Megint eltelt egy újabb pörgős hét. Voltak benne új emberek, vizsga, utazás, tánc, kocsma, úgyhogy most sem unatkoztam.
Hétfőn megint az izgalmas „Üzleti érték” órával kezdtünk. A napirenden prezentációk voltak, különböző cégek SWOT analíziséről. Az elején még figyeltem is, meg volt, amelyik érdekes volt, de aztán feladtam a dolgot. Rádumáltam az osztrák padtársamat, hogy torpedózzunk, amiben majdnem nyertem is, de a végére kiszúrt a tanár minket a padtársam meg beparázott. Tehát végül nem nyert senki, de megtanítottam neki a „bebuzultál” szót, amivel javarészt engem illettek a gimiben, amikor kíváncsi voltam az órára és nem akartam a többiekkel hülyülni. Az én prezimre végül nem került sor, úgyhogy nem tudom elmesélni, hogyan értékelték a Zsolnay porcelángyár analízisét, de nem hiszem, hogy túl izgalmas téma lenne. Délután a szobatársam felhívott azzal, hogy otthon hagyta a kulcsát (ez a balfasz új cseh lakótárs), aztán mivel mondtam neki, hogy még suliba vagyok, meg megebédelek, így valamivel eltöltötte az időt. Mikor hazaért mondtam neki, hogy izgalmas hete lesz, úgyhogy kitalálhatna valamit a kulcsproblémára, aztán végül odaadtam neki az enyémet, hogy van 1 órája lemásolni. Cserébe hozott nekem egy doboz sört, úgyhogy jó üzlet volt. E-mailben megkaptam az első két osztályzatomat, ez egy önerejű cseh 5-ös és egy előre betanult kérdéses EU 5-ös. Egyébként az osztályzás itt 1-től 4-ig van, fordított sorrendbe, mint nálunk ezért magyarul írtam a jegyeimet. Este lementem a Propagandába, ahol csak két német csoporttársam volt. Beszélgettünk az árfekvésekről, a nemzetközi kajákról, aztán elkezdtek vicceket mesélni egymásnak németül, ami engem egyáltalán nem kötött le. Aztán betoppant a francia srác is, végre átválthattunk angolra. A srácok vettek jegyet az itteni szilveszteri bulira maguknak, meg a barátaiknak, úgyhogy közel negyedmillió forint került az asztalra a kocsmába, ez egyébként 23 embernek a szilveszteri buliját fedezi, piával, kajával és zenével. Volt valami erasmus party a belvárosban, úgyhogy megfűztem a srácokat, hogy nézzünk át oda. Elindultunk, de valamiért egy ír kocsma nevezetű helyen kötöttünk ki, ami nem volt olcsó és volt ott egy idegesítő részeg picsa, akit a végén már mindenki meg akart ölni. A francia srác bedobta, hogy emlékként csinál magára egy tetoválást itt Prágában, ami egyébként jól hangzik, de valahogy eszembe nem jutna külföldön, ilyennel próbálkozni. Ez után a kocsma után eljutottunk az erasmus buliba, ami tömve volt és nem volt túl szimpatikus, úgyhogy 2 perc múlva kijöttünk és átmentünk egy másik kocsma/szórakozóhelyre, ahol ittunk még egy sört és figyelmeztettek, hogy múlthéten elbuktam egy fogadást, úgyhogy egyből kibaszott drága lett az éjszakám. Ezt a kocsmát követte még egy, de addigra már éreztem, hogy nekem nem kell több sör (főleg, mert másnap vizsgám van), meg a pénzem is elfogyott. Négy kocsma és fejenként 3000 forintos költés után sikerült irányba venni a hazautat.
