A szemeszterem szinte teljesen a végéhez ért. Ez mondjuk leginkább csak rám és pár sulis társamra volt igaz, akiknek hasonló képpen a héten egyetlen egy órán kellett részt venniük.
Hétfőn volt ez a négy órás iskolai látogatás. Én a múlt héten elmaradt prezentációmmal kezdtem. Megfogadtam a marketing tanár tanácsát, úgyhogy csak vázlatosan mutattam be a Zsolnay-porcelángyár SWOT analízisét, ami annyira egyébként sem kötött le, úgyhogy egy 2003-as forrást használtam a feldolgozásához. Ettől függetlenül a tanár azt mondta, hogy neki tetszett a prezentációm. Ez után excelben számolgattunk, aztán az óra végén féltem, hogy el fogok aludni, így nekiálltam pasziánszozni a gépen. Estét a franciák lakásán kezdtem. Kis problémám volt a bejutással és az emelet megtalálásával, úgyhogy sikerült valakihez bekopognom egy szinttel lejjebb. A francia srácnak a nővére kiugrott látogatóba, úgyhogy hozott egy pár tömény szeszt. Az egyiket ásványvízzel hígítva kellett inni, de még így is nagyon szar volt (valami gyógynövényes pia). A másik olyan volt, mint a Hubertus, nagyon édes, de finom. Ez után lementük a Propagandába 1-2 sörre. Beszélgettem az egyik német sráccal, aki hazamegy és valami irodai munkát fog csinálni rohadt jó fizuért kötetlen munkaidővel. Hallgattunk mesét a francia nagydumás srácról, aki ott hagyta a fősulit, kiment tanárnak Hollandiába (persze a végzetségéről lévő bizonylat csak kamu volt), majd rájött, hogy ez nem az ő pályája, így bekerült valami francia céghez (havi 2000 euróért), szállítmányozásokat intéz a saját nyelvén. Ezt a sztorit csak azért említettem meg, mert egy ilyen pálya nekem is megfelelne a jövőben. 10 körül kiürült a kocsma, úgyhogy én is hazajöttem. Kerestem valami filmet, de annyira szar volt, hogy arra sem emlékszem, hogy megnéztem-e.
Kedden délben felkeltem, ami innentől kezdve az egész hetemre igaz volt. Elmentem megebédelni a menzára. Út közben betámadott egy cigány koldus, hogy vegyek meg tőle valami dobozt. Normál esetbe mindig valami cifra választ adok nekik magyarul, de most csak annyit mondtam, hogy” úgy sem fogjuk megérteni egymást”. Erre visszaszólt az öreg magyarul (Párkányból valósi volt), úgyhogy ezt a meglepetést két száll cigivel meg is jutalmaztam. Délután kíváncsiságból nekiültem egy angol szakmai tesztnek. A szövegértésem meglepően jó lett hallott és olvasott résznél. A nyelvtanom viszont továbbra is értékelhetetlen. Megpróbáltam elkezdeni tanulni a hétfői vizsgámra is, de mégcsak a fordítást sem sikerült megoldanom, úgy hogy megértsem az anyagot, úgyhogy eldöntöttem, hogy ezzel majd lesz, ami lesz, de nem szenvedek rajta. Így kezdetét vette a hetem, amin nem tettem semmi hasznosat. Este elmentem pókerezni, az ISC klubosokkal a Masarykova koleszbe. A zsetonok helyett továbbra is csak tészta volt, viszont most annyira sikerült felkészülniük, hogy még kártyát sem hoztak. Végül a klub szobából sikerült szerezni egy hiányos paklit, amit további zsetonokként használtunk fel, játszani pedig egy Litván turista ajándéknak árult kártyával sikerült. 7-en voltunk játékban, de végül sikerült megnyernem. A jutalom egy üveg meggypálinka volt. Ezt természetesen közösen ittuk meg, de nekem rendesen beütött, főleg utána a két sörrel. Kicsit nyíltabban beszélgettünk az egyik cseh sráccal a különféle etnikai problémákról országon belül. Senki se vegye zokon egy részeg cseh srác véleményét: azt mondta, hogy valószínűleg azért nincs sok cigány Prágában, mert ők úgysem akarnak dolgozni, cseh ország más részen, meg nagyon nincs munka, úgyhogy inkább ott élnek. Ezek után beszéltünk a házibulikról. A legtöbb esetben a rendőrök adják meg a zárás időpontját. Innen elkanyarodtunk a korrupcióra, ami annyit tesz, hogy ha megbüntetnek valamiért, akkor kezd el alkudozni, hátha végül megúszod ingyen. Hazafelé ezek a hülyék arrébb akartak tenni egy kocsit poénból, de kevesek voltak hozzá, hogy megemeljék, aztán elmesélték, hogy van mikor sikerül.(Vicces dolog lehet, amikor reggel meglátod a kocsidat, amelyik egy másik sarkon parkol, mint ahol hagytad.)
