsit megijesztettem a nénit azzal, hogy beteg vagyok, de igaziból már semmi bajom. Természetesen nem sikerült tanulnom szinte semmit, de a puskámat már megírtam a hétvégén, úgyhogy nem igazán idegesítettem magam, de azért korán le akartam feküdni. Ez sem jött össze, mivel idő közben befutott a szobatársam, akivel elkezdtünk kulturális különbségekről beszélgetni, főként a párválasztás terén. Kezdjük ott, hogy a srác iszlám, így házasság előtt nincs szex. Viszont házasság után 5-6 gyerek a terv, tehát megvan a pótlás. Ezek után kiderült, hogy a srácnak két barátnője van, egy Moszkvában melózik, egy pedig otthon Üzbegisztánban van. A második lányka az érdekesebb kategória. Ha jól értettem, akkor nem nagyon találkoztak még egymással, hanem anyuka választotta a gyereknek és majd, ha idő lesz rá, akkor megismerkednek és eldől, hogy lesz-e valami. A szituációt teljesen nem tudom felfogni, de volt a dologra magyarázat. Az ő kultúrájába normális, hogy a szülők segítenek a gyereknek a feleség megtalálásában. Elsődleges célpont a felsőbb réteg családjaiból való lánykeresés. Ennek az az oka, hogy be kell biztosítani a körülményeket a család fenntartásához. Annyi a procedúra, hogy a srácnak le kell tennie valamit az asztalra, gondolom elviszi a lányt nyaralni, felmutat egy papírt, hogy középbeosztásban dolgozik vagy valami hasonló és ez után lány apuka megdobja a párt egy kis induló tőkével. A kis induló tőke az nyílván a család vagyonától függ, a srác valami 20 milliós összeget említett. (Nem is olyan rossz buli). Kiderült az is, hogy teljesen normális szerinte, ha úgy válogatom meg a barátaimat, hogy segítsenek a karrierem előre jutásában. A legtöbb ismerősöm otthon azt mondja, hogy ez érdekbarátság és hogy nem túl etikus. Lehet, hogy egy kontinenssel alrébb hülye vagy, ha nem ezt csinálod.

Mivel fél kettő körül sikerült elaludnom, így nem voltam túlságosan aktív a vizsga napján. Szerencsére nem volt semmiféle ültetés, úgyhogy a karikázós válaszokat simán lenéztem az osztrák padtársamról. A kifejtős kérdésre a válasz pedig ott volt az ölembe, úgyhogy bízom benne, hogy a mondat alkotásaim is érthetőek lesznek, ezzel letudva egy vizsga. Délután még volt egy angol órám is, úgyhogy 5-kor mikor végeztünk, már majdnem kidőltem a padból. Mikor hazaértem csak egy gyors vacsira volt időm, mivel sietnem kellett kocsmázni a többiekkel. Az amerikaiaknak búcsúestet tartottunk (mivel az egyik beutazza Európát, a másik meg elmegy valahová, aztán hazarepül), úgyhogy emiatt le kellett mondanom egy randit a cseh nővérkével és egy sulis pókerversenyt. Az első kocsmába a társaság nagy része csúnyán leittasodott, úgyhogy az egyik amerikait én vittem át a másik kocsmáig, ami kivételesen nem a legközelebbi volt. A második helyen a francia srác elém tett egy korsó sört, meg egy absintot meggyújtva, úgyhogy nekem is sikerült felpörögnöm. Ezen a helyen elvileg táncolni akartak, de ilyenkor ez a rész zárva volt, így tovább folytattuk az ülős iszogatós mulatozást. Lepacsiztam két svájci turistával, úgyhogy megtudtam, hogy náluk még mindig kötelező a katonaság és ott sem könnyű minden esetben munkát szerezni.  Hajnal 2 felé már mindenki lelépett, úgyhogy négyen maradtunk srácok, de végül minket is elküldtek. A többiek rádumáltak, hogy tartsak velük egy striptease bárba. Alapjáraton nem vagyok oda a csak nézhető szexuális élményektől és kicsit paráztam is az anyagiaktól, mivel otthon a turistákat 100000-kel fejik le az ilyen helyeken. A francia gyerek idő közben összehaverkodott az egyik négerrel az utcán, aki nem drogot árult, hanem a bárba invitálta az embereket. Elintézte, hogy ingyen bemenjünk mind a négyen, 10 000 forintos beugró helyett. A fogyasztást természetesen nem lehetett megkerülni, így ittam egy sört 1000 forintért. Nem tudom, hogy ki mennyire járt ilyen helyen, nekem teljesen új volt, úgyhogy leírom a marketing részét. A személyzet javarésze alulöltözött középkategóriás táncoslányokból állt. Tőlük lehetett italt rendelni, asztaltáncot, privát táncot, meg hasonló dolgokat, ami nem volt kiírva. A külön szolgáltatásokhoz nem kellett sokat tenni, mert negyed óránként bemutatkozott egy új lány az asztalnál és felajánlotta a különféle szolgáltatásait. A francia srác már eléggé kész volt, úgyhogy ő hajlott is volna rá, de szerencsére a többiek eszüknél voltak (kivéve azt, amelyik koktélt rendelt 4000-ért), úgyhogy kihagytuk ezt az opciót. Az előtted levő színpadon folyton váltották egymást a lányok és táncközben mindenkivel flörtöltek, akivel lehetett. Kb. másfélóra után a francia srácot már nehezen lehetett lenyugtatni, minden képpen elakarta verni az összes pénzét piára vagy nőre, úgyhogy inkább jobbnak láttuk lelépni (nameg elfogytak a táncosok és újra indult a kör). A francia gyereket a lakótársa vitte haza, de mesélte, hogy nem hitte el, hogy ott laknak, úgyhogy mókás lehetett. Szerintem olyan 4 absint 2 likör és vagy 5 sör volt a gyerekben, ahhoz képest jól bírta.

Másnap nekem is rohadtul fájt a fejem, úgyhogy leginkább aludtam meg próbáltam tanulni a pénteki vizsgámra. A pénteki vizsgám management volt, de így tanulva is nagyon unalmas volt az anyag, úgyhogy eszembe sem jutott megtanulni, csak a kijegyzetelésig jutottam. . Idő közben befutottak a szerelők is, akik nem szerelők voltak, hanem csak utána olvastak a készüléknek, ami cseh, úgyhogy nekem esélyem nem volt ( a többiek meg látszólag leszarták). Kiderült, hogy valamelyik barom elzárta az összes csövet és ezért nem sikerült meleget varázsolnunk. Szerencsére a németül beszélő fószer volt itt, úgyhogy már én is értek valamennyit a bojlerhez. Kicsit később megjelent az asszisztenshölgy is és megmutatta nekem az új szobatársunkat. Hárman nem találtuk meg a közös nyelvet, mivel a nő nem tudott angolul, németül nem kapcsolt az új gyerek meg nem volt hajlandó megszólalni. Lényeg az, hogy a hír kapásból kibaszta a biztosítékot a szobatársamnál, aki egyből írt egy e-mailt a főbérlőnek (csehül) arról, hogy megígérte, hogy ketten maradunk és nem lesz új lakó. Erre egyébként egy német választ kapott, amit egyik buli után olvastam el hajnal 8-kor „aláírtad a szerződést, megszoptad”. Este lenéztem a műszaki sulis prezentációra, de technika megadta magát, úgyhogy teljesen élvezhetetlen volt a görög, török és román kisfilm. A játékokból pedig semmit nem lehetett látni, mivel annyian voltak, hogy kivetítőt is csak széken állva láttam. Mikor helyrehozták a technikát megismételték a kisfilmeket, én ez alatt ittam egy sört a németekkel, beszélgettünk az Október festről, meg el akartak hívni Dnb buliba, de valahogy nem volt kedvem. Szerbia prezentációja volt a legutolsó, de nem volt túl izgalmas, úgyhogy fél  12-re már itthon is voltam.

Csütörtökön ebéd után végig jártam egy pár elektronikus szaküzletet, mivel apám rábeszélt, hogy szerezzek be egy CO detektort, a fűtés furcsaságai miatt. Sehol sem sikerült találnom, majd miután megkértem a szobatársamat, hogy adjon valami tippet, (és kiröhögött, hogy milyen hülye vagyok, mikor forró vízzel működik a fűtés, hogy lenne gáz) de kiderült, hogy Prágában az internet sem talált ilyen helyet, rendelni meg nem akarok, csengő hiány és egyéb nyelvi nehézségek miatt. Sikerült kiírnom szinte mindent managementből, de nem tanultam egy szót se és mivel skannelőm sincs, így bíztam abba, hogy valahogy, majd használhatom a füzetemben lévő öt A/4-es oldalt. Este betoppant az új szobatársam, aki ilyen elvont okostojás szerűség. Mármint azt kétségbe vonnám, hogy mennyire okos, de eddig heti egyszer járt be a suliba, mert a többi uncsi volt, úgy gondolja, hogy az EU rendszere szar és ezért megpróbál németül tanulni, hogy Svájcba mehessen. Azok után, hogy elmeséltem a srácnak, hogy nincs helyünk új szekrénynek, úgyhogy táskából öltözködhet, rohadtul nem örülünk neki, mert így kényelmetlenebb a szoba, elhívtam salsa órára. Kicsit gondolkodott a dolgon, de aztán eljött. Az óra rohadt jó volt a srác meg nagyon béna, de ettől függetlenül velünk tartott a salsa buliba is. Az úton beszéltem egy sváb gyerekkel, aki elmondta, hogy a barátai, nem érzik magukat teljesen biztonságba Budapest utcáin, mert sok a verekedés (nahát). Azzal egyet tudok érte, hogy Prága lényegesen biztonságosabb és valószínűleg Németország városai is. De még mindig jobban állunk, mint Braziliában, ahol késsel az oldaladnál elkísérnek a bankautómatához és annyi pénzt veszel le, amennyit tudsz (nem mellesleg az autólopás, az olyan átlagos, mint nálunk a bunyó a Blahán).A buliban nem terveztem sokáig maradni, mivel másnap vizsgám volt. Éjfél körül úgy készültem, hogy lelépek, aztán még táncoltam egy kettőt egy orosz lánnyal, így lekéstem a 00:10-es villamosomat, szóval maradtam még egy kicsit. A hely szép lassan kezdett kiürülni, végül kb. 10 vendég maradt. Egyszer csak beállított 15 rendőr és mindenkinek ellenőrizték az igazolványát. Nekem ez a procedúra félórát vett igénybe, közben bíztam benne, hogy a szobatársamat beviszik, mert folyton kötekedett, az orosz lánynak meg nem volt személyie (azaz nekik nincs is, tehát útlevél hiányba volt), úgyhogy az ISC kártyáját vizsgálták egy órán keresztül. Szegényt idő közben ott hagyták a barátai, úgyhogy felajánlottam neki, hogy vele maradok. Várakozás közben összespanoltunk a kubai ruhatárossal. Azaz inkább a lány, mert sikerült valami közös nyelvet találniuk, én meg egyszerűen csak nagy ember voltam, mert azt hitték, hogy együtt vagyunk. Volt ott egy Jordán srác is, aki tudott egy mondatot magyarul „Úristen, de kúrva meleg van”. Az volt az indok, hogy náluk az összes magyarnak ez az első mondata. Kicsit vicces, hogy csak a nem szépirodalmi kifejezéseket tanulják meg tőlünk a külföldiek. Az orosz lányt végül 5000 forintra akarták megbüntetni, de simán lebeszélték róla a rendőröket (elvileg itt nagyon korruptak a hatóságiak, úgyhogy ez megoldható).

Este megálmodtam, hogy hogyan fogok csalni a vizsgámon, úgyhogy reggel a metrón írtam egy oldalnyi szótárazást, természetesen fogalmam sem volt a szavak magyar megfelelőiről, úgyhogy jókat röhögtem magamban a metrón. Óra előtt megmutattam a tanárnak, hogy a füzetem melyik lapját szeretném használni, mivel az elejébe más volt írva, arról is biztosítottam, hogy ez nem az a tantárgy, úgyhogy legálisan csalhattam. Igaziból teljesen fölösleges volt, mert pont nem érdekelte, hogy ki hogyan másolja ki a megoldást. Mikor hazaértem bedőltem az ágyba és 5-ig fel sem keltem.(kb. 4 órát aludtam az éjszaka és a tanár is tartott a vizsgán kívül egy 3 órás előadást). Mikor felkeltem felhívtam a német srácot, akivel még előző hét kedden terveztük be a sört (csak mindig elfelejtettem), de most összejött. Leültünk sörözni, aztán félóra után megbeszéltük, hogy akár beszélhet németül is, engem nem zavar, max kicsit szebben tudom magam kifejezni, mint angolul. Ez egy nagyon hülye ötlet volt. A gyerek egyébként is sokat beszél és folyamatosan gyorsult a tempója, úgyhogy engem 2 óra alatt teljesen lefárasztott, de szerintem ő örült neki, hogy beszélhetett a saját nyelvén. Egyébként a téma főként a különféle dialektusokról volt, hogy mi az, ami megérthető számára és mi az, ami nagyon nehezen. Kiderült, hogy a hollandok nyelve igaziból a déli német nyelvdialektusra hasonlít a legjobban. Velem érzékeltette a különbséget a srác, de a tagolt alap mondatot sem sikerült beazonosítanom. Beszéltünk arról is, hogy Németország déli része sokkal jobban katolikus, így minden szent napot megünnepelnek, szóval tele vannak szünettel. A sör után hazafutottam vacsorázni, majd épp hogy kiértem a találkozóhelyünkre, ahol két orosz lányka várt rám. Még összeszedtük a brazil haveromat és elmentünk a Palanka nevezetű helyre, ahol elvileg latin buli volt. A brazil haveromat azért hívtam, hogy táncoljon az előző napi orosz lány barátnőjével, de hamar feladta, mert a csajszi túl zárkózott volt. Idő közben a zene is elromlott, azaz átváltott normális clubos zenére, úgyhogy a két lánnyal átmentünk a tegnapi party helyére. A buli nagyon jó volt, viszont rám lett bízva a nem táncos barátnő, úgyhogy a inkább vicces volt táncolni, mint jó. Egyébként a lány annyira sovány volt, hogy amikor megfogtam a derekát megszúrt a medence csontja. Mondtam is a barátnőjének, hogy járjon el vele többet ebédelni, de azt mondta, hogy hülye vagyok és ez teljesen szép. (szerintem azért van határ az egészséges vékonyság, meg az egészségtelen között)

Másnap neki álltam csehet tanulni. Közben kerestem valami programot estére, de csak a németek szerveztek (3-asban egy ivászatot a legdrágább kocsmába, majd egy bulit az 5 emeletes szórakozó helyen, ami szintén a legdrágább), úgyhogy nem volt túl sok kedvem hozzá, főleg, hogy nem a hatalmas arcok kategória volt a csapat. Inkább megbeszéltem Dórival egy sörözős, filmezős estét. Út közben összefutottam két amerikai hittérítővel, akiktől végül Dóri mentett meg bolt előtt. Párosával járkálnak Prágában és megpróbálják ráderöltetni a templomlátogatást (mellesleg itt a legnagyobb az autizmus Európa szerte). Sikerült filmnek megválasztanunk a Sikoly 4-et. Az elején vicces volt, aztán a közepét végig dumáltuk, közben meg kaptam egy sms-t az orosz lánytól, hogy csináljunk valamit, ha van kedvem (természetesen volt, de mindjárt visszatérek rá). Dórival megbeszéltük, hogy mennyire lehetetlen rendet tartani ennyi emberrel egy háztartásba (mi pl. 11-en vagyunk asszem). Hasonló problémákkal küszködünk, a wc papírt behúzzák, a szemetet nem viszik le, a kádat nem mossák ki maguk után és ezek mellett baszottul nem zavarja őket, ha pl. nincs fűtés, mikor kint -1 fok van. Megbeszéltük, hogy az is idegesítő, hogy egyesek képesek napokig bennhagyni a mosásban a ruhájukat, meg hogy mióta vettem 10 szivacsot, 4-et használnak és eddig meg két full zsíros undormánnyal szenvedtek. Egyébként így, hogy megajándékoztam őket egy mosószerrel és egy pár szivaccsal egészen rendben van a mosogatónk. Kb. ennyi volt a lényeg, amiről beszéltünk, igaziból jobban élveztük azt, hogy magyarul társalgunk és különben is folyton dőlünk a röhögéstől, mivel egyikünk sem a komolyságáról híres. A film után (amiben fogalmam sincsen, hogy mi történt) elmentem ismét táncolni a lánnyal. Ezzel ez volt a 3. salsa estém, úgyhogy lehet, hogy a vasárnapit kihagyom, főleg, hogy legutóbb elkezdett tanítgatni egy lány, akinek nem tudtam felvenni a ritmusát, úgyhogy még kétszer átgondolom a bulit a jó táncosokkal. Ebben a másik helyben egyébként az a jó, hogy tele van kezdőkkel, úgyhogy ha valami táncszerűséget produkálsz, akkor a legtöbb esetben már mindenki oda van érted.