Szerencsére az angol vizsgám csak 2-kor kezdődött, úgyhogy eleget tudtam aludni, de így is totál másnaposan keltem fel. Erre a tantárgyra fordítottam a legtöbb tanulási időt a félévben, de azért úgy intéztem a délutánomat, hogy még volt egy szabad órám átolvasni vizsga előtt a dolgokat. A tesztlap egy szövegből állt, amire 5 karikázós kérdés volt és ezt követték a tananyaghoz kapcsolódó karikázós kérdések. A szöveget elolvastam, de a válaszokat nem tudtam vele összeegyeztetni, a többi kérdéssel meg az volt a bajom, hogy a javarészét nem értettem (előjött az, hogy 1,5 évig tanultam az angolt és ez a fajta szókincsem úgy ahogy van, kimaradt az életemből), szóval úgy döntöttem, hogy nem próbálkozok azzal, hogy betippelgessem a válaszokat. Megnéztem, hogy halad a jobb oldalamon ülő török tanuló és a bal oldalamon ülő francia lány, és végül a gyorsabban haladóról leírtam szinte az összes választ. Az eredmény egyébként 69% lett azt hiszem, tehát ezen a tárgyon is túl vagyok. Nem töltöttem túl sok időt itthon, mert megint beneveztem a múltheti sikertelen póker versenyre. Az elején 4 cseh srác volt a terembe és neki álltak tésztát számolni. Végül elmagyarázták, hogy legutóbb úgy be voltak rúgva, hogy valahol elhagyták a zsetonkészletet, tehát ma a győztes megnyerheti a vacsoráját tészta formájában. A nevezési díj egyébként 360 forint volt és ezért az első két játékos egy-egy üveg piát kap. A játék kezdésére összegyűlt 8 ember (egy Thaiwanból érkezett lány, litván srác, meg valami déli beütésű gyerek, akit nagyon hamar kiejtettem, úgyhogy le is lépett). Végül harmadik lettem, mivel kevés volt a tésztám, így all-in mentem az első ászos kezemmel, amit végül egy kettes pár vert meg. A győztes pia egy almalikőr szerűség és egy citromos jäger ízű töményebb pia volt, amit a terembe maradó hét játékos közös erővel ivott meg, a kolesz főlépcsőjén. Ez után 5-en maradtunk, akik még beültünk a kolesz kocsmájába, hogy aljas módon leitassuk az ázsiai lányt, akinek a kultúrájából kimaradt az ivászat. Egyébként aranyos lányka volt, úgyhogy egész sok dologról beszélgettünk. A társaság nagy része jobban érdeklődött Ázsiáról, úgyhogy az elején Thaiwan értékeiről beszéltünk. Majd áttértünk a szórakoztatóiparra. Megbeszéltük, hogy Európában az a diák, aki nem iszik, az nem is diák, Thaiwanban meg azt nevezik rossz diáknak,aki iszik. Olyan, hogy elmennek este a fiatalok bulizni, olyan nem igazán működik és elvileg kocsmát is nehezen talál az ember magának. Kitértünk valamilyen helyi ételre is, aminek hasonló hatása van, mint a fűnek, de az egyik cseh gyerek azt mondta, hogy nála nem működött, úgyhogy valószínű ez is embertípus kérdése. A lány végül annyira lerészegedett (2 sörtől, meg egy-két feles likőrtől), hogy a két cseh srác vitte haza, akik már tudták az utat, mert szegény lányt minden kedd este leitatják (azaz nem direkt, csak nem bírja a piát, viszont a társaságot igen). Még az a szerencse, hogy mikor felkeltem, úgy terveztem a napot, hogy pókernél úgysem iszom alkoholt, úgyhogy ma tiszta nap lesz, ehhez képest a töményebb piát és a két sört én is bevállaltam.