Szerdán ebéd után jobb híján kerestem magamnak valami filmet. Sajnos nem sikerült betölteni egyet sem, de ezzel azért elbasztam jó pár órát. Ez után megbeszéltem egy lánnyal, hogy ha végzek az esti pókerpartymmal átugrok a prezire, majd megbeszéltem az orosz táncpartneremmel is, hogy mikor végzek, a pókerrel lenézek táncra. Igazán nem tudtam melyikhez lenne több kedvem, de úgy voltam vele, hogy majd kitalálom. A póker egyébként Dóriéknál volt. 600 forintos beugróval lehetett versenybe szállni, másik 10 játékos ellen. Két asztalon játszottunk. A mi asztalunk egy amatőrből állt, akit sikerült 20 perc alatt kiejtenünk, egy lett srácból, aki egész jól játszott, egy cseh srácból, aki egy órán keresztül nem mutatott lapot, de nagyon megszedte magát és ott volt Dóri is, aki eléggé kész volt ahhoz, hogy semmilyen reakciót ne produkáljon, mikor meglátja a lapjait. Sejtem senkit nem érdekel a játék részletes elemzése. Én másodiknak estem ki, de rádumáltak egy visszavásárlásra, ígyhát 1200 forintos bulinál tartottam. Végül 5-en maradtunk, amikor a túlélésre játszottam, majd egy kis szerencsével nyertem egy nagyobb tétet, ami elég volt arra, hogy végigjátsszam a partyt és megnyerjem. Ezzel 3000 forint plusszal sikerült zárnom az éjszakát fél1 körül, úgyhogy végül nem mentem máshová. Dórival még megnéztünk egy filmet (szokás szerint valami hatalmas baromság volt, egy zsidó és a gonosz télapó közötti harcról). Az este a pénzen kívül a srácok elismerését is megnyertem, úgyhogy igen csak jó döntés volt ez a játék.
Csütörtök délután elkezdtem nézni a „Seholország” című filmet, ami kicsit bonyolult volt és nem is jutottam a végére, mivel idő közben felhívtak az osztrákok, hogy ugorjak ki velük a karácsonyi vásárra, a főtérre. Ezek a vásárok egyébként sosem érdekeltek különösebben, de jól esett, hogy hívtak, úgyhogy elmentem. Az lett megbeszélve, hogy hívom őket, ha odaérek, de a kártyámról elfogyott a pénz. Itt a helyi Vodafone minden hívás után küld egy üzit, a megmaradt pénzedről és a hívás díjáról, viszont az sms-eket sosem tartja számon. Így 1000 forintnál még nem éreztem szükségét, hogy feltöltsem a kártyámat, végül ez egy utamba került az első Vodafone boltig, majd vissza a főtérre. A fél órás kitérőmmel együtt cirka háromnegyed órát voltam a többiekkel, aztán végül elváltunk egymástól. Az osztrákok még invitáltak, hogy maradjak velük a salsa óráig, de inkább hazamentem vacsorázni. Az óra megint egészen tűrhető volt, bár valamiért most nem sikerült olyan jól kijönnöm a táncpartnereimmel, mint legutóbb (ez szerintem az én hibám volt, bizonyára más hangulatban voltam). Az óra után természetesen mentünk buliba is. A német haverom szerintem csak azért jött le órára, hogy utána velem ihasson egy sört, úgyhogy kicsit csalódott volt, mikor mondtam neki, hogy az első óra óta már más a szokás, de azért ittam vele egy sört. Közben táncolgattam is, majd éjfélkor bezárták a buli felső részét és leküldtek minket a pincébe, ahol minden zenét játszottak csak salsát nem. A kedvenc táncpartnerem rátapadt egy spanyol srácra, úgyhogy nagy bánatomra vele egész éjszaka kétszer sikerült táncolnom, de szerencsére ott volt egy másik táncos, akit régebbről ismertem, úgyhogy megoldottam a váltást.