A buli után végre kialudtam magam. Ma nekiálltam a pénzügyes leckénknek, de fogalmam nincs mit kéne vele kezdenem, de jósokat fordítgattam. Tanultam egy kis csehet is. Asszem eljött a pihenő napom. Jövőhéten újból írok.

Na shledano

Szólj hozzá!

Pihenős, tanulós hét

2011.11.06. 18:31 dr.feketeleves

 Sziasztok! Ne ijesszen meg titeket a cím, nem fogok arról írni oldalak, hogy mennyit tanultam vagy aludtam. Azt egyébként is egy egyszerű emberismerettel és egy kis matekkal kiszámolhatjátok, hogy normál esetben mindig délben kelek. Lehet, hogy ez a blogom nem lesz teljesen pontos, mivel a hét elején el kezdtem hezitálni arról, hogy folytassam-e, de végül az „írjak mégre” érkezett több szavazat, tehát olvassátok!

Hétfőn reggel kikísértem a barátnőmet a buszpályaudvarra. Kicsit hezitáltam, hogy elengedjem-e, egyrészt a buszra felszálló Bulgár vendégmunkások miatt, másrészt azért mert tudtam, hogy megint nem fog átölelni senki sem sok ideig. Mivel a busz 9-kor indult, amikor becsöngettek a cseh órámra, így késtem félórát. Mire beértem a terem üres volt, végül kiderült, hogy a tanár ismét lebetegedett, tehát hazamehettem aludni. Este ismét a Propagandába mentünk. Egész sokan megjelentek az osztályból, így a miénk volt a legnagyobb asztaltársaság. Természetesen megint elég sokáig maradtunk. Míg ott voltunk meghívattam magam péntekre egy spanyol házibuliba, aztán nekiálltam beszélgetni az egyik lánnyal. Kiderült, hogy a spanyoloknál is örülten vezetnek és mindenki a másikat szidja. A gyalogos a biciklist, a biciklis az autóst és fordítva és a közlekedés, akkor a legbiztonságosabb, ha teherautóval jársz. Kiderült, hogy a spanyoloknál szerencsétlen bringások nem használhatják a járdát, csak az úttestet, viszont bicikli út az elég szar, úgyhogy csak az ül kétkerekűre, akinek elég erős a hite. Ez nyílván nincs az egész országban így, a lány asszem valahonnan délről jött. Beszélgettünk kicsit a helyi emberekről és turizmusról is. Prágában olyan sok a spanyol turista, hogy a lányt felkérték valami recepción, hogy idegenvezetősködjön, ilyen annyit adsz, amennyi jól esik alapon. A papírokról nem beszéltünk (tehát nem biztos, hogy legális), de egész fasza pénz jár érte. Nekem már nem meglepő, de nektek lehet (9€/óra). Nekem simán bejönne a dolog, de a magyar turistákból sajnos lényegesen kevesebb van és túl kedvezőek az idegenvezető programok. Az uccsó sör közben megfűztek a többiek, hogy menjünk át a szemben lévő kocsmába is (Popocafe), tehát az estém nem ért véget 11-kor. A másik kocsma előtt találtunk egy szétcsúszott lánykát, akivel megbeszéltük, hogy várja a barátait, tehát nem szorul segítségre. Később kiderült, hogy az utcán ülő, nagyon részeg lányok kibaszott jól hazudnak. Ezt onnan tudjuk, hogy az első hazainduló vitte haza a lányt a csoportunkból, kb. két óra múlva. A bár tömve volt, így kapásból leálltunk beszélgetni, valami cseh gyerekkel, aki minden nyelven tudott egy-két mondatot. Magyarul azt, hogy „jól megbasználak a kukoricásban aranyom”. A Propagandás 3 sör után én már nem nagyon akartam inni, de természetesen mindig került elém valami. Egy röviddel kezdtem, amit meg kellett gyújtani és szívószállal kellett inni. Magamtól szerintem sosem kóstoltam volna meg, de így vicces volt. Aztán még egy sör is elém került. Mivel mindenki eléggé részeg volt, neki álltunk táncolni, ez alatt szép lassan behúzták a cseh lányok a ciginket, sajnos nekem is odaveszett két száll szofim. Olyan kettő körül azért leléptem, mivel másnap 10-kor kezdődött az órám. Senki sem hitte el, hogy bemegyek rá, aztán végül mégis.

Szóval kedden bementem az EU órámra, főleg azért, hogy hátha kapunk valami plusz infót a jövőheti vizsgáról. Természetesen nem kaptunk. Az órán tudtam, hogy elaludnék, ha megpróbálnék figyelni, ezért inkább a mellettem ülő török lánytól megtanultam egy pár alap kifejezést, majd megtanított egy játékra, ami szerinte hasznos az unalmas órákon. A játéknak az volt a neve, hogy „SOS”, ami szerintem alapjáraton vicces, ha arra gondolsz, hogy végig szenvedsz másfél órát. A játék kicsit hasonló, mint az amőba, S vagy O betűt kell írnod, és ha a másik elrontja, ki tudod rakni, hogy SOS akkor pontot kapsz. Egyébként kúrvára unalmas lehet, hogy ha nem hagyod a másikat érvényesülni, úgyhogy én hagytam, de így is nyertem. Délutánra beszerveztem egy randit a csütörtöki cseh hölggyel. Előtte sikerült kicsit aludnom, de mire rájöttem, hogy nem csak a fáradtság nyomaszt addigra, már nem tudtam lemondani, így valószínűleg lázasan végig dumáltunk két órát. Azaz hagytam, hogy ő beszéljen és közben próbáltam ébren maradni. Sajnos kicsit kevesebbet hazudtam magamról a kelleténél, így népszerűségem rendesen visszaesett. (Egyébként egy nővérkéről van szó, aki két diplomával és hasonló rétegű társasággal rendelkezik, tehát pont az ellentétje az én életritmusomnak). Miután elbúcsúztunk egymástól, még felugrottam az osztrákokhoz, oda adni nekik a kis ajándékot, amit hoztak nekem otthonról (sokszor meghívtak vacsorázni, meg hasonlók, úgyhogy gondoltam meglepem őket valamivel). Ezen kívül lemásoltam az EU-s füzetüket, mivel én a jegyzeteléssel, az első órán elvesztettem a fonalat. A nation2nation party helyett inkább hazamentem, főleg mivel szarul voltam. Kerestem valami nagyon fárasztó horror filmet, aminek a végére betoppant a szobatársam, úgyhogy kapásból leoltott, hogy milyen faszságot nézek.

Szerdán aludtam, meg tanultam napközben. Este hezitáltam, hogy elmenjek-e a többiekkel kocsmázni, de épp nem volt hőemelkedésem és különleges volt a kocsma, ezért lementem. A hely arról volt híres, hogy magadnak csapolhatod a sört és kicsit más az íze, mintha hordóból jönne, mivel ez tartájból érkezik. A hely egyébként rohadt drága volt, én meg ismét nem voltam a toppon. Az egyik osztrákkal megdumáltuk, hogy mennyire megoldható náluk a különköltözés önerőből, mi a helyzet a nyugdíjrendszerükkel és miért jó a taxis meló. Az egészből annyi a lényeg, hogy az osztrák diákok sem tudnak önerőből lakást fenntartani, de nekik kötelező a szülőktől való támogatás, amíg tanulnak. A taxis melóról az derült ki, hogy ünnepnapokon, akár 280 eurot is meg lehet keresni, 10 óra alatt. A nyugdíjrendszer meg hasonló, mint nálunk és a fenntarthatósággal probléma van a lakosság megosztása miatt. Magyarul ott is csökkenő a népesség. 10 óra után kicsivel haza is értem és kerestem magamnak egy újabb filmet. Most gondoltam, hogy valami reálisabbat néznék, mint a múltból terrorizáló hülye picsás sztori, az előző napról. Kiválasztottam valami spanyol filmet „Svindlerek királya”. A film rohadt jó volt, azaz inkább szórakoztató, mintsem reális, de legtöbb trükk életszerű volt. Az este folyamán már erősen elkezdtem hiányolni a fűtést a szobából, ami hétvége óta nem üzemelt. Megkértem a szobatársamat, hogy írjon már a Hoffmanovának (főbérlő), hogy történjen valami, mivel előbb utóbb a meleg víz is elfogy.

Csütörtökre el is fogyott a melegvíz. A szobában továbbra sem volt meleg, de legalább a betegségemből kezdtem kijönni. Este úgy gondoltam, hogy a zenének van gyógyító ereje, úgyhogy lementem a salsa órára. Új tanár volt, akivel nem haladtunk semmit, több volt a fiú, mint a lány, így az óra utolsó 10 percébe pár nélkül maradtam. Úgy gondoltam, hogy ez az óra annyira szar volt, hogy inkább nem fizetek érte, így lementem cigizni, amíg a többiek megérkeznek. Velem jött egy brazil srác, akivel megpróbáltuk megfűzni a lányokat, hogy jöjjenek velünk táncolni, de ez nem sikerült, így ketten mentünk a szokásos salsa buliba. Az első táncnál kifogtam egy nagyon fura mozgású kezdő lányt, így tánc közben kiszúrtam a magyar lányt, a legelső kocsmázásomról. Odamentem hozzá „táncolunk?” kérdéssel. Szegény nem tudott táncolni, úgyhogy annyira zavarba jött, hogy nem is figyelt arra, hogy ki vagyok és mit mondtam, nekiállt angolul mentegetőzni. Aztán közöltem vele magyarul, hogy majd segítek, ezért egy kis szünet után összerakta a képet. Azon kívül, hogy felajánlott egy fuvart december 23-ára nem beszéltünk semmi érdekes dologról. Az este folytatásában folyamatosan kiürült a hely és nekem folyamatosan sikerült kezdőket felkérnem, úgyhogy annyira nem volt jó a buli. Szerencsére véletlenül találtam egy cseh lányt, akivel nagyon jót táncoltam, ezért 3-szor is felkértem, leginkább a kezdők után. A brazil srác idő közben lepacsizott egy lánnyal, majd miután a lány lelépett, a srác is megunta a bulit. Egyedül maradtam és természetesen, akkor jutott eszembe hazamenni, amikor 20 percet kellett várni a villamosra. Vicces volt, mert folyamatosan érkeztek még a nappali járatok (fél 1-kor), de vélhetőleg egyik sem oda ment, ahova eredetileg kellett volna, így inkább nem kockáztattam. A várakozás alatt megfigyeltem, hogy a tér tömve van rendőrökkel. 20 perc alatt 4 rendőrkocsit és 3 sétáló járőrt fedeztem fel. A villamoson további két rendőrrel találkoztam, na meg két ellenőrrel. A csehek rezzenéstelen arccal (szinte minden 3.) adták az igazolványukat, jegy helyett. Bizonyára nekik kicsit kedvezőbb a pótdíj vagy nem értem a dolgot. Az ellenőrök egyébként itt nagyon rohadékok. Nincs rá írva a homlokukra, hogy ellenőrök, mint nálunk és nem szállnak le egy megálló múlva. Fenn maradnak a villamoson, és ha elindult a jármű, akkor végigjárnak az új utasoknál. Engem kétszer is ellenőriztek, mert az egyik megállóba leugrottam dumálni egy pár spanyollal, akiket véletlenül láttam meg a megállóba.

Pénteken 8:30-kor megcsörrent az órám, én pedig lenyomtam és lazán visszaaludtam. 9:22-kor döbbentem rá félálomban, hogy nekem egyébként 10-kor kezdődik a sulim.  Mivel meleg vizem úgysem volt, reggelit, meg úgyis kihagyom legtöbbször, ha délben kelek, így 5 perc alatt összekaptam magam és elindultam a suliba. Csak 20 percet késtem, de tudtam, hogy nem maradok le semmiről, mert nagyon lassú és unalmas a tanár. Ebben a tanár is alátámasztott, mármint hogy nem maradtam le semmiről, mert pont Jézus volt napirenden, mint manager. Egyébként a tanár alapjáraton egy jóarc emberke, csak a nyelvvel vannak nehézségei és túlságosan belemerül az unalmas részletekbe, de ez valószínű azért van, hogy biztos legyen abba, hogy megértjük. Nálunk sajnos csak azt éri el, hogy elalszunk, de ez nyílván a generációnk hibája. Estére kiderítettem, hogy hol lesz a spanyol buli, de sajnos nem sikerült szereznem senkit sem, akivel összefuthatnék előtte, hogy megtaláljam a helyet. A lakás Zizkov közelében volt, ahol a szüleimmel szálltam meg. Amikor először itt voltam az volt a benyomásom, hogy Prága külvárosa koszos és nem valami kellemes. A tegnapi rendőrkaravánnal ellentétben, itt eggyel sem találkoztam, viszont találkoztam egy füves sráccal, aki le akart húzni cigire. Nem adtam neki, mert gondoltam, hogy akkor hátha vinni akar a barátainak is, de én hülye, megkérdeztem tőle, hogy milyen utcában vagyok. Kb. fél utca múlva, mikor kerestem az utcatáblákat utolért és felajánlotta, hogy segít megtalálni az utcát, amit keresek. Gondoltam, hogy a főúton maradunk, így nem lesz para, de rohadtul nem így volt. Lefordultunk az első kisutcában és elkezdett játszani egy kis bicskával. Meg kérdeztem tőle, hogy mégis mi a funkciója és mikor elmagyarázta, akkor már sejtettem, hogy a srác csak gyökér és nem veszélyes.  Mivel nem igazán beszélt angolul, így leginkább csak én beszéltem, ő meg dadogott, de azért folyamatosan néztem a hátam mögé, meg azt, hogy ki jön szembe. Egy idő után adtam neki két száll cigit, hátha egyből a cimborája lehetek, és tényleg oda visz, ahova menni akarok és végül így is lett. A buli egyébként fasza volt. Kb. 30 ember jelent meg egy 3 szobás lakásba. Mindenki eleget ivott, ahhoz, hogy társalogjon akár angolul is. Kiderült, hogy egy csomó Erasmusos megy a hétvégén Budapestre, csak a Fridge miatt. Az egyik hülye spanyol csak kirándulni menne Budapestre, de leugrana egy napra Pécsre is, mert ott vannak a haverjai, hasonló programmal. Mondtam neki, hogy egy kúrva nagy faszság, de spanyolok, úgyhogy nekik mindegy. Azt nem igazán akarom részletezni, hogy hány emberrel és miről beszélgettem, mert leginkább felületes dolgok voltak. Azaz az egyik spanyol lány mondott egy érdekes dolgot arról, hogy Spanyolországban igaziból 3 különféle mentalitású spanyol él, helytől függően. Számomra egyértelmű volt az elején, hogy a bulinak a rendőrség fog véget vetni. Elsőre csak a szomszéd csöngetett, ő elvileg egész normális volt, tehát nem is vették komolyan. Másodiknak a rendőrség, kb. fél 1 körül, úgyhogy hirtelen rohadt nagy csönd lett és kb. 10 perc alatt már mindenki az utcán volt. Egyébként a rendőrök itt is úgy működnek ilyen esetben, mint otthon. Elsőre figyelmeztetés, másodikra bírság, de ez szerintem így korrekt. Mondjuk nyílván ezt is embere válogatja, de én eddig csak ilyennel találkoztam. Mivel a társaság 3 felé akart menni, így nekem beugrott, hogy ők spanyolok, sokan vannak és ez nem túl pozitív tervezés szempontjából, ígyhát inkább hazamentem.

Szombaton már két napja nem zuhanyoztam, úgyhogy szóltam a francia csoporttársaimnak, hogy ha lehet, átugranék letusolni. Ott megbeszéltük, hogy este megyünk bulizni, főleg mert volt két vendégük, akiket nyílván nem csak a város látványosságai érdekeltek. Délután betoppant egy forma a lakásba, aki azt mondta, hogy megnézné a bojlert. Szerencsétlenségemre csak én voltam itthon és a forma egész jól beszélt németül, úgyhogy sajnos meg is értettem. Kiderült, hogy a házinéni küldött egy fószert, akinek lövése sincs a dolgokról, azaz kb. annyi, hogy neki is van otthon ilyen. Kiderült, hogy küldött egy telefonszámot, akit felhívhatott volna a néni csak nyílván nem akart fizetni. Ezen az egészen rendesen felbasztam magam, de nyomatékosan megkértem az embert, hogy azért találjon ki valamit. Este a Popocafeban lett megbeszélve a találkozó, de mivel nem találtam ott senkit, így átmentem a Propagandába, ahol a többiek már javában ittak. Ez után elindultunk egy Rock kocsma szerűségbe, ami annyira tömve volt, hogy annyi embert engedtek be, amennyi kijött. Tehát tovább sétáltunk egy koktélbárba, ahol a 3 sörre még ittam egy jó wiskey-t. Nem voltam részeg, de eléggé kipihent és vidám voltam ahhoz, hogy táncoljak, így a többiekkel átmentünk egy szórakozó helyre, ahol 500 forintért beadtam a 2 pulcsimat és a kabátomat, majd felismertem, hogy ez olyan zene, amit rohadtul utálok és mivel erre a többiek is rájöttek 20 perc múlva leléptünk. Ezzel elköltöttem az összes pénzemet és kezdtem magam kicsit kényelmetlenül érezni. Visszamentünk a Rock kocsmához, ahol még mindig ugyan az volt a helyzet, így végül megkerestük a villamosunkat. Én hazamentem inkább, mert fél 4-kor már nem volt kedvem beugrani semmilyen buliba, főleg pénz nélkül, de abban nem vagyok biztos, hogy a többiek nem kerestek még valamit a lakásuk környékén. A franciák gyakran csinálnak ilyen spontán kocsmatúrákat.