Szerdára már szerencsére elmúlt a fejfájásom, viszont a szobatársam kapásból felbaszta az agyam reggel. Mikor beköltöztem a lakásba megkérdeztem az asszisztens, hogy mikor és milyen formátumban fizessek és erre az volt a válasz, hogy ráér, és majd szól és lehetőleg készpénzben. Eddig különböző időpontokban, általában előző hónap vége felé bejelentkezett, hogy jönne a lakbérért, ami rendben is volt. Viszont az asszisztens valamilyen úton-módon eltűnt, éppen ezért meghalt a kommunikációm a főbérlővel, mivel nem sikerült közös nyelvet találnunk. A sztoriból egyébként azt akartam kihozni, hogy egyik nap betoppant a néni, hogy fizetni kéne, amitől majdnem hátast dobtam. Nem tudom, hogy mégis mire gondolt, de azok után, hogy van egy rendőrségi bejegyzés az asztalunkon egy ellopott lap-topról, baszottul nem tartok magamnál 40 000 forintot a lakásban, főleg nem a pénztárcámba, úgyhogy mondtam neki, hogy szóljon, ha legközelebb jön és kifizetem. Lényeg, hogy reggel megemlítette a szobatársam, hogy késedelmi díjat szed a néni, mivel a szerződésben konkrét dátum van megnevezve, késés esetén pedig 6000 forint késedelmi díj. A vicc az, hogy eddig nem volt ez a pont betartva és Dóriéknál pedig valami napi 1200 forintos késedelmi díjat írt ki, úgyhogy arra jutottam, hogy leszarom, majd jelentkezik, max ha le akar húzni, akkor kiveszek egy hosztelben pár napra egy szobát. Este összefutottam a cseh nővérkével, akivel ismét egész jól elcsevegtünk. Kiderült, hogy náluk is van névnap, amit már ezelőtt is sejtettem. Elmesélte azt is, hogy Prágában lehet egyedül normálisan megélni, így az összes többi része az országnak utálja a prágaiakat. Beszélgettünk a főnök beosztott helyes kapcsolatáról is, a céges bulikról (amiről nekem még nincs sok elképzelésem, mivel csak egyen voltam, de az feledhetetlen volt) és pár szót váltottunk az új barátjáról is. Mikor a lány épp hazafelé készült, betoppant egy pár csoporttársam a kocsmába, úgyhogy velük is ittam egy sört. Gyorsan kifaggattak, hogy hány lányt szédítek és hogy a picsába írtam két 5-ös vizsgát. Egy sör után leléptem, mert megbeszéltem egy salsa estet az orosz lánykával. Ezt a csajt hihetetlenül nehéz elérni, olyan téren, hogy táncoljunk, úgyhogy az este alatt talán rekordot döntöttem a 9 táncpartnerrel. Volt közötte részeg negyvenes, remegő kezű mosolygós lány, nagymellű táncos, aki folyton a vállát rángatta, így nehéz volt a szemébe nézni, meg még egy pár, meg azért a kedvenc táncpartneremet is sikerült felkérnem. Hazafelé beszélgettünk a nyelvtanulásról. Ezek az oroszok nem normálisak szerintem, mivel csengés szerint tanulnak nyelveket. Azaz a lány azon kívül, hogy angolul, csehül beszél, oroszt tanít és spanyolul is ért egy kicsit, nekiállt bolgárul tanulni, mert az olyan jól hangzik (egyik barátnője meg elvileg magyarul akar tanulni, hasonló okokból).
Csütörtökön sem volt sulim. Viszont végigtanultam a napot, mivel másnap marketing vizsgám volt. Igaziból ez az egyik tantárgy, ami érdekelt is és nagy nehezen sikerült lefordítgatnom a bejegyzéseket és megtanulnom őket. (Valahol sejtettem, hogy ez a tanár nem fogja hagyni, hogy puskázzunk, mivel szerintem a nagyon jó tanár kategória és azok legtöbbször számon kérik, amit leadtak). Este kikapcsolódásként lementem salsa órára, azzal a tervvel, hogy utána hazamegyek aludni. Az óra egész jó volt, vettünk egy figurát és onnantól csak saját gyakorlás volt. Több volt a lány, így folyamatosan párt cseréltem, úgyhogy egész jól elvoltam. Mikor indultam volna a villamosom felé, megkérdezték egy páran, hogy nem tartok e velük egy kicsit táncolni. Igazán nem kellett nagyon győzködniük, úgyhogy elmentem megint bulizni, így vizsga előtt kifejezetten jót tesz. Végül tényleg nem maradtunk sokáig, mivel 2 körül már ágyban voltam. A buli egyébként egész jó volt, mint általában mindig.