Péntek délután ismét filmet néztem tanulás helyett. Végre találtam olyat, ami nem volt a legjobb, de nézhető volt. Jonny Cash életéről szólt a film egyébként. Este kitaláltam, hogy elmegyek bulizni egyet az Erasmus partyra. Végül ez nem jött össze, mert mindenkinek akadt valami más dolga, úgyhogy rábeszéltem az orosz táncpartneremet, hogy nézzünk le a 3 napos salsa workshopra. Nem volt rossz ötlet, egész jó volt. Félóránként volt egy ilyen össznépi mozgás, különböző táncokkal, közben pedig sima buli. Volt egy jó néhány tanár külső ránézésre Dél-Amerika környékéről, úgyhogy mutattak olyan stílusokat, amitől mindenkinek tátva maradt a szája. Mondjuk azt vicces volt nézni, amikor szabadon táncolt két tanár és a srác annyira hiperaktív volt, hogy a lány nem tudta követni. Az este végén sikerült megnéznem egy extra stílusos táncot a showman prezentációjában. Ez nem betanult tánc volt, de végig flörtölt a lánnyal, úgyhogy nagyon bejött. Hazafelé a villamosmegállóban találkoztunk egy full részeg fickóval, aki konkrétan állva aludt két lap-top táskával a kezében. Az éjszakai sem volt túl baráti, tele volt részeggel és hajléktalanokkal. Szerencsére velünk utazott az egyik tánctanárunk is, úgyhogy megúsztam a táncpartnerem hazakísérését Prága másik végébe. Nem mintha gondot okozott volna, mert aludni ráértem másnap is, de az szívás, amikor fél órát kell állnod a -2 fokban úgy, hogy tudod, már 20 perce hazaérhettél volna.
Szombaton a délutánom leginkább azzal ment el, hogy skypoltam a szüleimmel, meg chatelgettem ezzel-azzal. Este összefutottam Dórival és lementünk egy kocsmába nem messze tőlünk. Egészen fel volt pörögve a lány, úgyhogy végigdumált velem másfélórát, főleg a sztorijairól, az emberekről, akikkel találkozott, meg a drogfogyasztás legalizálásának előnyeiről és hátrányairól, na meg a drogfogyasztás kultúrájának a változásáról. Furcsa, hogy kiakasztja, hogy a 16 éveseknek arról szól a buli, hogy kicsapják magukat, mint a szemét. Az én szemszögemből minden komolyabb drogos buliban ez a lényeg, persze vannak, akik csak betépnek egyszer-egyszer és még akár képesek számomra is elfogadható társaságot alakítani. Ha már így a témánál tartunk, a kocsmába hozzá lehetett jutni zöldhöz. A kérdésre, hogy ez igaz-e, a csapos megrántotta a vállát, elő vett egy kávés dobozt, tele zölddel, belemarkolt és átnyújtotta. Majd fizetésnél közölte, hogy hazai gyártmány, használd egészséggel „Marihuana is free”. Ezt a sztori annyira hihetetlen, de tényleg megtörtént. Mondjuk nyílván csak reklám adag volt, de akkor sem volt semmi. (Hozzáteszem a pultnál sorban álltak a vendégek és nem volt semmiféle para, abból, hogy pult fölött ilyennel seftelnek.) Ez után rádumáltam a partneremet, hogy ugorjunk fel Strahovba, ahol elvileg valami magyar buli volt az egyik blokkban. Mivel