Vasárnap még tanultam egy kicsit. Kettő körül megérkezett a házi néni. Hozott nekünk egy porszívót. Bemutatkoztam neki, hogy ki vagyok, majd megkérdezte, hogy elégedett vagyok-e angolul. Gyorsan elmondtam neki 3 mondatba, hogy milyen elégedett vagyok a fűtéssel és, hogy reméltem a gyorsabb reakciót a problémára. Természetesen egy szót nem értett az egészből, úgyhogy rájöttem, hogy semmit nem érek a problémákkal. Tagolva elkezdtem megérdeklődni, hogy mégis mikor szeretne szerelőt hívni és mi lett a tegnapi manussal. Szerencsére a tegnapi manus megmondta a nőnek, hogy hívjon szerelőt, úgyhogy elvileg hétfőn már jön valaki, remélem olyan lesz, aki ért a dolgokhoz.

Az estémről még nem tudok írni, mert még hátra van egy salsa klub, de ha történik valami izgalmas, akkor megírom legközelebb.   

 

Szólj hozzá!

Hiánypótlás

2011.10.31. 14:49 dr.feketeleves

 Ismét itt vagyok! Kicsit megcsúsztam, mivel a hétvégén vendégem volt, de most megpróbálom leírni a hetemet.

Hétfőn cseh órával kezdtem. Előadást kellett tartani magunkról csehül, teljesen alap mondatokból összerakva. A pár mondatos monológ után pár kérdést kellett feltenni, annak érdekében, hogy meg tudjuk, mennyire volt érthető a többiek számára a bemutatkozó. Én voltam az első előadó, úgyhogy még nem volt viszonyítási alapom. Arra a kérdésre, hogy van e macskám valaki belökte, hogy kutyám van, ami igaz, viszont csak a húgomról beszéltem. Estére kiderült, hogy a barátnőm tuttira meglátogat a hétvégén, aminek nagyon örültem, csak a szobatársamnak nem tudtam szólni, hogy készüljön úgy. A hír megünneplésére természetesen a Propagandában került sor. A többiekkel megbeszéltük, hogy megállunk 2 sörnél, mivel másnap dogát írok és mindenkinek korán lesz órája. Természetesen a 2-ből 4 lett a koránból meg fél éjfél. Az este folyamán beszélgettem a 28 éves osztrák csoporttársunkkal, aki 29-30 évesen fogja megkapni az alapszakos diplomát és egész jó esélyeket lát rá, hogy ezzel állást is szerezzen. Eddig egyébként nővérként dolgozott, csak arra gondolt, hogy jól jön még egy papír. Egy idő után átváltottak a körülöttem levők vizsgás, sulis témákra, így átültem a spanyolokhoz. Az egyik spanyol lány, akinek ellopták a pénztárcáját megerősített abban a tudatomban, hogy ha turista vagy, akkor kúrvára leszarja a helyi hatóság, hogy mid veszett el. Azt aláírom, hogy egy pénztárcán nehéz segíteni, de mondjuk a szobatársam laptopja az érdekesebb sztori. A tolvaj meglett, viszont a laptopnak meg a kártérítésnek lábakelt. Mivel a spanyolok Berlinbe készültek a hétvégén, így odaült hozzánk Linda (a német lány), akivel egyébként szeretek beszélgetni, főleg ha nincs valami gondja, ami ritkán esik meg. Most épp kifogta a csípős Beherovkát, amitől negyed órán keresztül szenvedett.

Kedden megint hosszú napunk volt. 6 tanórára kellett beülnünk. Észrevettem, hogy ez a gimnáziumban semmit nem jelentett, de utána, meg főképpen itt teljesen elszoktam ettől. EU-val kezdtünk, amiről kiderült, hogy zh szerűséget írunk. Természetesen egy szót nem tanultam, de a kifejtős kérdést sem nagyon értettem, ígyhát nem is zavartattam magam rajta túlságosan. A hetemet úgyis az angol tanulással töltöttem, ígyhát azt a zh-t akartam jól megírni. Sajnos ez sem sikerült, a nyelvi és tudásbeli hiányosságok miatt, bár főként az első dominált itt. Elszántam magam, hogy kicsit jobban ráfekszem az angolra, bár ez a hét második felében nem teljesült. Sok ideje az első este, hogy nem volt programom estére. Egy páran hívtak a nation2nation partyba, de az előző két héten rohadtul elment tőle a kedvem, más programot pedig nem találtam. Szerencsére egész jól ment a netem, így megnéztem a „Casino” című filmet, ami a maffia és a szerencsejáték és egyéb kapcsolatokat mutatta be a régi Vegasban.

Szerdán végre megjött a válasz az utazási irodától, így nekiálltam kidolgozni őket és átnézegetni az ajánlott weblapokat. A legnehezebb a cseh turizmus lapja volt, mivel nem találtam meg az angol lehetőséget, így a google fordítóval szenvedtem egy darabig, de végül feladtam. Még az esti buli előtt meg kellett beszélnem a szüleimmel, hogy mire lenne szükségem otthonról (csak a legfontosabbak: magyar pálinka, Gyulai, Sopiane, Piros Pöttyös). Ennek mondjuk egy részét elosztogatom a csoporttársaimnak, de nyílván van, ami nekem is jól jön. Végül kilenc körül odaértem a technikus suli nemzetközis, prezentációs bulijára. Sajnos most a kaja, piakóstolásról lecsúsztam, de a prezikről nem maradtam le. Argentína, Venezuela és Peru mutatkozott be. Argentína a focira fektetett nagy hangsúlyt, Peru pedig természetesen a tájakra. Venezuela mindenre büszke volt és nagyon jó országnak mutatták be a sajátjukat. És nekik volt a legmókásabb táncos versenyük is. Ettől függetlenül a venezuelai srác, arra a kérdésemre, hogy szeret-e ott lakni, nem adott egyértelműen helyeslő választ. Viszont egy szilvesztert ki kéne ott próbálni. A prezentációk után a fél társaság megint lelépett, viszont a hely sokkal kisebb volt, így bőven elég volt a társaság egy kis bulizásra. A szórakozást egy viszonylag idegen társaságba kezdtem. Egyszer csak középre került egy asztal, úgyhogy asztalon táncolással folytattam. Ez után beszélgettem csehekkel, akik szerint a Gambius a legjobb sör náluk. Kóstoltam Beherovkát egy szlovén sráccal, de rájöttem, hogy miért nem tettem ezt meg eddig. Végül szép lassan eltűnt az összes ember, akit jobban ismerek, így én is hazamentem 1 óra környékén.

Csütörtök reggel végre találkoztam a szobatársammal, így szóltam neki, hogy péntektől, hétfőig vendégem van. Azt már megbeszéltük, hogy az önmegtartóztatással kapcsolatos kultúránk lényegesen különbözik, így mondta, hogy megpróbál a barátainál aludni, de nem biztos benne, hogy megoldható. Ez természetesen nem volt túl jó hír, de ezt tetőzte a délután érkező asszisztens, aki bejelentette, hogy pénteken lehet, hogy lesz még egy fő a szobánkban. Ezzel a hírrel még gyorsan kiidegeltem a barátnőmet is, de nyílván nem csináltunk a hírből túl nagy gondot. Délután sikeresen befejeztem a Prága turizmusáról írt beadandómat. Az estét nem akartam túl hosszúra nyújtani, mivel másnap 6-ra kellett kimennem a buszpályaudvarra a barátnőm elé. Ezen okból kifolyólag korán kezdtem az estét. Találkoztam egy cseh lánnyal, akivel gondoltam, hogy iszom egy teát és beszélgetünk a világ nagy dolgairól, ennek ellenére boroztunk és sokkal közvetlenebb témákról beszéltünk. Végül eljött velem a salsa órára is, amin szintén nem vettünk túl sok használható figurát.  Az utána levő bulira a cseh lány már nem jött velünk, így hozzácsapódtam egy másik cseh bandához. A salsa buli most sokkal inkább regatonos, meg merengés volt. A terem is kisebb volt, mint a múltheti, úgyhogy táncolni nem nagyon volt kedvem. Ettől függetlenül rengeteget táncoltam, mivel az elején felkértem egy cseh lányt, akinek bejött, hogy ismerek egy pár lépést és „furcsa” figurákat is tudok, ígyhát vele táncolgattam. Aztán mikor lelépett levegőzni, kicsit kifújtam magam. Nekiálltam dumálni egy Brazil sráccal, aki arról akart meggyőzni, hogy a 3 külön országba, 5 gyerek, az nem a mentalitásnak köszönhető, mert bármikor megeshet. Igazából rohadt jól kijöttünk a sráccal, de egyszer csak megjelent egy másik lány, aki berángatott bachátázni, úgyhogy el kellett köszönnöm. A srác lelépett, úgyhogy innentől kezdve megállás nélkül táncolgattam, mindenféle furcsa zenére. Fél 2 felé megfűztem a lányt, akivel beszélgettem odafelé, hogy lépjünk le. A bejáratnál összefutottunk még egy pár emberrel a tanfolyamról, akik tovább akartak menni, bulizni máshová, de erre csak minimálisan hajlottam, ezért inkább a hazautat választottam. Szerencsére a cseh lány is, akiről a félórás várakozás alatt kiderült, hogy orosz. Ide felvételizett Prágába. Egy éven keresztül tanulta a nyelvet és úgy érzi, hogy Oroszország nem áll túl jól anyagilag, ami engem megdöbbentett, bár sosem olvastam semmit a gazdaságukról. Megbeszéltem a lánnyal, hogy töltsünk együtt több időt, mivel nem bírja a dohányfüstöt, így nekem is egészségemre válna a társasága. A gond az volt, hogy elfelejtettem elkérni a számát és közben megérkezett a villamosa. A rövid esti programom végül a héten a leghosszabbra sikeredett.

Sikerült 3-tól 5-ig aludnom, tehát nem voltam túl fitt, mikor kimentem asszonypajtás elé, de ő sem aludhatott túl sokat. Az első programunk tehát az alvás volt. Ez után kitaláltam, hogy várost nézünk, de mivel egész szép időnk volt, így felmentünk a helyi Eiffel-toronyba. A gond az volt, hogy fogalmam sem volt arról, hogy jutunk oda, így elég sok kerülőt tettünk, mire eljutottunk a toronyig. A torony egy dombtetőn állt és csak gyalog lehetett megközelíteni, tehát egy külön tortúra volt a két pesti gyereknek a dombra mászás. A következő problémát az okozta, hogy tériszonyom van és megláttam a torony felépítését. A középső tartóhenger körül vezető lépcsőn kellett felgyalogolni a kilátó részbe, ami a legnagyobb szívás, ha ilyen problémákkal küzdesz. Természetesen erőt vettem magamon és felmentem a kilátó részbe, ami egyébként még mozgott is. A kilátás egyébként szép volt, de ködös volt a város, így a város határait már nem láttuk. Visszafelé lesétáltunk a Campa-sziget felé, a Károly-hídon át az Óváros térig. Ott nekiálltunk éttermet keresni. Még hétfő éjszaka elmentünk egy hely előtt, ahol volt valami speciális sör, így megpróbáltam emlékezetből odatalálni. Másodszori nekifutásra sikerült is, de a napvégére már ez a partneremnek is megszokott volt, hogy elsőre semmi sincs ott, ahol én gondolom. Az étterem szerintem nagyon jó választás volt, mivel gyertyát gyújtottunk az asztalnál, fasza dekoráció volt, élőzene és finom étel (bár megint nem olyan lett, amire étlap alapján gondoltam, de jó volt). Ez után megnéztük az órajátékot a főtéren, majd hazamentünk. Mivel viszonylag korán hazaértünk, így még megnéztük a „Viharsziget” című filmet, azaz megnéztük volna, de három óra alatt, egy órát sikerült lejátszanunk, így inkább reggel fejeztük be.

Szombaton sem keltünk túl korán, de a túránkhoz elegendő időnk volt. Végig sétáltunk a várban és lementünk a pisilő szobrokhoz is. Mivel elfáradtunk, így megpihentünk az egyik (szerintem) leghíresebb kocsmába, ahol magadnak csapolhatod a sört,(ha foglalsz asztalt). Az utunkat a zsidónegyeden keresztül folytattuk a köztársaság teréig, ahol megálltunk ebédelni (5 körül). Ez után hazamentünk. Az esti buli előtt bekapcsoltunk egy filmet, amivel ismét nem jártunk szerencsével, így aludtunk egy órát. Mivel nem egyedül voltam, így kicsit elővigyázatosabban körbeérdeklődtem az embereket arról, hogy hol találkozunk pontosan (tanulva a fél-egy órás kocsmakereséseimből). A kocsmát elsőre megtaláltam, viszont csak egy csoporttárssal találkoztunk ott, aki mondta, hogy a többiek bizony nincsenek ott. A kocsmába igaziból hely sem volt, de szép sorba befutott még vagy 5 ember, így nekiálltunk informálódni a többiektől, hogy hol vannak. Kis kerülővel a „szex múzeum” előtt találkoztunk az egyik társunkkal, aki megmutatta, hogy hol a kocsma. Nagyon sokan voltunk, így elég szűken fértünk el. Sajnos a társaság unalmasabb részén találtunk helyet, mozgásterünk pedig nem sok volt, így csak iszogattunk. Amikor megjöttek az osztrákok is, odamentem az asztalukhoz egy kicsit. Mikor odanéztem a barátnőmre akkor pont beszélgetett, így gondoltam, hogy ráérek visszamenni. Két perc múlva jött az egyik német lányka, hogy menjek vissza a barátnőmhöz, mert ez nem kóser, hogy egyedül hagyom. Visszamentem hozzá és utána együtt visszamentünk az osztrákokhoz. Ott már felszabadultabb volt a légkör, megérkeztek az első ingyen piák, a többiek táncoltak. Nem sokára átmentünk a szórakozó helyre. Az eredeti hely belépős volt és nem túl szimpatikus, így átmentünk egy ingyenes buliba. Ez az a szórakozóhely volt, ahol első este megfáztam és azóta sem vagyok teljesen egészséges.  Mivel sem a barátnőm, sem én nem nézünk ki túl idősnek, így kétszer is ellenőrizték a személyinket. A buliban csak néhány ember volt beöltözve valaminek és tőlünk is csak azok, akik lelopkodták a dekorációt a kocsmából. Az elején táncolgattunk, aztán mivel asszony megunta a zenét, ezért leültem vele. Egy darabig még próbálkoztam bevonni a társaságba, de végül leléptünk. Otthon megvacsoráztunk hajnal 2 körül. Ez nálunk megszokott, bár otthon ilyenkor már csak fagyit eszünk, de sajnos azt nem tudtam prezentálni.

Vasárnapra már csak a Vencel tér volt napirenden, amit igaziból a buli alkalmával már megnéztünk közösen. Előző nap láttunk egy képeslapot, amin volt egy aranyos házacska, meg egy szökőkút is, amiket még én sem láttam sosem, így elindultunk ezek felkeresésére. Szerencsére mindkettőre volt tippem, hogy hol fogjuk megtalálni, így elindultunk először a házikó felé. A tőlem 3 percre lévő parkon sétáltunk keresztül, ami nagyon szép volt, így az őszi színeivel. A park felétől folyamatos rálátásunk volt a városra, így gyakran megálltunk fotózni, meg nézelődni. Szerencsére az idő is szép volt, így egész messzire el lehetett látni. Ez mondjuk arra volt jó, hogy a szökőkút helyével kapcsolatban egy kicsit megkavarodtam. Sikeresen megtaláltuk a házat és elindultunk a Vencel tér felé. Természetesen ismét eltévedtem, de út közben megálltunk képeslapokat nézegetni, hátha legalább ott megtaláljuk a szökőkutat. Megkérdezni nem tudtuk, mivel egyikünk sem jegyezte meg a tervező nevét. Végül találtunk a szökőkúthoz túrát, amit cirill betűkkel reklámoztak, megkérdeztünk magyarokat, akik valószínűleg hülyének néztek minket és egy helyi újságosnál is megpróbáltuk képeslap alapján megtudni, hogy merre menjünk, de nem jártunk sikerrel. Végül elmentünk oda, ami az első tippem volt, négy megállóra a lakásomtól. A szökőkút ott volt valószínűleg, viszont nem találkoztunk senkivel, aki elmondhatná, hogy hogyan látogathatjuk. A kasszánál találtunk egy kivetítőt, ahol csehül vázolták a programlehetőségeket a szökőkútnál. Valószínűleg ezt a kutat, ilyen táncos előadások mellé kapcsolják be. A gond az volt, hogy nyolckor kezdődött az első előadás, viszont az óraátállítás miatt, még csak fél 6 volt és ennek ellenére nagyon hideg, ezért inkább megvacsoráztunk és hazamentünk. Itt még nem ért véget a napunk, mivel este lementünk egy salsabuliba. Az okot nem igazán tudom, de senki sem kérte fel a barátnőmet, én meg ezért csak vele táncoltam, de nekem ez így is teljesen megfelelt. A tánctéren találkoztunk Góliáttal, akit nem így hívtak valószínűleg, de kibaszott magas volt (a srác feje, elérte a következő szint alját). Rájöttem, hogy még mindig a barátnőmmel a legjobb bachatazni és vele salsáztam a legjobbat mióta itt vagyok. Az egyetlen dolog, ami zavar, hogy ő neki nem elég a tánctudásom (mondjuk ezen, jelen pillanatban nem tudok, azaz annyiért-amennyiért lehetne, nem akarok javítani).