Pénteken a késések miatt a tanár úgy döntött, hogy tartunk egy ismétlő órát, mielőtt megírjuk a vizsgát. Az ismétlő óra főként a diagramokkal ment el, amit egyáltalán nem tanultam, mivel ahhoz értenem kellett volna az órát, az meg ugye nálam max 20%-ban működik. Itt már sejtettem, hogy esélyem sincs a dolgokra és így is lett. Nem sok fogalmam volt a dogáról, úgyhogy valószínűleg ez egy ismétlésbe fog kerülni, decemberben. Szerintem, ha rááldozok még két napot, akkor megtudom tanulni, úgyhogy annyira nem félek tőle( Jah, puskázni nem tudtam). Végül előadtuk a csoportprezentációkat, ami nem volt olyan rossz, mivel főleg a piacszegmensekről, a márkajelzésekről és a reklámokról szólt. Azért az utolsónál már mindenki az órát nézte, de így is két órával előbb végeztünk. Ezzel szinte véget is ért a sulim, mivel már csak egyetlen egy tanórám lesz hétfőn, majd a következőn a vizsga. Este még rámírt a kedvenc táncpartnerem, hogy lenézhetnénk táncolni. Mivel úgysem volt más dolgom, így lementem vele és vagy 3 órán keresztül táncoltam. A végére éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok, ebbe közre játszhatott az is, hogy kb. 3-4 órát aludtam előző éjszaka, mivel a szobatársam szarul volt, úgyhogy ki-be mászkált, meg az is, hogy nem szoktam ennyit táncolni, de nem volt a lányon kívül senki, akivel dumáljak, ő meg nem tud leállni, úgyhogy inkább én is táncolgattam.
Szombat reggel fél 12-kor felkeltett a szobatársam azzal, hogy meg kéne reggelizni. Nem nagyon értettem a dolgot, de abban igazat adtam neki, hogy felkelhetnék, ígyhát felkeltem. A srác meghívott ilyen hidegtálas reggelire, meg hozott fánkot is (ez egyébként az üzbég srác), úgyhogy nagyon jó arc volt. Ez után még beszélgettünk a különféle országok gazdasági helyzetéről, miközben korrigálgatni próbáltam a pénzügytanos leadandómat. Beszélgettünk ezen kívül csajokról, időjárásról, (le is lettem majmozva, merthogy jobban szeretem, ha kúrva meleg van a szobában, minthogy felvegyek egy pulcsit és kinyissam az ablakot) és megemlítettük pár szóba az új szobatársunkat is. Egyébként a srác tuttira megvan kattanva, kezdjük ott, hogy sodoku versenyre jár (mondjuk mindenki szeretni az extrém sportokat, szóval ez még nem vészes), könyvből próbál németül tanulni, beszédkészség nélkül, egyedül lemegy kocsmázni, sőt még buliba is lement egyedül, jah és még nem volt barátnője. Nem akarok ítélkezni, de szerintem ez kifejezetten furcsa. A napom többi részét egyébként a Zsolnais prezim javításával és a pénzügyes leadandóm befejezésével töltöttem. Este hamar lefeküdtem aludni, mivel másnapra utazás volt tervbe véve.