halvány elképzelésem sincs a számozásokról, így felhívtam a Brazil haveromat, hogy tartson nekünk útba igazítást, aztán végül velünk maradt. Az egyik blokk aljában volt a buli egy kocsmába, kb. 40 fős magyar/szlovák-magyar társaság nagyrészben. Meglepetésemre még a jegyszedő is magyarul szólt hozzánk. A buliban egyébként főként 80-as 90-es magyar nóták szóltak. A tervben az volt, hogy az este hátralevő részében magyarul fogunk beszélgetni, ehhez képest Dóri és a brazil haverom megtalálta a közös hangot és nekiálltak beszélgetni az angol nyelvdialektusokról, meg egyéb nyelvekről. Egyrészt rohadtul nem érdekelt a téma, mert már egy párszor voltam ilyen társaságban, másrészt nehéz lépést tartani Dórival angolul, főleg az én nyelvi szintemen, úgyhogy halálra untam magam. Kb. egy óra után felajánlottam, hogy körbe nézek, de nem akarták, hogy ott hagyjam őket, meg később rájöttem, hogy senkit sem ismerek és eléggé összeszokott társaságoknak tűntek, úgyhogy erről a kísérletemről is letettem. A haverom felajánlotta, hogy ott maradhatunk nála éjszakára, amivel én szimpatizáltam, főleg, hogy Strahovból egy felé megy az éjszakai és nem arra amerre, mi lakunk, de Dóri rábeszélt, hogy legutóbb is könnyen hazajutottak (bár nem emlékszik hogyan). Igaziból tényleg nem volt vészes, kb. 10 perc gyors séta lefelé a dombról, és ha mázlid van, mint nekünk, akkor jön is az éjszakai, ami engem olyan helyen tett le, ahonnan még 10 percet gyalogolhattam, de így is meglepően hamar hazaértem.
Vasárnap volt a heti nyugodt napom. Megnéztem, hogy tudok-e valamit kezdeni a sulis leckémmel, aztán még egy kicsit az anyagot is átolvasgattam, bár totál feleslegesen. Elkezdtem írni a blogomat is, amiben valaki mindig megzavart chaten. Mivel fél kettőkor sikerült felébrednem, így biztos voltam benne, hogy nem fogok tudni aludni, ha egész nap semmit teszek, úgyhogy lementem a megszokott étteremhez, ahol rendszerint salsa buli van ilyenkor. Hát most nem volt, de idegesített, hogy kimásztam az esőre, csak úgy, tehát felszálltam az első villamosra és elmentem a workshop záróbulijára. A helyen kevesen voltak, és akik voltak, azok leginkább párokban. Úgyhogy nem volt ez sem a legjobb ötlet a részemről. Fél órát vártam, hogy legyen egy szabad nő, majd sikerült felkérnem egy totál kezdőt, aztán végül táncoltam egy csoki tánctanárral, majd leléptem. Utazással együtt sikerült 2 órát eltöltenem ezzel a bulival.
Holnap van az utolsó napom a suliba, az utolsó vizsgával együtt. Kicsit tartok tőle, mivel szinte semmit nem értek az anyagból és lófaszt sem tanultam rá, de így legalább az esélytelenek nyugalmával ülhetek, majd a papírom fölött. Az egyetlen tré az, hogy 15-én van az utolsó vizsga időpont és, amennyiben megbukok és a tanár sem elég gyors, jöhetek vissza januárban. De érzem, hogy meglesz!