Szerencsére a hétvégét megúsztuk új szobatárs nélkül és a másik sráccal is csak szombat éjszaka találkoztunk. A hétvégén végre annyit beszéltem magyarul, amennyit tudtam, ettem egy jót, megkaptam a szeretet dózisomat a következő másfél hónapra és jól szórakoztam. Így egyenlőre kipipálhatok egy pár dolgot a hiányérzeteim közöl! 

Szólj hozzá! · 1 trackback

Zsúfolt hét

2011.10.24. 00:23 dr.feketeleves

Sziasztok! Megint eltelt egy újabb hét. Komolyabban elkezdtem foglalkozni az angol tanulással, mert vészesen közeledik a keddi zh. szerűségem. Erről természetesen nem fogok nektek részletesen beszámolni, mert gondolom senkit nem érdekel, hogy mennyire szar a nyelvtudásom gazdasági téren. Inkább kezdem a hetet az elején, ahogy eddig tettem.

Hétfőn bementem cseh kezdőre. Most sikerült megoldanom késé nélkül, sőt még a leckémet is meg tudtam írni, mielőtt a tanár elkezdte volna az órát. Igazán semmi lényeges nem történt azon kívül, hogy kaptunk egy 15 mondatos leckét, amit magunkról kell írni, majd elmondani az osztály és a tanár kamerája előtt. Estére végre felébredt az osztályom és lementünk a Propagandába. Beszélgettem egy francia bártenderrel, aki azt állította, hogy 14 euroért adják a sört (amit nem hiszek el). Kiderült a berlini szórakozóhelyről, amit a hétvégén meglátogattunk, hogy az specializálódott leginkább turistákra (ahhoz képest eléggé olcsó volt). Valahogy sikerült bekerülnöm a helyi buliszervező asztalához, akivel sajnos nem sikerült sokat beszélnem, mert 2 perc után elkezdte reklámozni a buliját mindenkinek körülöttünk. Végül 1 körül hazaértem, nagy meglepetésemre volt fűtés. A radiátoron igaziból több fokozat is szerepel, de csak az elzárás és a maximum érzékelhető, de ettől független egész pozitív belépni a meleg lakásba.

Kedden EU órával kezdtünk. A tanár kicsit elcsúszott az anyaggal, amiért nem szóltunk, mert többeknek nem volt világos az előző órai levezetés. A második órán már szóltunk, mert az Európai Parlament felépítése már elsőre is nagyon unalmas volt és akkor a tanár is észbe kapott, hogy rossz anyagot próbált leadni. Szerintem egyébként egy percet nem készül az óráira, valószínűleg ezért olyan összeszedetlen. Az estét az osztrákoknál kezdtük egy kis iszogatással. Kiderült, hogy másnap átköltöznek egy másik lakásba, ahol külön hálószobájuk lesz, mert így az egyikük a nappaliban aludt. Az egyik osztálytársam barátjával megkóstoltattam a maradék magyar pálinkát. Őt azért említeném meg, mert ő az első külföldi, aki azt mondja, hogy nem annyira erős. Mondjuk, valószínűleg gyakran megfordul kocsmákba, mert állítólag látott olyat, aki 4 másodperc alatt megivott fél liter sört. Ez után egy páran elmentünk Nation2nation partyra, amire azért sikerült engem megfűzni, mert valami különleges szórakozóhelyen lett megrendezve. A belépésnél megint elcsaltam 250 forintot, azzal hogy kamuztam a sulimról. Ezt a pénzt viszont a ruhatárnál le is rántották rólam, ahol ruhadarabonként szedték be ezt az összeget. A szórakozóhely egyébként tényleg nagyon király volt. A bejárattól lifttel mehettél fel az első szintre, ahol kajálda és bár volt, onnan lépcsőn a tánctérre, a tánctérről tovább fel ilyen lelátó szerűségre. Az épület oldalfala üvegből volt, úgyhogy ha nem akartál megfagyni a külső erkélyen belülről is ráláttál az egész Vencel térre. A buli egyébként megint szar volt. Volt egy kis olasz prezentáció, ami nem volt valami sokatmondó, de legalább szórakoztató volt. A többiek hamar bepunnyadtak. Én egy kicsit dumálgattam egy német lánnyal, de annyira szarul volt, hogy ő is hamar lelépett. Idő közben pedig annyian lettek, hogy megint nem lehetett kényelmesen táncolni a zenére, így leléptem én is. Valószínűleg bennem van a hiba, mert az utánam érkező technikus sulisok hajnal hatig danceltek.

Szerdán elment a napom az angolozással, úgyhogy még az időt sem figyeltem, így végül nem mentem el segíteni az osztrákok átköltöztetésében. Igazából tudtam, hogy elegen lesznek így is, úgyhogy nem volt miatta bűntudatom. A gáz az volt, hogy nem tudtam magamról életjelet adni, mert a telómról lemerült a pénz. A vicces az, hogy minden hívás után küld egy értesítőt, hogy mennyit beszéltem le és mennyi maradt a kártyámon, viszont az sms díjat sehol sem számolja, így elsőre fel sem fogtam, hogy 50 koronából, miért nem tudok 3 koronás hívást indítani. Igaziból az esti program a helyi BME-nek a nemzetközi prezentációs bulija volt. A villamost sikerült megnéznem, viszont rossz helyen szálltam le elsőnek, de végül megtaláltam a helyet második nekifutásra. A belépő ingyen volt és a ruhatárnál sem volt lehúzás. Az ajtónál díszes ruhákba öltözött ázsiai erasmus diákok köszöntöttek tombolaosztással, arcra festéssel. Beljebb kínai írást nézhettél, különböző italokat és ételeket próbálhattál ki. A prezentációkat Kína, Taiwan és Dél-Korea csinálta. Az országokról videókat nézhettünk egy mozivászon méretű kivetítőn, a színpadon pedig kínai írásversenyt, koreai kakasviadalozást és taiwan-i táncot nézhettünk, amikbe a többieket is bevonták. A prezikből így röviden azt szűrtem le, hogy Kína büszke a gazdaságára és az emberek egészségi állapotára,Taiwan a gyönyörű tájaira, Korea meg szimplán a kultúrájukra. A bemutatók után az emberek nagyrésze lelépett. A buli inkább üres volt, mint zsúfolt a közgázbulikkal ellentétben. Nekiálltam beszélgetni egy dekorációt tanuló cseh lánnyal, aki szerint nehéz munkát találni Prágán kívül, az ő szakmájában pedig a fővároson belül is. Megismerkedtem egy szlovák sráccal, aki egész jól beszélt magyarul, csehül, németül, angolul, állítása szerint még franciául, olaszul, portugálul és oroszul is, ezen felül az anyanyelve szlovák volt.  Aki tudja, hogy ezt hogyan kell csinálni az árulja el nekem a titkot, mert én is mindenkivel a saját nyelvén szeretnék beszélni. Később csatlakoztam egy pár emberhez a múltheti tánc utáni kocsmázásról. A francia lányt, aki azért utazott haza másnap, hogy barátságot kössön az exével, megpróbáltam meggyőzni, hogy ez hülyeség. Ezen kívül táncolgattunk, iszogattunk egy kicsit. Aztán 2 körül elindultunk haza. Szerencsére a német srác jött velem, így megtaláltam a villamosmegállót. Valószínűleg egyedül kicsit nagyobb kerülőt tettem volna meg.

Csütörtökön ebéd után bementem a plázába feltölteni a telefonomat. Gondoltam nem kísérletezek telefon kártya vétellel, így bementem az első vodafone üzletbe, ahol sikerült megoldani ezt a problémát. Este lementem megint a kezdő salsára, ahol még mindig nem jutottunk tovább, főleg, hogy a társaság 70 %-ban lecserélődött. Sikerült táncolnom egy aranyos cseh lánnyal, akivel egy szót nem tudtam beszélni, mivel csak csehül tudott. Megkérdeztem végre a tánctanárt, hogy mégis milyen stílusú salsát tanulunk, mivel a kubai zenéket és mozdulat neveket, nem tudtam összerakni a New Yorkos lépésekkel. Kiderült, hogy mi európaiak nehezen fogjuk fel a kubai salsát, így egyszerűbb new york-i alapokkal kezdenünk. Szerintem ez egy faszság.  Az óra után lementünk egy salsa buliban. Út közben beszélgettem egy Sima nevezetű litván lánnyal, aki poénból a saját nyelvét tanítja a cseheknek. Ezen kívül beszéltem egy sváb német sráccal, aki Magyarországon kezdte az óvodát, majd olyan 6 évesen elköltöztek Németországba. Az mondta, hogy a magyar nyelvet pillanatok alatt elfelejtette. Velem próbált beszélni pár szót, de nagyon nehezen értettem, meg ezzel kiközösítettük a másik német lánykát, így áttértünk inkább a német társalgásra. Ez is vicces volt, főleg mert a német lánynak nehezére esett németül beszélni és nem angolul. A buli egy darabig egész jó volt, bár a korosztály idősebb volt, akikkel meg mi mentünk nem tudtak táncolni. Elsőre sikerült táncolnom egy csodaszép cseh nővel, aki dupla annyit lépett, mint én, később kiderült, hogy ez nem egyedi dolog itt. Nyílván a tapasztaltabb táncosoknak ez nem kihívás, de engem rendesen megizzasztott az, hogy kövessem. Nagynehezen, sikerült felkérnem Simát, aki nagyon jól táncolt, csak hasonló problémáim voltak a vezetéssel, mint az előző bulin. Ő a másik kezét ráadásul közvetlenül a melle alá tette, így mégkevésbé próbálkoztam kétkezes mozdulatokkal. Az estét egy összesimulós bachatával zártam egy csinos, de hiperaktív cseh lánnyal, majd hazamentem, hogy aludjak pár órát a pénteki sulim előtt.

Reggel időben felkeltem és bementem órára. Azt nem mondom, hogy teljesen fitt voltam, mivel az első órára ki kellett mennem, hogy felébresszem magam egy kis hideg vízzel. Az óra továbbra sem volt jó, de legalább megtanultam alatta azt a 120 angol szót, amit kiírogattam magamnak keddre. Az óra második felében elment az áram, így a tanár képtelen volt tovább magyarázni. Ezt nem igazán értettem, hisz amíg nem voltak ilyen kivetítők a sulikba, minden tanár táblánál tanított vagy a székéből, ő meg annak ellenére, hogy nálunk voltak a kinyomtatott diák, nem tudta kezelni a helyzetet. Este Dóri meghívott magához iszogatni és filmezni. Egyébként is eléggé képlékeny volt az esti programom, mivel az Erasmus buli egy kis clubba lett szervezve, ahová nem volt túlsok kedvem elmenni, ráadásul mindenki külön ment rá. Végül eldöntöttem, hogy kihagyom ezt a bulit, helyette megnéztem egy cseh művészfilmet (ami Dóri szerint saját filmművészetű volt). Egyébként a sztori nem volt rossz, ahhoz képest, hogy kicsit abszurd volt. Három sör hatására megfűztem magam, hogy elmegyek megnézni a Cross club nevezetű helyet, ahol goa, meg valami másik rettenet party volt. A hely nagyon feelinges volt. Egy roncstelepből lett összeállítva a dekoráció (azaz a falak, lépcsők,dj pult,bár, asztalok). A beugró kicsit húzós volt, de a bárpultnál rosszul adtak vissza, így visszanyertem a beugró 1/3-át. A helyet úgy kell elképzelni, hogy 3 emelet van, 2 tánctérrel, amire majd mindjárt visszatérek és pár ilyen kiülős rész. A kiülős részeknél minden asztalnál téptek az emberek, de a wc-ben lévő fecskendők arra utaltak, hogy itt mindent szart magukba nyomnak a fiatalok. A közönség javarésze egyébként furcsa kinézetű srácokból állt és egy pár nagyon elvont külsejű lányból. Hozzátenném a sztorihoz, hogy otthon eszembe nem jutna ilyen helyre lemenni, úgyhogy számomra ez egy teljesen új megdöbbentő élmény, ezen okból írok róla ilyen részletesen.  Ahogy ígértem beszélek kicsit a tánctérről is. Dóri nagyon akart táncolni, úgyhogy gondoltam bemegyek vele, hátha nem olyan szörnyű. Az igazat megvallva egy lépést nem táncoltam csak bámultam az embereket és fogtam a fejemet, hogy ilyen nincs. Következőt kell elképzelni, roncsokból kirakott villogókkal felszerelt dj pult, pörgős lemezlovassal, értékelhetetlen zenének nevezett valamivel. A közönség gimnasztika órai sorokban áll (szabályos sorokban, mindenki előre fordulva) és fásat játszanak (azaz jobbra-balra lépnek/dőlnek, és néha felteszik a kezüket). Egy-egy ember tényleg produkált valami tánchoz hasonlót, gondolom szertől függ a dolog. Ez a másfajta mozgás olyan volt, hogy szerintem 10 perc alatt kifulladsz tőle és nagyon hülyén néz ki. Miután megnéztük mindkét táncteret sikerült megfűznöm a többieket, hogy lépjünk le haza.

A vicces az volt, hogy fogalmam sem volt, hogy másnap mikor kéne felkelnem, hogy elérjem a többiekkel a Pilsenbe menő vonatot. Így beállítottam 10-re egy ébresztőt, így nem késtem le a déli találkozót. Mivel senki sem nézett vonatot vagy buszt, így egy órát vártunk a másfél órás utunkra. A 2,5 órás semmit tevést egy 20 perces forgolódás követte, annak érdekében, hogy mégis merre menjünk. Az első ijesztő dolog az volt, hogy a vonatpályaudvarra az volt kiírva, hogy „Dresden Bahnhof”, végül összeraktuk, hogy csak filmet forgatnak. Miután megkérdeztünk egy-két embert, hogy merre van a sörfőző sikerült megtalálnunk. Itt egy újabb órát tölthettünk el azzal, hogy vártunk az idegenvezetőre. Ez alatt elolvastam az infókat a városról, kiemelik a sörfőzőt, az állatkertet, a nemzeti parkot, a zsinagógát és az ország legmagasabb templomát, ami Pilsen főterén áll. A 2 órás túra egyébként egész jó volt és anyagilag is teljesen megérte. Busszal közlekedtünk az egymástól 50-150 m-re lévő épületek között. Először a sörtöltő és palackozót néztük meg. Itt 23 ember dolgozik és óránként több, mint 2000 üveg,doboz sört készítenek el. Ez után átmentünk a sörfőzőbe, ahol utazhattunk az ország legnagyobb és vélhetően leglassabb liftjével. Ez után megnézhettük a tartájokat, az alapanyagokat, a reklám filmet (miből készül, mitől jó…stb.). Kiderült, hogy a Pilsener és a Gambius sör között annyi a különbség, hogy az egyiknél a sörfőző procedúrát 2-szer a másiknál 3-szor végzik el. Az út végén lementünk a pincébe, ahol az előállított söröket tárolják hordókba, amíg el nem érik a megfelelő hőmérsékletet. Szerencsére az úthoz hozzátartozott 3 dl Pilsener kóstolása hordóból, ami szemvillanás nélkül 6 dl lett nálunk, bár majdnem elhagytuk az idegenvezető kislányt, de sajnos visszajött értünk. Az utunkat a főtér felé folytattuk. Sajnos a templom már zárva volt, így csak kívülről tudtuk megnézni, bár a többieket annyira nem izgatta belülről. Ez után bementünk egy étterembe, ahol megvacsorázhattunk. Valami sajttal töltött sülthusit ettem, ami jelen esetben nagyon jó választás volt. Vacsi után visszafutottunk a vonatállomásra, hogy elérjük a 21:10-es vonatot. Én már nagyon fáradt voltam, de az utat végigdumáltuk, így nem aludtam el. Természetesen megint új dolgokról informálódhattam a nagyvilággal kapcsolatban. A legmegdöbbentőbb az, hogy az országunknak mindenhol más neve van (nálunk: Magyarország, németeknél: Ungarn, angoloknál: Hungary, cseheknél: Mađar, Lengyeleknél valami egész más, amit nem tudtam megjegyezni…). Megvilágosodtam arról is, hogy miért mindig én viszem le a szemetet és miért nem tesznek a közért az égvilágon semmit a csehek. Még pénteken mondta a manager tanár, hogy a cseh az olyan népség, hogy megvárják, míg a probléma megoldódik valahogy. Ezt alá támasztotta a lengyel lány is, aki mondta, hogy náluk is csak ő takarít vagy tesz bármit a normálisabb együttélés érdekében. Beszéltünk a koreaiak konzervatív életviteléről is. A 22 éves Kaliforniában élő koreai srác nem meri bevallani otthon, hogy kocsmázik velünk és bulikba jár. Ezen kívül házasságon kívül nincs szex. 11 körül általában otthon vége a bulinak, de inkább azért mert bepunnyad a társaság, bár ebben is lehet valami kulturális hatás. És a hét legdurvább infóját is itt tudtam meg. A lengyel lány városkájában csak nyáron nő meg a turista forgalom. Ezért nyáron hírtelen mindennek felmegy az ára (városméretűen), majd a szezon végén visszaesik. (lehet, hogy ez a Balatonon is így megy, bár nem hiszem, ha tévedek, írjatok). Mikor hazaértem rájöttem, hogy nincs fűtés és meleg víz se, így csak bedőltem az ágyba éjfél körül és fel sem keltem fél 11-ig.