Az előző héten megismert francia lányka hívott meg, hogy menjek vele Cesky Krumlov. A város egyébként vagy 300 km-re van prágától és vagy 4500 forint volt a jegy oda-vissza, de nagyon sok cseh ajánlotta a helyet, úgyhogy kitaláltam, hogy benevezek rá. Azt hittem kicsit nagyobb társasággal megyünk, de végül kiderült, hogy csak ketten voltunk az útra. Mivel hajnali 7-kor indult a buszunk, így az utat végig aludtam. Az úton összeismerkedtünk egy hong-kongi lánnyal, aki 16 napos Euro-tripen volt. Végül hármasban jártuk be a városkát. Egyébként végig sütött a nap, a városka csodaszép volt, főként gótikus és barokk épületek voltak mindenhol. Ha hazaértem felteszem a képeket. Az egyetlen probléma az volt, hogy a kilátó és a kastély megnézése után, vége volt a város turisztikai látnivalóinak, és még volt 5 óránk a busz indulásáig. Beültünk megebédeltünk egy turisztikai könyvben ajánlott étterembe, ahol szerintem az étel nem volt valami jó és a kínálat sem volt túl bőséges. Ez után a lányok kedvéért még tettünk egy nagyobb kört a városban, megnéztük a karácsonyi vásárt, majd nekiálltunk kocsmát keresni. Bejártuk a lepukkant résztől kezdve a lakónegyedig, az összes helyet, de végül arra jutottunk, hogy itt nem létezik kocsma. Végül egy színház bárjához ültünk be, ahol nekiálltunk kártyázni. Az új barátunk mutatott nekünk egy kártyajátékot, ami nem volt nagyon izgalmas, de viszonylag jól el voltunk vele. Az úton egyébként beszélgettünk a hongkongi fizetésről, ami épp egy kicsivel jobb, mint a miénk, az évi 16 napos szabadságról, meg arról, hogy nem is olyan szar dolog egyedül utazni. Azon kívül kicsit furcsán éreztem magam, hogy egy melegítő nadrágos ázsiai turistával mászkálok egy idegen városban, de megszoktam, hogy mindenféle emberrel szóbaállok. A hazaúton aludtam kb. 2 órát, aztán nekiálltunk beszélgetni a farncia lánnyal, először a pasikról. Kiderült róla, hogy a kis visszahúzódó halk beszéde mögött egész nagy spieler a lányka. Beszélgettünk a fantasztikus „gyerekvigyázó” karrierről, amihez 1 hónap alatt be lehet szerezni a papírt náluk, meg arról is, hogy milyen programokat lehet vezetni 10-15 éves csoportoknak. Meséltem neki, hogy a gimibe mi, milyen táborokat csináltunk, ami nyílván nem volt ugyan az a kategória. Egyébként a lány folyton oltogatott, mert elsőnek beadtam neki, hogy 23 leszek decemberbe, csak azért, hogy nagyobb legyen a szimpátia és lejöjjön velem táncolni, de így az út folyamán bevallottam neki, hogy elferdítettem az igazságot, úgyhogy kicsit mérges volt. Ezt úgy viszonozta, hogy mindig felhozta a koromat, meg hogy sok a gimis barátom. Végül este 10 körül haza is értem és nekiálltam a blogomnak.
A héten csináltam egy kis költségvetéses dolgot. Kíváncsi voltam, hogy átlagosan mennyi az annyi. Kiderült, hogy nem is olyan vészes a költekezésem. Olyan extrákkal, mint fogadásvesztés, karton víz, cigifeltöltés, mosópor vétel és utazás, csak 23 000 forintot vertem el a héten. Ehhez hozzá kell tennem, hogy az utazás 7000 forint környéke volt, egy normál vasárnap kijön 2000 forintból is. Ettől eltekintve a nyári keresetemet még mindig versenyképtelennek értékelem és az Erasmus ösztöndíjat sem tartom eléggé kedvezőnek. Viszont, ha azt vesszük, hogy 3 hónap alatt mennyi élménnyel gazdagodtam és mennyivel másképpen állok az emberekhez, azt mondhatom, hogy simán megéri spórolni.