Reggel megpróbáltam valamit tenni a fűtés és melegvíz érdekében, aztán végül az egyik cseh srác visszakapcsolta a dolgokat. Kiderült, hogy valamiért pihentetni kellett, de remélem, ezt legközelebb nem 2 napra fogják tervezni.  A mai napomat ismét tanulással töltöttem. Javarészben angolt tanultam, de akárhányszor végig futom a 70 oldalt, mindig találok valami új szót, amiket valószínű eddig is megtaláltam, csak mindig hülyeséget dob ki rá a fordító. Este lementem megint salsázni. Eljött velem a török csoporttársnőm, de nem táncoltunk valami sokat, mivel más stílusú salsát tanult és a mozgása számomra kezelhetetlen volt (azaz nem a könnyen vezethető típus volt). Az este folyamán sikerült táncolnom egy tánctanárral is és egy angol tanárnővel, de sajnos meglépett mielőtt megkérhettem volna, hogy korrepetáljon. Mondjuk valószínűleg esélyem nem lett volna az ingyen órákra, mert a táncstílusommal nem vettem le a lábáról és az elmondásából elég felkapott tanár és egyébként sem értem volna vele sokat, ha csehül tanít angolt.

Röviden ennyit tudtam prezentálni a hetemről. Remélem azért érdekes volt. Egyébként, ha olvassátok a blogomat és tetszik vagy épp nem, akkor szívesen fogadom a megjegyzéseket itt vagy a facebookon ;)

Szólj hozzá!

Minden napra valami új

2011.10.17. 16:30 dr.feketeleves

 Sziasztok! Kicsit megkésve, de megírtam az újabb élménybeszámolómat. A késés oka az, hogy vasárnap későn értünk vissza Prágába a berlini útról és nagyon fáradt voltam. De kezdem inkább a hét elejével.

Hétfőn sikerült egy órát késnem a cseh kezdő szemináriumról. Ennek az volt az oka, hogy valamiért azt hittem, csak 10-től van órám, majd mikor beértem és mindenki mosolygott, rájöttem, hogy tévedtem. A csoporttársaim nagy része be volt punnyadva, mivel az előző hetet kicsit nehezen bírták a sok ivászattal együtt. Szerencsére találtam valakit közülük, aki lejött velem a Propagandába (ez elkerülhetetlen volt számomra, mivel be kellett fizetnem a berlini út második felét). Az elején 4 némettel voltunk ott, aztán hozzánk csapódott három fura kinézetű spanyol, úgyhogy neki álltunk spanyolul tanulni velük. Rajtuk kívül volt ott egy német párocska is, ahol a lányka aranyos volt, úgyhogy flörtölgettem vele, de egy idő után különültek a barátjával. Megtalálta az asztalunkat másik két német turista is, akik Berlinből jöttek. Ígyhát kikérdeztem őket, hogy mit kell megnéznünk és elkértem a nevüket, annak érdekében, hogy majd facebookon beszélünk. Végül elfelejtettem őket felvenni. Mivel másnap elég hosszú napom volt, megpróbáltam hamar hazaérni, így fél 2-re már otthon is voltam.

Kedden 10-től 5-ig bent ültem az európai integráció és a Gazdasági angol órámon. Kicsit már jobban értem az anyagot, így rájöttem, hogy az EU tanár össze-vissza kapkod a témákban. A gazdasági angol most is érdekes volt, a marketingről és a managementről tanultunk. Megbeszéltük, hogy kiből milyen főnök lenne és ki a manager típus. Én ezt a posztot bebuktam, mert nem nagyon tervezek előre, de nem bánom. Idő közben összeismerkedtem egy török lánnyal, akit megfűztem, hogy este jöjjön velem a nation2nation partyra. Össze is futottunk vele és egy másik török sráccal a csoportunkból. Kezdésként ittunk egy sört a kocsmában, közben beszéltünk arról, hogy melyik országban, milyen szintű a nyelvoktatás, milyen a török lányok mentalitása, kiderült, hogy világ szerte híres a Parlament nevű cigi, amit soha életembe nem láttam… Szóval ez a része jó volt az estének. Ez után nekiindultunk megkeresni a helyet. A gond az volt, hogy a megálló nevek nem stimmeltek a googleval, így kb. egy órát vett igénybe a fél órás út. Ez után még fél órát álltunk sorba bejutással és kabátletétellel, azért hogy utána nyomoroghassunk az elektronikus zenés tánctéren. Nekem nagyon nem jött be az egész, úgyhogy végül a spanyolokkal és az előző este megismert német sráccal leléptünk 2 körül, annak ellenére, hogy éjfélkor jutottunk be a helyre.

Szerdán nekiálltam angolt és csehet tanulni, ezzel elment az egész napom. Este nem mentem sehová, viszont a szobatársam véletlenül hazakerült. Beszélgettünk filmekről, zenéről, megkínált teával, meg ilyen Üzbegisztánból importált rágcsával (pisztácia, dió, mazsola, egyéb szárított bigyók). Kiderült, hogy 4 hónap alatt meg lehet tanulni csehül, na meg az is, hogy attól még, hogy nem tied a cég, vezető beosztásban minden nap bejárhatsz dolgozni. Nem irigylem a srácot.

Csütörtökön elkezdtem csinálni a prezentációmat üzleti angolra. Kitaláltam, hogy a Sziget fesztivál lesz a témám, ha már turizmust tanulok és nemzetközi szinten elismert magyar terméket mutathatok be. A prezentációnak természetesen nem értem a végére, mert egyszer csak azon kaptam magam, hogy eltelt a délután. Estére be volt ütemezve a másnapi útra való összecsomagolás, a vacsorázás és anyumékkal való skypolás. Hát ezt az egészet sikerült lerendeznem egy óra alatt, de nem is nagyon volt rá több időm, mert mentem salsa órára valami másik sulihoz. Sajnos csak azt sikerült kiderítenem, hogy van ilyen, azt nem, hogy hol pontosan. Azt tudtam, hogy hol van a sulinak a fő kolégiuma, úgyhogy elindultam oda, hátha ott van az óra is. Szerencsémre a koleszben, az első ember tudta, hogy mit keresek és mivel megígérte valakinek, hogy megnézi az órát, eljött velem. A srácról kiderült, hogy német, az iskoláról az, hogy olyan, mint nálunk a BME, a salsáról pedig az, hogy a helyi ISC rendezi. Ahogy azt sejtettem az óra kezdő volt, ezért folyamatosan párt cseréltem, még akkor is, amikor nem kellett. Táncoltam (szlovák, spanyol, valamilyen ázsiai, svéd, skót, idegesítő magyar, kanadai lánnyal). Vicces, hogy itt a bemutatkozáshoz a nemzetiséged is hozzá tartozik. A tánc után rádumáltam a német srácot, hogy igyunk meg egy sört (annak ellenére, hogy hamar haza akartam érni, a másnapi út miatt). Út közben felszedtünk egy francia és egy török lányt, annak érdekében, hogy tartsanak velünk. A kocsmába csatlakoztak hozzánk spanyolok is és egy mexikóival is beszélgettünk a Tequiláról. Az este alatt meghívattam magam a szerdai bulijukba. Minden szerdán különböző országok prezentálnak és ezt egy after party követi. Szerintem ebbe a suliba járhatott az a srác is, akinek a blogját olvastam Prágáról, mielőtt kijöttem volna. A kolesz egyébként eléggé végállomás központi tömegközlekedési szempontból, így az utolsó járatok éjfélkor indultak. Rábeszéltem a német srácot, hogy várja meg, amíg megiszom a sörömet, így lekéste a metróját. Ami annyira nem volt vészes számára, azt leszámítva, hogy negyed óra helyett háromnegyed órát utazhatott haza.

Péntek hajnali fél 8 körül elindultam a busz pályaudvarra, hogy megtaláljam a fél 9-es találkozó helyet a berlini úthoz. A pályaudvar úgy kell elképzelni, mint ami a népligetben van, csak 3-szor nagyobb. Számomra kicsit olyan beütése volt, mint egy reptérnek. Kb. 20 perc mászkálás után találtam egy térképet, amivel megtaláltam a találkozó pontot. Nagy meglepetésemre senkit nem ismertem, az előző napi kanadai táncpartneremen kívül. A buszon először megpróbáltam hátra ülni, mivel általában ott a legjobb a hangulat. Aztán végül beültem a kanadai lány mellé, mert rájöttem, hogy a csoport spanyolokból és franciákból áll. Lévén, hogy egyik nyelven sem beszélek, vegyes csoportot kellett keresnem. Ebből két opció volt, a kanadai lány a két argentin barátjával vagy négy „összenőtt” lányka. A buszúton megbeszéltük egymás országának a szépségeit. Beszéltünk a letelepedési engedélyekről, amit az argentinoknak nem igazán adtak meg még most sem. A pihenőben beszéltem a kísérő hölggyel, aki 6 nyelven beszélt és vagy 10-et megértett (sajnos a magyart pont nem). Kiderült, hogy ezeknek a programoknak semmiféle cégesített formája nincsen, csak pár Erasmus diák visszajött Prágába bulizni és bulikat szervezni. A lányról kiderült, hogy valami marketing tevékenységet folytat, tehát csak hobbiból szervezget utakat a külföldieknek. Kiderült, hogy Budapest a nem egyszerű esetek közé tartozik, mivel nehéz olyan helyet találni, ami olcsó is és be is fogad 50 embert. Kb. fél 3-ra érkeztünk meg a szállásunkra, tehát 5 órát utaztunk és közel 450 km-t. Ezt azért említem meg, mert térképen én 300-ra tippeltem volna maximum, úgyhogy nekem meglepő volt ez a hosszú út. A szálláson nem sokat töltöttünk el, mivel 4-tőlegy ingyenes idegenvezetés indult a Brandenburgi kaputól (persze az ingyen csak a nevében van benne). Ilyen szervezés itt is van Prágában. Egy idegenvezető egy pontról körbevisz a városban és a végén mindenkitől személyesen elköszön (jobb kézzel kezet fog, bal kezébe meg kéri az általad kitalált összeget). Ezt Berlinbe még megdobják egy kávézásos szünettel is. Szerintem ez a fajta idegenvezetés rendkívül jövedelmező és a turisták részére is hasznos. Mi a Brandenburgertől indultunk (amiről sikeresen lekéstük a tájékoztatót). Megnéztük a zsidó emlékművet, ami sok betontömbből áll, hullámzó padlózattal, aminek az az értelme, hogy a közepén vannak a legmagasabb oszlopok és ott állsz a legmélyebben, így ott tudod magad legmélyebben beleásni a megértésbe. Az emlékművel szemben hatalmas irodaház rengeteg áll, balra pedig a volt kommunista rész. Szürke lakóházak, szürke iroda ház, amiből a nácik után a szovjetek irányítottak, ami ma adóhivatalként működik. Az épülettel szemben Trabant múzeum van, Trabant limuzinnal és Trabant városnéző kocsikkal. Az utunk során elhaladtunk a helyi terror háza és a Checkpoint Charlie mellett is, ahol kommunista múzeum működik. Az út során áthaladtunk a Francia téren is, ahol az Opera két oldalán látható két látszólag ugyan olyan templom, voltunk a város könyvtáránál is, ami mellett a legkomolyabb egyetem áll. A túra út végén a Nemzeti Múzeumnál (rálátással a Berlini bazilikára) váltunk el egymástól. A többiek oda voltak azért, hogy üljünk be egy német étterembe, így elindultunk megkeresni, amit az idegenvezető ajánlott. Természetesen nem volt üres asztal péntek este 8-kor, így átmentünk egy másik helyre, ami akkorra már bezárt, így végül pizzát ettünk. Visszamentünk a szállásra, majd elindultunk egy Möbel Fabric (bútorkészítő) nevezetű szórakozóhelyre, amit nem találtunk meg. Francia csoporttal mentünk, de szerencsére mindig találtam valakit, akivel tudok beszélni. A keresgélés közben megkérdeztük a boltost, a helyi fiatalokat, a helyi erasmusosokat és a rendőrt is, de senki sem hallott a helyről, mondjuk nevéből ítélve nem is nagyon csodálkozom. Végül bementünk egy King-kong club nevezetű helyre, ahonnan 2 perc alatt ki is jöttünk, mivel hely sem volt és az emberekből is egy furcsább fajta volt ott.  

Szombaton elkísértem a lányokat a terror házhoz, ahol leváltam azzal, hogy majd szóljanak, hogy ha átmennek a kommunista múzeumba. Ez idő alatt sétáltam az irodaházas rengetegben és bementem a Berlini bazilikába is. A templomnak kicsit unalmas múzeumi része van, ami után fel lehetett menni a kupola külső részére. Itt be lehet látni az egész várost, azt kivéve, amit a TV torony eltakar. A templom aljában különböző uralkodók és családtagjaik sírja áll. A templom részben elcsíptem egy ingyenes németnyelvű idegenvezetést, így hozzájutottam olyan információkhoz, hogy egy bomba miatt 10 éven keresztül nem volt teteje az épületnek, ezenkívül kiderült a kupolán lévő tanteremnagyságú képekről, hogy nem festve vannak, hanem több millió mozaikból lettek kirakva. A templom egyébként reneszánsz és neobarokk stílusú és csodálatos díszített belsőtérrel rendelkezik. Ennek ellenére Luther szobra néz le ránk az oltár bal oldalán, amit nem egészen tudok hova tenni. Mivel a lányok elfelejtettek felhívni, nekem meg már nem volt kedvem múzeumozni, így elindultam a szállásra, amiről össz-vissz azt jegyeztem meg, hogy milyen metróállomás közelében van. Nagy koncentrálás és térképnézegetés közepette véletlenül sikerült megkérdeznem valakit arról, hogy milyen városban vagyunk, mikor csak az utcát akartam megtudni (Straße-Stadt). Végül közel fél órás mászkálás után megtaláltam a szállást. Ez után a szállás szomszédságában béreltem egy bringát, amivel bejártam újra Berlin nagy részét. Sikerült olyan helyre is eljutnom, ahol nem voltak turisták, viszont rosszarcú emberek, meg kúrvák az útszélén igen. Itt az első idős bácsit megkérdeztem, hogy hol vagyok, és hogyan jutok vissza a turista részbe. Kiderült, hogy idő közben átgurultam egy másik folyón, amin nem kellett volna, ezért tévedtem el. Végül három órás bringa út alatt sikerült megnéznem az előző napi túrán kívül a helyi szabadságszobrot, a Reistagot (ahol valamilyen gyülekezet szerűség volt), a Brandeburgi kapu előtt találkoztam maciknak és Miki egérnek öltözött emberekkel, sőt ingyen ölelést reklámozó hippikkel is, voltam az Alexander téren, és megnéztem a város legrégebbi templomát is, amit az 1200-as években építettek. Este elmentünk német étterembe, ami szerintem egy kocsma volt méteres sör specialitással, de volt mindenféle ételük is. Ez után iszogattunk a szálláson, majd elmentünk bulizni egy 7 termes helyre, amiből 3 volt tánc tér és kettő volt belőle értékelhető. Igaziból a társaság nem volt túl felszabadult, így folyton szenvedtek a zenén, meg a teremválasztáson, úgyhogy egy idő után nagyon untam. Egyébként viszonylag jó szórakozó hely volt, csinos táncos lányokkal és jó hangulatú dj-kel (ha valaki arra jár „Mátrix” club).

Vasárnap 3 óra alvás után 9 körül megreggeliztünk. A kanadai lány anyukájának a valamilyen businessében találkozott egy lánnyal, aki most kint él Berlinbe, így vele futottunk össze. Egyébként a lány szintén kanadai, az európai Erasmus programján szedett össze egy német srácot és így került ki Berlinbe. Egyébként azt mondja, hogy nehéz munkát találni, főleg ha külföldi vagy, de nagyon szereti a várost. Közösen megnéztük a Berlini falnak egy maradványát, amin igényes graffitik voltak. Ez után tettünk még egy utolsó város kört és ettünk helyi speciális hot-dogot, nyakbaakasztós bódés árustól. Végül felpattantunk a buszra 4-kor és negyed 10-re már Prágában is voltunk. Szerencsére az összes bolt bezárt addigra, így ehettem az első gyorskajáldába, ami megint pizza volt.

A hetemről ennyi. Berlinről nagyon sok képet csináltam, amit valószínű nem fogok feltenni a netre, mivel otthon hagytam a fényképezőhöz tartozó kábelt.  

Szólj hozzá!

körút az éjszakában

2011.10.10. 00:24 dr.feketeleves

 Eltelt egy újabb hét. Ez sem hozott túl sok változást az eddigiekhez képest. Kezdem észrevenni, hogy átállok a nappali alvásra és az esti életre. Ha suli van, ezt egy kicsit bonyolultabb megoldani, de szerencsére még mindig eléggé laza az órarendem.

Hétfőn pont egy sulis nap volt. Végre megvolt az első cseh órám, amin szerencsére nem törtem ki a nyelvemet, de nem egy egyszerű dolog ez. Az már biztos, hogy itt semmi sem azt jelenti, amire te gondolsz (stul, ami németül a szék itt az asztalt jelenti, a storm ami az áram, az a fa és a postelnek sincs semmi köze a postához, sokkal inkább az ágyhoz). Ráadásul ők is különbséget tesznek a hímnemű, nőnemű és semleges nemű tárgyak között, úgyhogy a nyelvtan valószínűleg ebből sem lesz az erősségem, hacsak nem gyakorlom valakivel.  Az estém délután 5-kor a Propagandában kezdődött, annak érdekében, hogy sorba állás nélkül befizethessem a jövő hétvégi Berlini utamat. Kicsit fura volt számomra, hogy ezt egy kocsmába intézem, de ez van. Végül 5-kor nem sikerült megoldanom a tranzakciót, mivel csak 6-kor nyitottak, így felmentem az osztrákokhoz vacsorázni. Mivel folyamatosan oltoma vegetáriánus srácot a salátái miatt, kaptam osztrák szalonnát a saláta helyett. Ez után 7-re visszamentünk a kocsmába, ahol befizettem az utamat és megittunk 5 sört. Normál esetben nem ittam volna ennyit, de a többiek meg voltak örülve, hogy csak 140 forint az első 100 sör, úgyhogy folyton hoztak egyet. Volt, hogy 3 sör volt előttem, miközben békésen beszélgettem egy román lánnyal a jazz szépségeiről. Igaziból végül elfogyasztottam mindent, amit elém raktak, viszont a következő kocsmába már nem tartottam a többiekkel, főleg azért mert másnap suli volt reggel.

Másnap 10 órára mentem be Európai integráció órára. Úgy éreztem, hogy sikerült magam eléggé kipihenni, de aztán rájöttem, hogy annyira mégsem vagyok toppon, hogy követni tudjam az óra menetét prezentáció nélkül és mondatonként számomra 3-5 idegen szóval. De minden esetre ez egy jó óra volt, már amennyit megértettem. Ez után rájöttem, hogy kicsit bezsúfoltam a napomat. Suli után ebéd, ebéd után röpi a parkban, ahol aludtam 20 percet, amíg vártam a többiekre. Nincs is jobb annál, amikor kifekszel a rétre, rágyújtasz egy cigire és arra ébredsz, hogy egy csikket szorongatsz és kutyák ugrálnak át fölötted. A röpi sima passzolgatásból állt, de egész jól elszórakoztunk este 6-ig. Estére megbeszéltünk egy iszogatásos és bulizós programot. Ez előtt sikerült beszélnem az üzbegisztáni szobatársammal (először mióta itt vagyok).  Beszélgettünk kicsit a srác munkájáról, a barátnőjéről, akit évente csak egyszer lát, meg sajnos rátértünk egymás vallására is. Engem nem igazán sikerült a hitemről faggatnia, mivel kijelentettem, hogy csak a halál, meg az adófizetés a biztos, a többiben nem tudom, mennyire higgyek.  Viszont én hülye beszéltem az ő vallásáról is és egy darabig nem reagáltam olyan dolgokra, hogy csak házasság után fekszik le a barátnőjével és számomra hasonló elképzelhetetlen dolgok. Azon a kijelentésén viszont megakadtam, hogy mindenki az lehet, ami lenni akar. Kérdőre is vontam, hogy mégis mi lesz azzal, akinek nincs elég kerete és elég jó környezete ahhoz, hogy feljebb lépjen. Végül abban egyeztünk meg, hogy igazam van, amitől végül nem kis lelkiismeret furdalásom lett. Ezek után lementünk egy kocsmába az osztálytársaimmal, ahonnan nem jutottunk tovább a szórakozóhelyre. A probléma az volt, hogy a társaság nagy része, annyira kicsapta magát, hogy másnap nem emlékezett a második kocsmára, ami közvetlen az első mellett volt. Végül 3-ra sikerült annyira összeszednie magát a társaságnak, hogy többen is eltudtak indulni saját lábukon, így végül én is hazajutottam( habár villamosra én sem mertem felszállni, így hát gyalogoltam vagy félórát).

Szerdán kitaláltam, hogy csinálok valami hasznosat is. Elkezdtem anyagot gyűjteni az otthoni földrajz órámra leadandó dolgozathoz anyagot. A téma „Prága, mint turisztikai desztináció”, amiről az interneten szinte csak útikönyveket vagy programajánlókat találtam. Így elmentem az egyik német csoporttársnőmmel könyvtárba, hogy hátha okosabb leszek. Amit megjegyeznék a lányról, hogy sohasem késik (azt mondják a többiek, hogy tipikus német), tehát meglepetésemre 15:00-kor megjelent a találkozó helyen, ahogy azt előtte megbeszéltük. Bementünk a könyvtárba, ahol mondták, hogycsak pecséttel kölcsönözhetünk, amit a város másik végén levő iskolánkban lehet elintézni, ahova ugye nem járunk túl sűrűn. Na nem baj, azért megnéztük, hogy mi a kínálat. Hosszas keresgélés után sem sikerült találnom a témámhoz használható irományt, így megkérdeztem a könyvtárost, aki egy térképet és egy 20 éves turist guide könyvet tudott felmutatni, úgyhogy rájöttem, hogy pecsétért sem megyek a suliba. Estére megbeszéltem a Spanyolokkal, hogy velük tartanék a Spain vs. Portugal partyba. Természetesen a srác nem hívott fel, hogy mikor hol találkozzunk, mondjuk előre volt egy ilyen sejtésem (mivel spanyol és pont leszar mindent). Végül elindultam egyedül a szórakozóhelyre. Ahogy leszálltam a villamosról, már hallottam, hogy énekelnek az utcán. Biztos voltam benne, hogy a spanyolok azok, így hát oda csapódtam hozzájuk. Szerencsétlenségemre, pont akkor unták meg az éneklést a fölöttünk levő házban lakók, így kaptunk egy vödör vizet a nyakunkba. Kitaláltam, hogy ezen az estén visszafogom az ivászatot, ami ott kezdődött, hogy az egyik spanyol megitatta velem a narancsléjét, amiben enyhén felfedezhető volt a vodka (ezek a déliek nagyon nem tudnak inni szerintem). Mikor lassított mellettünk az első rendőrautó, úgy gondolták, hogy itt az ideje a szórakozóhelyen folytatni az éjszakát. A hely egy rohadt nagy tánctérből, 2 bárból, egy erkélyből és egy 4 kanapés ülős részből állt. Lényeg, hogy szerencsére volt elég hely ahhoz, hogy ne tapossanak össze. Mielőtt bementünk a klubba, a srácok kikötötték, hogy én ma spanyol vagyok. Mondtam nekik, hogy benne vagyok, így az első adandó alkalommal leléptem táncolni három csinos portugál lánnyal. És hajnali 5-ig ott is maradtam velük. Természetesen nem sikerült visszafognom az alkoholfogyasztást, mert folyton leoltottak, ha nem volt sör a kezembe. A gáz az volt, hogy míg ők megittak egyet, nekem kettő is kijött volna, pedig nem vagyok egy gyors ivó.

Csütörtökön folytattam a földrajzhoz az anyaggyűjtést, sőt írtam is valamit, ami nagyon szar lett. Este összefutottam Dórival egy sörre a FAMU bárban. Szegény nagyon durván megfázott, úgyhogy nem beszéltünk túl sokat, mert folyton köhögött. Kitaláltam, hogy hazamegyek időben, mivel másnap órám volt az unalmasabbik fajtából, de ez a tervem végül nem jött össze. A FAMU bár után elköszöntem Dóritól és átmentem a Vencel térhez, ahol a sulistársak kocsmáztak. Vicces volt egy osztráktól megtudni, hogy otthon tüntetés volt (ugyan is nem nézek híreket, csak az árfolyamon látom, hogy gyengül a forint). A beszélgetés után csocsóztunk egyet. Szerencsére most a kevésbé bénább csapatba sikerült beállnom, úgyhogy nyertünk. Végül fél 2 körül elindultam hazafelé. A kocsmaajtóban majdnem visszafordultam, mivel kint esett az eső, nekem meg se ernyőm, se kapucnim nem volt, de szerencsémre közel volt a megálló és gyorsan jött a villamos. Másnap reggel időben sikerült felkelnem és elindulnom, ettől függetlenül késtem 10 percet, mert az eddig álltalam csodált közlekedésbe történtek váratlan fordulatok. A villamos megállóban 10 perc várakozás után (7 percenként jönnek a járatok), észrevettem, hogy a szembe sávban 5 villamos sorakozik egymás után. 20 percen belül sikerült átlendülni a problémán, ami még így is elég jó idő szerintem. A következő meglepő fordulat az volt, hogy a metrón arra ébredtem, hogy lekapcsolják a villanyt és angolul mondják be, hogy hagyjuk el a szerelvényt. Az első gondolatom az volt, hogy a végállomáson vagyok, de végül kiderült, hogy valami gebasz volt a szerelvénnyel és még jó helyen járok. Az órámat illetően, lehet jobb lett volna, ha inkább utazgatok, mert rohadt unalmas volt ismételten. Management óra volt, ahol különféle nagy embereknek a manager technikáját beszéltük át. Ez kb. olyan volt, mintha Janustól Radnótiig megbeszéltük volna, hogy ki mikor született és mi a legfőbb műve (egy-két mondatban). Délután muszáj volt aludnom egy kicsit, hogy rápihenjek az estére, amit akkor még nem tudtam, hogy megint hajnalig fog tartani. Dóri szólt 7-kor, hogy egy óra múlva a Károly-híd környékén találkozunk és Robi (a fotós gyerek a szigetről) szülinapját fogjuk ünnepelni, abban a kocsmában, ahol magadnak csapolhatod a sört, az asztaloknál levő csapokból. Dóri természetesen késett 15 percet, majd kijelentette, hogy a többiek bent ragadtak a FAMU bárba x időig. Mivel kint hideg volt és fogalmam sem volt róla, hogy hol a kocsma, így elindultunk mi is a többiekhez. Összeszedtük őket és elindultunk a másik kocsmába, ahol már kiadták a helyünket. A vicces az, hogy 40 percet késtünk és a helyünket már kiadták. Viszont az asztalért közel 4000 forintot, kellett letennie Robinak (ami lefogyasztható), 3 nappal a foglalt időpont előtt. A srác nem kicsit volt kiakadva, ennek ellenére átmentünk a szomszéd kocsmába, ahonnan szintén kidobtak minket, mivel szerintük nem volt elég hely 10 embernek. Végül bementünk egy 3. helyre, ami szinte üres volt, így szeretettel fogadtak minket. Ezt nem is csodálom, mivel alsóhangon mindenki ott hagyott 2000 forintot. Itt megismerkedtem egy francia lánnyal, akivel a cigitekerés előnyeiről beszéltünk, egy másikkal is, aki dokumentalizálja képek formájában a húga életét és persze megbeszéltük az élet nagy dolgait Robival (aktfotózás, lányok, sport). Miután eleget ittunk, kijelentették, hogy retro buli a további terv. Jó volt a társaság, úgyhogy velük mentem. A hely két híddal kijjebb volt és meglehetősen érdekes közönség táncolt, meglehetősen furán a 80-as, 90-es évek slágereire. Szerencsére Robit sem csalta a tánctérre a látvány, így elkezdtünk inni (olyan magyarosan sört felessel), közben beszélgettünk a buli eladhatóságáról és kielemeztük a klipeket is.   Hajnali kettő körül én már éreztem, hogy nem akarok többet inni, Robi meg annyira szét volt esve, hogy már nem érzett túl sok mindent, úgyhogy erőt vettem magamon és beálltam táncolni a többiekkel. Ez elég uncsi volt, úgyhogy leszólítottam egy lányt, hogy táncoljon velem valami páros szerűséget. Így közelebbről megnézve volt köztünk minimum 10 év, úgyhogy a tánc után inkább maradtam a saját bandánknál. Sajnos a hölgynek bejött a tánc, úgyhogy még kétszer odajött hozzám táncolgatni. Olyan 4 körül leléptek a többiek, viszont én maradtam, mert tudtam, hogy esélyem nincs hazajutni, mivel fogalmam sincs, merre jár bármi is. Szerencsére a francia lány, akiről kiderült, hogy közel lakunk egymáshoz ott maradt, így megtudtam kérdezni, hogy hogyan jutnék haza. Erre a pillanatra sokat kellett várnom, mert épp valami cseh barátjával romantikázott, de pofátlanul szétválasztottam őket. Sőt utána mondták, hogy jönnek velem. Hát nem villamossal mentem haza, hanem egy 1000 éves Volkswagen kisbusszal, amilyennel a munkásokat szokták szállítani a Moszkva térről. Egy élmény volt, mivel ilyenbe még sohasem ültem és még a fogaimból is kirázathattam a tömést a macskaköves úton.

Szombaton sem keltem fel túl korán. Mivel kedd környékén kiköltözött a cseh diáksrác, így a nap nagy részében nyugodtan tudok aludni vagy tanulni. Végre sikerült megírnom 5 oldalt az otthoni beadandómból. Sajnos kiderült időközben, hogy van egy 20 oldalas beadandóm is, a szívemhez kevésbé közel álló közgazdasági témából, de valahogy megoldom ezt is. A nagy tanulás után természetesen piálás volt az esti program. Most épp az osztrákoknál, ahol a franciák megpróbáltak mindenkit leitatni. Magukon kívül 4 embert sikerült a 6-ból, szóval egész jó teljesítmény. Ezután nagy szívfájdalmamra lementünk arra az ultragáz helyre, ahonnan legutóbb az erdélyi sráccal egy sör után kimenekültünk. Most is elég unalmas volt a hely, de szerencsére az abszint, a sör és az osztrákoknál elfogyasztott francia gyógylikőr meghozta a hatását a társaság nagy részének. Szerencsémre jöttek mások is, akik nem ittak annyit, így tudtam beszélgetni, amíg nem húzták őket is be a magukkal a többiek. Mivel egyedül ciki dolog ülni egy buliban, így leszólítottam az egyetlen értékelhető hölgyet a bárpultnál. Kiderült róla, hogy nővérkeként dolgozik a sulija mellett, nem jár sokat buliba, de volt ő is Erasmusos. Attól függetlenül, hogy elárultam neki, hogy sokkal fiatalabb vagyok, mint ő és a családalapítási vágyaira rávágtam, hogy az a mottóm, hogy soha ne házasodj meg, megadta a számát egy későbbi találkozó reményében.  Igazán ezzel a családalapítós szöveggel egy kissé megijesztett, de hátha előbb utóbb ellátásra szorulok a sok éjszakázás miatt, akkor meg nem árt a háziorvos szerű csinos nővérke.

Vasárnap szintén végig aludtam a napot. Írtam egy Prágai utazási irodának, hogy segítsenek nekem a helyi turizmusról információkat szerezni. Tanultam egy kicsit csehül is (már tudom, hogy jedna pivo please). Foglalkoztam skypon a családommal és a barátosnémmel, aki kijelentette, hogy nem vagyunk barátok, de azért meglátogat. Estére feldobtak egy salsa party-t a facebookon, úgyhogy hosszas lánykeresés után lementem egyedül. Kicsit megijedtem az elején, mert olyat táncoltak, amit életembe nem láttam. Aztán szerencsére volt salsa is, ami jó volt, azt leszámítva, hogy a csehek nem nagyon tanulták azt, amit én az első órámon, és amivel mindig bevezetem a táncot. Ezen kívül az is vicces, hogy nagyon kevesen emelik fel a kezüket forgás közbe, ami egy-egy mozdulatnál szükséges lenne, mert a keze nélkül csak a mellét tudom megfogni, az nem szerencsés ennél a táncnál. A három hét alatt itt érintkeztem a legtöbb csinos lánnyal és itt élveztem a legjobban a táncot, úgyhogy valószínűleg ezt rendszerezni fogom, hamár minden vasárnap van ilyen.

Felhívta rá a barátnőm a figyelmet, hogy nem említettem meg a blogomba sohasem, hogy hiányérzetem van. Szóval elárulom nektek, hogy hiányzik anyukám cseszegetése az éjszakázással kapcsolatban, apám poénjai, a húgommal való hülyéskedések, a nagyszüleimmel való kártyázás, a kutyám ugatása, a barátnőm csókja, a barátommal való wiskyzés, a többi barátommal való beszélgetés, a sulis kocsmázós társaság, Anita ölelése, Robi barátom hülye sztorijai, Dóri oltogatásai, Tündivel való tánc, a magyar konyha, a bringám és a szex. Ha valakit kihagytam volna, az majd lehet, hogy csak később kezd el hiányozni. 

Szólj hozzá!

rövid hét, hosszú éjszakák

2011.10.02. 23:38 dr.feketeleves

Sziasztok! Ismét itt vagyok, mivel rohamos ütemben eltelt egy újabb hét. Most nem írok újabb tudnivalókat a városról, mert ez a hét leginkább a csapatépítésről szólt inkább, ezért bele is kezdek a kis történeteimbe.

Hétfőn 9-re kellett a suliba mennem cseh alap órára. Már nagyon vártam ezt az órát, mert minimális szinten jó lenne, ha értenék valamit ebből a nyelvből és nem csak tippelgetném, hogy a hajléktalan aprót kér, a pénztáros pedig a Billa kártyámról érdeklődik. Viszont ezen az órán nem tanultam egy szót se csehül, mivel elmaradt, így változott a program. Egy pár csoporttársammal elmentünk kávézni és közben megbeszéltük, hogy ki mit tud a cseh drogfogyasztási szabályokról, illetve a helyi prostitúcióról. Ebben a témában én voltam a legtájokozotabb, mivel a csehekkel való kocsmázás során megbeszéltük, hogy drogozni csak otthon lehet, kúrvázni meg csak a bárokban (bár szerintem ebből mindkettő elméleti síkon működik így). Napközben megpróbáltam értelmezni az otthoni matek óra anyagát, amit végül csak nagyobb segítséggel tudtam felfogni. Itt meg kell említenem Ágnes szaktársam nevét, aki szorgalmasan bescanneli nekem az anyagot és türelmesen el is magyarázza nekem. Köszönöm! Este meglátogattuk a vasárnapi parki mulatságon nagyban reklámozott Propaganda Pubot. Itt minden hétfőn csak 20 korona, azaz 230 forint a sör és nem 360, mint általában mindenhol, tehát valószínű a jövőben a bejegyzéseim ezzel a kocsmával fognak kezdődni. Egyébként erre a helyre szerintem leginkább hasonló külföldi diákok járnak, mint mi, ennél fogva nagyon jó a hangulat. Nekem ezt az estét kicsit komolyabb hangulatban sikerült eltölteni, mivel az osztrákok a második világháborúba való csatlakozásunkról és az Osztrák-Magyar Monarchiáról kérdezősködtek tőlem. Mint kiderült ez egy fontos beszélgetés volt, mert rájöttek, hogy nem csak egy hülye gyerek vagyok, aki csak inni tud, hanem valamennyi elképzelésem, meg véleményem is van a világról.  

Kedden ismét sulival kezdtem a napot, de most még óránk is volt, ami kicsit bonyolultabbá tette az életvitelemet. Az órát gazdasági angolként nevezték el, ami abból áll, hogy különböző görbéken keresztül, angol szakszavakkal mikró ökonómiát tanulunk, amitől már magyarul is irtóztam. Egyébként az óra jól felépített, izgalmas hétköznapi témákat beszéltünk át csoportosan és az esetek nagy részében meg is értettem, hogy miről van szó. Mivel német barátaim hozzám vágtak egy jegyet, hogy menjek velük hajókázni, így suli után rohanás volt haza, hogy le ne késsük az indulást. Hazafelé velem tartott egy francia lány, mert felajánlottam neki, hogy jöhet velem, ha nem akarja magát halálra unni a suliban. Szerencsétlen csajszi itt hagyta a telóját a fürdőszobában, tehát szegény szobatársamat kellett ugrasztani, hogy ugorjon érte haza, nehogy valaki ellopja. A hajókázás egész jó volt, Prága a folyóról is csodaszép. A gond az volt, hogy dél óta nem ettem semmit és így inni sem akartam sokat. Gondoltam egy sör elég lesz nekem, majd az utána levő partyban iszom még egyet. Hát nem így lett. Mikor megittam a sörömet egyből a kezembe nyomtak egy másikat és két különböző emberrel kellett vodkáznom ezután. A hajóról lefelé már eléggé szédültem, de szerencsére valami benzinkútnál sikerült megvacsoráznom. Éjfél körül a társaság felével odaértünk a buliba. Hatalmas területen rengeteg ember volt, akiknek valami amatőr dj szolgáltatta a zenét(ezt azért mondom, mert még az is azt mondta, hogy szar, aki egyébként a stílust szereti). Én ettől függetlenül egész jól elvoltam. A többiek már rég leléptek, amikor én még egy mosolygós lánykával táncolgattam, akiről kiderült, hogy barátja van. Ezt egyébként ezen a bulin lehetett látni az embereken, mert a piros felső a tilosat, a zöld pedig a szabadot jelentette. Mivel színtévesztő vagyok, így halvány fogalmam sem volt, ott a sötétben, hogy a lányon milyen színű a felső. A hazafelé útban még az volt az érdekes, hogy a buli nem egészen a centrumba volt, de még így sem találkoztam rosszarcú emberekkel, sem az aluljáróba, sem a kivilágítatlan parkban. Valamit szerintem jól csinálnak vagy nekem volt mázlim.

Szerdán ünnepnapot tartottak az országban, mivel Vencel névnap volt. Róla azt kell tudni, hogy 922-ben vette át az ország vezetését. Ő hozta be az országba a kereszténységet és a német mintára való kormányzást. Ezen kívül a város egyik legfelkapottabb terét róla nevezték el. Kíváncsi voltam, hogy ilyenkor milyen rendezvények vannak a városban, így megfűztem az egyik német lányt a csoportomból, hogy sétáljunk egy kicsit. Igaziból a Vencel téren csak unalmas, nem túl rendezett lovagi színházi játékot láthattunk. Idő közben megbeszéltük a német iskolarendszert, amit még mindig nem értek és megkaptam azt is, hogy 5 év múlva komolyabb leszek (majd kiderül). Mikor elköszöntem a lánytól, még felhívtam az osztrákokat, hogy igyunk egy jó sört. Ez után rohannom kellett haza, mert megígértem a szüleimnek, hogy adok magamról életjelet.

Kiderült, hogy jelenleg Prágában van kiállítva az idei Word Press, úgyhogy csütörtökön ez volt a fő program. Dórival nagy nehezen megtaláltuk a kiállítást. Idén is elég megdöbbentő képekkel találkozhattam, kiderült, hogy Németországban is volt hasonló para, mint nálunk a West Balkánban és láthattam az év legdurvább öngyilkosságát is, ami Budapesten történt.  A kiállítás után megnéztem a helyi Filmművészeti kocsmáját mielőtt hazamentem volna vacsorázni. Vacsi után indultam a Propagandába a csoporttársaimmal alapozni az esti bulira. Tudtam, hogy nem lesz hosszú ez az este, mivel másnap suliba kellett mennem, de ettől függetlenül így is 3-ra értem haza. A szórakozó hely, ahol voltunk a Károly-híd lábánál volt, sok táncteremmel, rendezett terasszal és fantasztikus kilátással a kivilágított városra. Az emberek csak lézengtek a helyen, úgyhogy nem volt túl nagy buli, amíg ott voltunk, de ettől függetlenül nagyon jól elbeszélgettünk Dóri csoporttársaival. Hazafelé átsétáltunk az üres Károly-hídon, ami hatalmas élmény, már csak azért is, mert napközben egymást lökdösik a turisták. Hazafelé kiderült egy plusz infó, a régebben említett pisilő szobrokról (régebben sms-t lehetett küldeni nekik, amitől a telefonszámot beleformálták a vízbe). Elborult egy fazon lehetett a tervező.

Pénteken reggel management órával kezdtem, egy erőteljesen cseh akcentusú tanárral. Ezt az órát sokkal kevésbé értettem, mint az előzőt és sokkal fáradtabb is voltam, úgyhogy a második órán kihívásvolt, hogy ne aludjak el. Szerencsére az óra után kialudtam magam itthon, ezzel felkészülve az esti lakásavató bulira. A Franciák új lakásba költöztek,ami hatalmas és az erkélyéről belátni a város unalmasabb részét . Éjfélig ott ültünk és beszélgettünk egymás kultúrájáról (főleg a sörivásiról) és kicsit tanultunk franciául is. Ezek után lementünk egy kocsmába, ahol valami narkós köcsög neki állt velünk kötekedni, de mivel nem értettük meg egymást, így nem lett semmi balhé. Csocsóztunk is, ahol csúnyán kikaptunk. Sarával az osztrák lánnyal megbeszéltük, hogy ki mit gondolt a másikról elsőre és ez mennyiben változott. Itt derült ki, hogy elsőre egy komolytalan figurának tűntem. Mondjuk mióta nem ez az első számú tulajdonságom, egyre többet beszélgetünk komoly dolgokról (gyermekvállalás, hatásos szociális segély…). Néha megizzaszt, hogy ki tudjam magam fejezni. Innen 4 körül indultunk el haza. Lovagias gyerekként hazakísértem az egyik német lányt, aki gyalogolni akart, hogy kijózanodjon, így a 20 perces villamos út helyett, egy óra alatt értem haza.

Szombaton elég sokáig aludtam, érthető okokból, ezzel el is ment a napom nagy része. Délután kimentem egy parkba, ahol Erasmusos találkozó volt. Természetesen volt ismerős. Először a koleszes emberekhez csapódtam oda, akik megkínáltak sörrel (mivel csak vizet vittem magammal, azzal a címszóval, hogy ma nem iszom). Mivel a magyar lány töltött paprikát csinált nekik a koleszben, így hamar leléptek, ezért feljebb sétáltam a dombra épült parkban. Itt lényegesen jobb volt a hangulat és a látvány is. Beültem a spanyolokhoz, akik természetesen most is folyton pörögtek, ezen kívül élvezhettem a városra tekintő csodaszép panorámát a naplementével. Mikor elindultunk hazafelé, megbeszéltük a spanyolokkal, hogy este bulizni megyünk a Roxy nevezetű helyre, amiről már korábban is hallottam. Mivel megtanultam, hogy a spanyoloknak sosem lehet hinni, inkább megfűztem egy erdélyi srácot, aki nem rég érkezett Prágába, hogy menjünk le együtt. Végül mi vágtuk át a többieket, mivel a szórakozó hely előtt azt vettük észre, hogy mindenki kifelé jön és még 1200 forintos beugró is van, így nem mentünk be. Inkább elindultunk a Propagandába, amit sohasem tudok megtalálni elsőre. A második alkalomnál egyedül mentem, így a 3 perces út 30 perc keringésbe végződött. Most 20 perc helyett 1 órán keresztül keringtünk a belvárosban, ahol felfedeztük a striptiz bárt és egy nagyon gagyi szórakozóhelyet is. A clubban csak egy sört ittunk, majd fél utcával lejjebb megtaláltuk a Propagandát. Az új barátom felhívta a figyelmemet a hely arculatára, ami eddig fel sem tűnt, mert mindig a többiekkel dumáltam. Ez egy erősen kommunista beütésű hely, ahol még a kocsmáros is vörös kendőt hord. Egyébként állítom, ebben a kocsmában van a legjobb hangulat, azokból ahol eddig jártam.

Vasárnap végre tanultam egy kis angolt. Afrikai cserekereskedelmen keresztül leírja a keresleti és kínálati függvény rajzolását és egyéb izgalmas témákról olvashattam. Délutánra nagyon meguntam, így ráírtam Dórira, hogy megérkezett-e a cigim, amit a barátjával hozattunk otthonról. Összefutottunk, ittunk egy sört, megnéztünk egy nagyon szar filmet, amitől dőltünk a röhögéstől, aztán hazajöttem.

Ezzel vége is a hetemnek. Számomra elég hamar elment és kezdem úgy érezni, hogy nem lesz elég ez a pár hónap. Mondjuk ez teljesen mindegy, mert mindenképpen hazamegyek a következő szemeszterre.   

Szólj hozzá!

Ismerkedés a várossal

2011.09.25. 23:35 dr.feketeleves

 Ismét itt vagyok. Túl vagyok az első hetemen, az első kocsmázásaimon és az első megfázásomon (bár azon még nem egészen). Mielőtt elkezdenék mesélni a kalandjaimról pár szót, mesélek a városban tapasztalt dolgokról is, hátha jól jöhet azoknak, akik beneveznének egy hétvégére.

Kezdjük ott, hogy a város tényleg csodaszép, rengeteg régi típusú jól rendbetartott épületekkel. Az épületek mellett gyakran furcsa szobrokkal is találkozhatunk, pl. segg fejű babák, vagy deréknál forgó szemben álló, pisilő két férfialak szökőkútként megcsinálva.  Az egészet kicsit szerintem elrontja az a tudat, hogy rajtad kívül évi 20 millió külföldi csinál ugyan olyan képeket a városról, mint te. Ez egyébként az utcán is érezhető, mivel a főbb tereken nem nagyon hallasz cseheket, de minden féle más nemzetiséget megtalálhatsz. A főbb terekről még azt is érdemes tudni, hogy ott a legegyszerűbb drogokhoz jutni. Este nyolc órakörül ez úgy működik, mint nálunk szilveszter környékén a petárdaárusítás. Aki nem akar venni, az is tudja, hogy kinél mi van az utcán. Ami még furcsa ebben a rendszerben, hogy a legtöbb helyen nem beszélnek nyelveket, ennek ellenére a Vencel téri dillerek, mind perfekt angollal vannak megáldva.  Van még egy hasonló rendszerű kínai piacos megoldás itt. Ha bemész a plázába (amelyik olyan, mint a Westend, csak itt Palládiumnak hívják), ott az illatszeres, hajvasalós, műkörmös emberkék leszólítanak, hogy ugyan próbáld már ki a szuper terméket, majd vedd meg.  

Beszélek nektek kicsit az árakról is. Ahogy észrevettem a legtöbb dolog kb. 5%-al drágább, mint nálunk. Ilyen például a cigi, ami 700 forintnál kezdődik (mondjuk, az állam elvileg rendesen megadóztatja a dohány termékeket), a plázás kajákra, ami körettel együtt több, mint 1200 ft, vagy a zsömlére és még sorolhatnám. Egyetlen hatalmas pozítímuva van az áraknak, a sör olcsó. Egy Kozel 200 Ft környékén mozog és szerintem a legdrágább sör az a Plzen, ezért akár 300 forintot is elkérnek. Sajnos a legtöbb kocsmába azért itt is drágább, de sör árakban a szórakozóhelyeken sem mennek 600 forint fölé (ez okból kifolyólag, szerintem több sört iszom, mint vizet). Az árak mellett meg kell említenem, hogy normál esetben egy diákmunkás bére itt 800- vagy inkább 1200-ft per óra.

Még van pár érdekesség, amivel itt találkoztam. Itt leginkább villamosok közlekednek, 3 metróvonal van, hasonló rendszerben , mint nálunk. Szerintem szinte mindent meglehet közelíteni fél órán belül az itteni tömegközlekedéssel (feltéve, ha megtalálod a közelebbi megállót). A metrókhoz visszatérve annyit mondanék, hogy szélesebb, folyton változik a mélység, ahol közlekedik (sőt a sulimnál igazából 10 méter magasan utazhatunk) és eddig még nem volt rajta tömegnyomor. A mozgólépcsőn pedig mindenki jobb oldalon áll. A gyalogosoknak itt elég vicces sorsuk van, mivel a lámpaváltásra van, hogy perceket kell várniuk, ennek ellenére a legtöbb átjárón még a magamfajta sportos alak sem jut át a piros előtt.

                Most mesélek nektek kicsit a hetemről is. Elöljáróban elárulnám, hogy több mint 20 különféle nemzetiségű emberrel dumáltam a héten és kb. 4 különböző csapattal pacsiztam. Na jó, kezdem az elején.

Vasárnap lepacsiztam a cseh szobatársammal. Barátságos, meg talpra esett srácnak tűnik, de nem az a „ki ha én nem” típus. Ő ajánlotta nekem, hogy főzés helyett menjek inkább diákmenzára, ahol meglehet kajálni kétfogásos elfogadható kaját, ízetlen teával 800 forintból. Hétfőn ezzel kezdtem a napomat, hogy elmentem a menzára, ahol senki sem beszélt angolul, de mivel volt ISIC kártyám, amin nem volt pénz (mivel nem lehet rá tenni, csak erre nem jöttek rá kapásból), így megengedték, hogy egyek. Felhívták rá a figyelmemet, hogy másnap 10 órakor regisztrálhatok, amire végül nem került sor. Hazafelé még felderítettem a helyi Westendet, ahol leszólított egy mély hangú csajszi. Először nem értettem, hogy itt ilyen lazán flörtölnek az emberek, aztán rájöttem, hogy csak az arcápolót akarta rámsózni. Estére a program egy kocsmázás volt, a Facebookon lévő Erasmus csoporttal, akikből senkit nem ismertem. Úgy voltam vele, hogy csak ki szúrom a kocsmába, ha egy csoport angolul beszél. Igaziból a kocsmába tényleg kiszúrtam, hogy szinte minden csoport angolul beszél és nem kevés group ült a helyen. Mivel elég messze voltam a lakásunktól, így nem akartam csak úgy simán hazajönni, úgyhogy beültem egy vidám csoporthoz, akik amerikaiak voltak nagy részben egy egész más programmal. Dumáltam velük 20 percet aztán úgy döntöttem, hogy megtalálom azt a csapatot, amelyikhez jöttem. Kiszúrtam egy csinos lányt, akiről kiderült, hogy magyar és a Corvinuson tanul és végül az ő bandájukban maradtam. Mint kiderült ez a helyi kolesz kisebb csoportja. Kiderült, hogy az ő koleszuk kb. 10 000 forinttal olcsóbb, mint a lakás ahol vagyok és 50-szer kényelmesebb ezen kívül party minden este. Az egyetlen cink vele, hogy kibaszott messze van mindentől. A csoportból még németekkel dumálgattam, főként a gazdasági helyzetünkről, meg arról hogy miért nagy a rasszizmus (ezt ők mondták) az országunkban.

Kedden nap közben nem történt velem semmi érdekfeszítő. Estére meghívattam magam egy másik magyar lánnyal ugyan abba a koliba, amelyiknek a kocsmájába voltunk. Szóval be lettem csempészve a koliba, ahol az első pár mondatváltás után kezdtem sejteni, hogy az angol nyelvtudásom az nem lesz túl sok dologra elég. A magyar lányt annyira nem tartottam jó arcnak, úgyhogy az első lehetőségnél csatlakoztam egy másik szobához, ahol a svédek hadarását hallgattam több órán keresztül (fogalmam sincs miről). Ezek után lementünk egy clubba, ahol „nation 2 nation” party volt. Addigra úgy lefáradtam a figyelésbe, hogy nem volt túl sok energiám semmire se. Erre sajnos csak akkor jöttem rá, amikor leültem fűzni egy cseh lányt. Természetesen az első adandó alkalomnál lerázott, ettől függetlenül csodáltam a kitartását, mert valami ritka szar szöveggel próbálkoztam. A party egyébként 1 órára eléggé West Balkános lett, azaz 20 perc kellett, hogy átjuthassak a-ból b-be. Végül hajnal 3 felé leléptem, aztán szerencsémre egy vonal éjszakai háztól házig vitt.

Szerdán az előző napokkal ellentétben végre kisütött a nap. Nekiindultam a városnak, hogy béreljek valahol egy bringát, ami végül nem jött össze, mert minden mást megtaláltam, csak a kölcsönzőt nem. Este a szobatársam meghívott sörözni a haverjaival. 3 cseh gyerek mellett megtanultam az első fontos mondatot „dobre prcka”- azaz jó a segge. Fény derült arra is, hogy itt a cseheknél nem egészen olyan a drog kultúra, mint Amszterdamba. Itt csak otthon téphetsz be, viszont saját használat 15 gramm. Kiderült az is, hogy itt is egész furcsa dialektusokban beszélnek az emberek, de itt legalább megértik egymást, nem úgy mint más országokban.

Csütörtökön végre mehettem suliba. Már nagyon vártam, mert volt, hogy nap közben annyira unatkoztam, hogy elővettem a matekot. Lényeg, hogy kaptunk ocsmány zöld színű pólót, hideg kaját piával, iskolába beléptető kártyát (amit még nem egészen értek, hogy mire jó), a helyi bkv-ra diákkedvezményes kártyát, dossziét, órarendet… Persze extra dolgokról fogalmuk sem volt, például, hogy hol van ehető kaja a közelben vagy milyen sportokra van lehetőség a suliban és mennyiért. Mivel le akartam pacsizni a legtöbb emberrel az osztályban, így végigszoptam azt a másfél órát, amíg mindenki kiváltja a bérletét, ugyan annál a jegypénztárnál. Hála a német nyelvtudásomnak egy óra alatt már nem csak én, hanem a németajkúak is félig németül, félig angolul beszéltek velem. Estére megbeszéltünk egy találkozót, aminek közelében volt egy „nemzetközi party”. Én már előre féltem az egésztől, de végül lényegesen jobb lett, mint az előző. Lepacsiztam egy aranyos spanyol lánykával, meg az osztrákokkal, úgyhogy végül hatalmasat tomboltunk. A tömeg elviselhető volt, a sörömet a csoporttársaim fizették, kiakaszthattam egy hülye picsát, aki úgy mondta Prágáról, hogy szebb, mint Budapest, hogy nem is járt nálunk. Hazafelé még énekeltünk, meg táncoltunk az utcán a spanyol csapattal, aztán szerencsére innen is hazajutottam egy vonallal.

Pénteken megint a menzán kajáltam, de most muszáj volt beregisztrálnom. Tippem se volt a rendszerről és még mindig nem szereztek nyelveket beszélő személyzetet, úgyhogy a néni beregisztrált, közel 2200 forintért. A menza kártyámon kishíjján Kodolányi János lettem, de szerencsére ráismertem, hogy a nevem helyére írja a sulimat. Szóltam neki, hogy az nem frankó, az alatta levőt nézze, erre elkezdte írni névnek, hogy főiskola… Végül átlendültünk ezen a kommunikációs hibán és sikeresen megebédeltem. Este Dóri elhívott magukkal iszogatni. Természetesen nem mondhattam nemet, annak ellenére, hogy rohadtul megfáztam a csütörtöki partyn. Az elején 5-en voltunk (2 spanyol lány+ egy Robi nevezetű sráccal 3-an magyarok). Robival jól megdumáltuk a világ dolgait, amíg Dóri szórakoztatta a többieket. Később megérkeztek többen is, akkor már mi is nyitottabbak voltunk a többiek felé. Jó volt, mert a csoportban mindenki saját nyelvén oltotta a másik (de pl. a franciáknál Robi hatására nemzetközi szó lett a „lófasz”). A szigetről, ahol ültünk láthattunk 2 helyen is tűzijátékot, megtapasztalhattuk, hogy mennyire hideg tud lenni Prága estére és rájöttünk, hogy a spanyolok azért nem tudnak jól angolul, mert nincs aki tanítsa őket). Hazafelé még Dóri meghívott magához filmet nézni. Megnéztük a „Fegyverneppert”, ami engem lekötött, viszont a vendéglátóm bealudt rajta. Végül a lakótársaival engedtettem ki magam, akik meggyanúsítottak, azzal hogy lefárasztottam fizikailag a lányt. A szomorú tény az, hogy több mint egy hete „szűz” vagyok, tehát ez a dolog nem történt meg.

Szombaton találtam egy hirdetést a neten lakásügyben. Aznapra meg is beszéltem a találkát a kedves hangú német lánykával. Odafelé sikeresen eltévedtem, tehát fél óra helyett másfelet utaztam. Rohadt jó kis kecó lett volna, de sajnos nem akartak végül befogadni. Gondolom azért nem, mert diák vagyok, fél évig maradok csak és nem anyanyelven beszélem a németet. Este összeszedtük a sulis bandát és lementünk egy „sör múzeum” nevű helyre. Erről azt kell tudni, hogy gyönyörű a felszolgáló lány és minden nap ott dolgozik, ezen kívül 20 vagy 30 különböző sörből választhatsz (talán utolsó nap benyúlom az itallapot és akkor tudok pontosabb infót adni) és elég nagy ahhoz, hogy akár 15-en is leülhessetek egy helyen. Az árak 450- és 800 forint között voltak, ami mindenki másnak rohadt olcsó volt rajtam kívül. Természetesen 1-2 sör után már nagyon jó volt a hangulat. Meghívtak az osztrákok magukhoz másnap ebédre, belementek többen is egy érme körbeégetős játékba (aminek reméljük az lesz az eredménye, hogy az osztrák gyerek hétfőn oda megy egy cseh lányhoz és elmondja neki, hogy mennyire szereti és szeretné vele tölteni az éjszakát). A fogadáshoz hozzátenném, hogy szerintem a gyerek nem meri megcsinálni. Egyébként full jó arc, beszéltünk arról, hogy ha taxizik, hogyan vágja át a külföldieket és azt is felajánlotta, hogy ha megyek Berlinbe, akkor szerez nekem ingyen szállást. Végül hajnal 2 felé hazamentem.

Vasárnap reggel rohadtul fájt a fejem, úgyhogy bevettem egy Panadolt. Ez után átmentem az osztrákokhoz, ahol sörrel indítottuk az ebédet és végül az én hazai pálinkámmal végeztük.  Szóval fejenként 5 felessel és két sörrel, meg valami tésztával a gyomrunkban lementünk egy szigetre találkozni más Ersmusosokkal. Elég hamar sikerült oldódnom (még capoeiráztam is egy portugál sráccal, mondjuk nem túl sokáig, mert rohadtul szédültem). Közben felajánlotta nekem az egyik német, hogy bevisz ingyen valami partyba jövő héten, Dóri invitált estére bulizni, aztán végül elindultam a spanyolokkal kocsmázni. Ez egy kimondottan rossz döntés volt, mert mindenki a saját nyelvén beszélt, aki meg próbálkozott velem társalogni, azzal legtöbb esetben nem értettük meg egymást. Mivel fogalmuk sem volt, hogy hova megyünk és mindig várnunk kellett valakire, így egy idő után inkább leléptem, hogy megírhassam nektek a blogomat, így kicsit már józanabb állapotban. Holnaptól kezdődik a sulim, úgyhogy a következő bejegyzésemet már csehül fogom írni.   

Szólj hozzá!

Első napjaim

2011.09.18. 22:57 dr.feketeleves

 Sziasztok! Zoli vagyok , 20 éves,foglalkozásom felfedező. Egy főiskolai Erasmus pályázattal jutottam ki erre a szemeszterre Prágába. Minek után kb. 5 hónap alatt sikerült elintézni, majdnem az összes papírmunkát(még a támogatásom valahol lóg a levegőben) és végigdolgoztam a nyarat, hogy bejárhassam valamennyi cseh kocsmát, végre megérkeztem Prágába. Szerencsémre összeismerkedtem egy távoli barátom által egy lánnyal, aki segített nekem szállást szerezni. Ezt fontos megemlíteni, mivel ez a folyamat nem volt annyira egyszerű. Megpróbáltam legalább a lakás árát kihozni az ösztöndíjamból, viszont az átlag árak-e fölött voltak. Aki megközelítette a számomra megfelelő árkategóriát az legtöbb esetben nem írt vissza az e-mailjeimre. Aztán végül kb. 3 hete sikerült elérnem ezt az irodát,ahol kaptam jóval átlag ár alatt egy „lakást”. Igaziból ez a lakás egy ágyat takar közel havi 50 000 ft-ért. A lakótársaimat még nem ismerem, de az tutti, hogy legalább 9 vagy 10 fő van a lakásban. Egy fürdőszobára, egy konyhára és nem olyan hatalmas területre. A többieket még azért nem ismerem, mivel csehek és hétvégén nem voltak itthon vagy köszönés helyett berohantak a szobájukba.

Pénteken érkeztem. Szüleim egy hosszú hétvégés kirándulás kapcsán lehoztak kocsival. Miután kiderült, hogy az apartmanban ahol lakni fognak 4 helyett 5 ágy van, velük maradtam, amíg itt voltak, lévén hogy úgyis tök egyedül lettem volna. Miután átvettük a lakást nyugtatásként sétálgattunk a városban egy kicsit… Konkrétan a főtér környékén, mivel a hozzánk csatlakozó nénikém még sosem járt itt, így minden boltot meg kellett nézni tüzetesebben. Estére eléggé elfáradt mindenki, ahhoz hogy ne azon stresszeljenek, milyen luxusban fogok élni minimum még 2 hetet.

Szombat reggel arra keltem, hogy édesanya iszonyat ideges. Rájött, hogy az iskolám nem egészen a várnál van, ahol én néztem, hanem jóval arrébb. A legijesztőbb az volt számára, hogy nem volt rajta a kihajthatós Prága térképen a hely. Gyorsan megnéztem én is, hogy mennyire vagyubnk messze, aztán rájöttem, hogy légvonalba tényleg a világ másik vége (kb. gyöngyösi-kőbánya kispest), viszont metróval nincs több 45 percnél. Délelőtt ketten elmentem édesanyával megnézni, hogy még is hol van az a rohadt messze. Rendkívül pozitívan csalódtam Prágában. Az utat metróval tettük meg , ami lényegesen szélesebb és valamivel csöndesebb is ,mint nálunk. Egy üvegtetős, rendkívül rendezett metrómegállónál szálltunk le, ahol kiérve egy egész más várost láttunk. A jobb oldalunkon a Duna-pláza mögöttihez hasonló, modern hangulatos lakóparkok voltak, a másik oldalt pedig egy végeláthatatlan tízemeletesekből álló, de nem lepukkant betondzsungel. Mivel nem nagyon igazodtunk ki azon, hogy innen hogy is tovább, megkérdeztem kb. 3 embert, merre van a suli. Ebből 2 nem akart megszólalni angolul, egy pedig nem tudta. Végül egy szórólapozó társaságtól kérdeztük meg, ahol a hölgy minimálisan törte az angolt. Miután elmondta, hogy mi a helyes irány hozzátette, hogy melyik busszal kell majd két megállót mennünk. Akkor már kezdtem ideges lenni, hogy tényleg kint leszünk a világ végén. Végül utánunk futott a hölgy, hogy bőven jók vagyunk gyalog is és tényleg nincs messze a suli. Tényleg nem volt messze. A modern épületek között volt egy hosszú 4 emeletes irodaháznak tűnő épület, ahol a következő fél évben okosodhatok majd.  A nap többi részében apámmal és húgommal söröztem a vármelletti teraszon leírhatatlan panorámával. Röhögtünk a húgom cseh kiejtésein, rögtönzött marionett babás produkcióján a Károly-hídon és a nénikém számlakérésén (Would you like to pay) . Este még megnéztük a főtéren a torony játékot. Ennek az a különlegessége, hogy óránként a halál kondítja meg a harangot, apostolok forognak végig az ablakokon és a toronyból tiszt trombitál. Most egy kivetítést is láthattunk a torony 600 éves történelméről. A falon megelevenedett az 1410-es építés, háborúk, járványok, egészen a torony mai formájáig. Szerintem fantasztikus látvány.

Vasárnap reggel kimentettük apa kocsiját egy stadionból, egy focimeccs mellett(ott volt az apartman parkolója). Ezek után leraktak a lakásnál, majd elindultak hazafelé. Egy angolul nem beszélő cseh lakótárs meghívott egy pohár sörre, hogy meglegyen a közös nyelv, de nem beszéltünk túl sokat. Inkább elugrottam a Billába vettem magamnak zsömlét vacsira, aztán összefutottam Dórival (aki segített nekem lakást szerezni). Egyébként ő Angliában tanul és ide jött Erasmussal. Érdekes dolgokat tud a világról és pörgős lányka. Vele is tettünk egy kisebb kört a belvárosban. Ettünk 700 ft-ért krumpli levest cipóban, ittunk 300 ft-os sört és 20 %-os szervízdíjat fizettünk még, tehát baszott drágán.  Ezek után szereztem magamnak cseh sim kártyát a vodafontól és megnéztünk plázát is, hogy füzetet vegyünk Dórinak. A pláza emeletenként különféle összezsúfolt üzleteket tartalmazott. Elég hamar kimenekültünk. Délután lehűlt a levegő és végig csöpögött az eső. Keringtünk egy kicsit a görbe sikátorokban is, majd megnéztem, hogy magyar partnerem milyen lakást kapott ki (nem sokkal jobb) és végignéztem a füves könyvét. Ez után elindultam haza (kb. negyed óra volt). Szerencsére közel lakunk egymáshoz, tehát hamar tudok magamnak partnert találni egy sörhöz. Estefelé megérkezett az egyik szobatársam. Meglepően jól beszél angolul, ahhoz képest, hogy cseh. Hálisten dohányzik , így sikerült kiküszöbölni azt a problémát, hogy az erkély nélküli lakásunkból 4 emeletet kelljen lesétálni, hogy rágyújthassak. Lazán belement, hogy hajoljunk ki az ablakon cigizni. Egyébként segítőkész, érdeklődő gyerek. Kiderült, hogy sulis menzákon akár 500 ft-ból is ehetek ebédet, úgyhogy holnap felfedezem ezt a terepet is.

Vasárnap jelentkezek legközelebb, addigra remélem jobban feltalálom magam és történik valami érdekes is.

Szólj hozzá!